Kondor Vilmos könyvét, a Budapest novemberben-t faltam egy éjjel, amikor a 27. oldalon a következőt olvastam: 

"-Meg kéne kóstolnod ezt a gombócot - lengette a férfi a villát, és a félig leharapott gombócban remegni kezdett a töltelék. Gordon a fejét ingatta, mire a férfi belenyomta a gombóc maradékát a tányéron levő tejfölbe, jól megforgatta, aztán ivott egy korty fröccsöt, megtörölte a szája szélét, és bekapta a gombócot. (...) - Tepertőkrémes gombóc. Tudod, az egy kényes dolog. (...) Ha rajtam múlna,akkor ugyanúgy rendeletbe foglalnám a tepertőkrémes gombóc összetételét, mint a Kasenkrainerét."

Ennyi volt, kész, végem: összefutott a számban a nyál, elkezdtem forgatni az agyamban a tepertőkrémes gombócot és valahogy tudtam, hogy meg kell csinálnom és isteni lesz. 

Feltúrtam a netet, ahol találtam néhány verziót, de hogy aztán ezek mennyire autentikusak, azt nem tudnám megmondani, de hátha erre téved Skylla (Gabiiii, szólítalak!!) és hozzátesz infót arról, hogy is készülhet ez valójában Bécsben. 

Az enyém rém egyszerűen. Gombóctésztát csináltam a hagyományos főttkrumplis módon.

A töltelékhez frissen sült, bőrnélküli tepertőt vettem Csülöknél, aki szülővárosom legjobb hentese, ráadásul isteni pacalt, marhapörköltöt és egyebeket főz és árul 30 éve. 

Kevés zsíron egy fél fej hagymát megpirítottam, hozzáadtam az apróra darabolt tepertőt, sóztam, borsoztam, majd petrezselyemzölddel megbolondítottam. 

De mivel attól féltem, hogy a család férfitagjai éhenhalnak, egy kis kolbászos tölteléket is készítettem, amihez félkarikára vágott hagymát pirítottam össze az apróra vágott kolbásszal, fokhagymás tejbe áztatott zsemlét adtam hozzá és petrezselyemzöldet. 

A kétféle töltelékkel megtöltöttem a gombócokat, megfőztem és a tepertőshöz tejfölt, a kolbászoshoz pedig pörköltszafttal összeforralt tejfölös szószt adtam.

Nem haltunk éhen. Nagyon nem.