Közeledik a Húsvét, mi háziasszonyok ilyenkor már azon agyalunk, munka és gyerek mellett hogyan tudnánk úgy összeállítani az ünnepi menüt, hogy ne csak jól sikerüljön, de azért időben is jól szervezzünk. 

Anyukám egy hős, aki úgy főzi meg a 10 főre az ünnepi ételsort, mintha még vagy negyvenen befuthatnának meglepetésszerűen. Ennek köszönhetően húsvétkor és karácsonykor gyakorlatilag zombi üzemmódban működött...míg el nem kezdtük kicselezni az "Anyu, én olyan jó sütit tudok, viszek...én meg akkor a töltöttkáposztát..." -szerű akciókkal, de ez még mindig nem volt elég hatékony, mert 50 adagról még mindig csak 35-re tudtuk lefaragni az asztalra kerülő ételmennyiséget. Nos, az idén viszonylag könnyű dolgunk lesz, mert hülyén hangzik, de szerencsére volt egy kisebb kézműtétje, úgyhogy kedves édesanyámnak be kellett látnia, hogy a családnak át kell helyeznie a húsvétolás székhelyét hozzánk. 

Nagyjából körvonalazódik is a fejemben, hogy mit és milyen sorrendben főzzek, ehhez jön egy új tűzhely tesztelése, úgyhogy szokásomtól eltérően próbafőzök-sütök. Például a töltött karajt:

A karajt felszúrtam, kolbászt húztam bele, megtűzdeltem füstöltszalonnával és fokhagymával. Én a kolbász mellé is dugdostam bőven fokhagymát, egyrészt mi bajunk lehet belőle, másrészt porhanyósítja a húst, harmadrészt legalább elkerülnek a vámpírok, ha vannak. Ezenkívül ebben a fázisban csak kicsit sóztam a húst, majd vasserpenyőben kérget sütöttem rá. Kíváncsi vagyok, más hogyan csinálja, én mindenesetre csak ezután hempergettem meg összetört színesborsban és szeletelt mandulában, majd fólia alatt puhára sütöttem és aztán felülről is rápirítottam. A mandula itt-ott kicsit meg is sült, de nem lett keserű, inkább esztétikai hibát jelent számomra. 

Amikor pihentetés után szeleteltem a karajt, akkor szembesültem azzal, hogy a mandulát nem tudom vele együtt szelni, viszont legalább jól lecsúszik a húsról. Pár éve ezen még káromkodtam volna, most már csak legyintek és újratervezek. 

Ami a karaj bundájából lecsúszott, azt odatettem a tányérra a hússzeletek mellé. Meg a joghurtos zöldsalátát, a mézben, szerecsendióval és fehérborral karamellizált körtével és a körte visszamaradt mártásában karamellizált lilahagymával. 

Ja, és ha már próbasütés, bónuszban egy linzer: a szokásos 3:2:1 arányban liszt, vaj, porcukor + egy tojás sárgája,  2 kanál tejföl és egy pici sütőpor. 

A töltelék, amivel összeragasztottam: mogyoróvaj és savanykás lekvár.  Nem volt rossz, de legalább jó. :D