Friss, nem fagyasztott atlanti tőkehalfiléhez jutottam, talán nem nagy különlegesség, de a friss, nem fagyasztott halat meg kell becsülni. Az atlanti tőkehal /Gadus morhua/ vonóhálóval van halászva, tehát nem tenyésztett.

 A halfilét szeletekre vágtam, besóztam, friss citromlével meghintettem és állni hagytam kb. 20 percig. A minőségi friss hal nem kíván semmi extra fűszerezést, mert az elnyomná a hal finom, enyhe ízét.

 És a legfontosabb: vajban kell sütni! Nem lehet eleget hangsúlyozni: a nemes hal ízét a vaj emeli ki. Egy jó adag közepesen forró vajba helyeztem a halfiléket, és eleinte fedővel lefedve kb. öt percig sütöttem közepesen meleg tűzön, utána megfordítottam. Ez eléggé kényes dolog, mert a tőkehal hajlamos a szétesésre, óvatosan kell fordítani és még két-három percig sütni - és már el is készült.

 Időben megelőzte a halsütést a spárga előkészítése. A fehér spárga fás végeit levágtam, a törzset zöldséghámozóval meghámoztam. Sós - cukros vízben megfőztem egy magasabb fazékba állítva - úgy, hogy a zsenge spárgacsúcsok kilátsszanak a vízből (ugyanis ezek hamar szétfőnének).

Közben elkészítettem a sajtmártást is: megint csak vaj kell hozzá (én már kilószámra veszem...), bele frissen reszelt parmezán, egy kevés kéksajt (vagy másfajta aromásabb minőségi keménysajt) és egy kis tejszín, meg egy csipetnyi apróra vágott petrezselyemzöld. Összeforralom és már kész is a mártás.

 Ráöntöttem a mártást a spárgára és 30 percig sütöttem a sütőben 180 fokon, előszőr lefóliázva, majd szabadon, hogy a teteje szép színt kapjon.

 Gyönyörű látvány...

 A tőkehal és a spárga kiemelte egymás ízét, a sajtmártás pedig remekül keretezte a kétféle finomságot.

 Fejedelmi ízharmónia pasztell színekben.