Igazi téli komfort-étel, a zimankós mínuszok idején nagyon jól esik a tartalmas, kissé zsírosabb, energiát adó hús. És különben is, az új évet malaccal vagy sertéssel illik kezdeni.
Az egykilós bőrös, csontos, szűzpecsenyés sertéskaraj bőrét beirdaltam, éjszakára durvára őrölt borsot, fokhagymát, rozmaringot és olajat tartalmazó pácban pihentettem a hűtőben.
Másnap reggel elővettem súlyos öntöttvas edényemet, kibéleltem felkarikázott hagymával és ráfektettem a karajt, amit csak ekkor sóztam be. Az edénybe került még négy-öt gerezd fokhagyma, zsályalevelek és megint egy kis friss rozmaring. Némi vizet öntöttem alá, rátettem a fedőt és két órás időtartamra, 180 fokra beállítottam a sütő időzítőjét.
Sütés közben néhányszor ellenőriztem, hogy elegendő-e a folyadék a pároláshoz-sütéshez. A lejárat előtt pár perccel levettem a fedőt és a sütő grill-funkciőjával kissé megpirítottam a bőrt, meg-megforgatva a karajt.
Jó puha lett a hús.
A legjobb elektromos késsel felvágni a még forró húst.
Krumplipürét készítettem vajjal és tejjel, és friss csalamádét is a tányérra készítettem, nagyon jól illik a karaj mellé.
A bőrös karaj sütése nem könnyű műfaj: könnyen kiszáradhat, sokszor íztelen, a bőre megéghet vagy megpuhulhat. Az öntöttvas edényben nem szárad ki a hús, ám kellően puha lesz - ilyen módon fogom készíteni ezentúl.
