Nagyon szeretem a juhtúrót, natúron, kőrözöttnek, hús töltelékeként, bárhogyan. Legutóbb pogácsába gyúrtam, szerencsére nagy sikerrel. 

1 deci tejben két evőkanál cukorral felfuttattam 6 deka élesztőt, majd hozzákevertem 4 evőkanál lisztet és újrafuttattam.

Közben 1 kilónyi liszthez adtam kb 40 deka füstölt sajtot, kevés pirított hagymát, fél kiló juhtúrót, 4 tojást, sót, borsot és a felfutott kovásszal jól összegyúrtam, ha emlékeim nem csalnak, úgy voltam vele, mint a mesebeli róka a sajttal: hol kicsi lisztet, hol kicsi tejet adtam még hozzá. Lényeg, hogy egy kellemesen lágy, puha, rugalmas tésztát dagasztottam. Letakartam, meleg helyre tettem, ami - tekintettel arra, hogy kint 60 fok volt, a konyhában 720 - nem okozott gondot, egyszerűen letettem úgy, hogy a konyhaajtón keresztül rásüssön a nap. 

Elvileg 30-40 perc kelesztés elég neki, mi megjártuk a szomszéd várost, ami 15 km, célirányosan vásároltunk egyetlen dolgot, úgyhogy sacckábé ennyi idő lehetett, mire hazaértünk, és már nyújthattam is el a pogácsatésztát. 

A tetejét késsel bevagdaltam ( esküszöm, szinte láttam magam előtt, ahogy anno anyám nagynénje, Zsófi néni olyan ahogy esik, úgy puffan módon össze-vissza vagdalta a tészta tetejét, míg anyukám lehetőleg párhuzamos csíkokkal, egyenlő távolságban irdalja), lekentem felvert tojással és jól megszórtam sajttal, kiszaggattam, majd előmelegített sütőben megsütöttem. 

Nagy adag az egykilónyi lisztből, de felét elvittem a barátainkhoz, lekísértük vele a csülökpörköltöt és a meggypálinkát. 

Figyelem: a juhtúró is sós, a füstölt sajt! Az első sütésem után a Tisza vizét is kiittuk volna, azóta óvatos duhaj vagyok a sóval, ha juhtúrós  pogácsáról van szó. 

És a fotók: