Igazi hagyományos magyar étel, takarékos, maradékok felhasználására alkalmas. Hogy miért is nem készítettem még eddig, nem tudom. Most viszont adott volt néhány szelet szikkadt kalács és a mai időkben nem dobunk ki semmit - akkor viszont hasznosítsuk a legjobban. Alma mindig van itthon, pár tojás is akad, meg egy kis tej is - hamar össze lehet dobni ezt a finom desszertet.

 Két ujjnyi vastagra szeleteltem a maradék kalácsot, egy jénai tálba fektetve leöntöttem két tojássárga, fél liter tej, egy kanál kristálycukor, egy kis vaniliakivonat keverékével. 

Két nagy megtisztított almát megreszeltem, egy kis őrölt fahéjjal meg némi citromlével ízesítve ráöntöttem a kalácsra. Ez lesz a rőzse a máglyán. /Vajon innen kaphatta a nevét ez a finomság?/ 

 180 fokra előmelegített sütőben alufóliával lefedve jó félóráig pároltam /ugyanis az alma nyersen került bele, meg kell puhulnia/. Félóra múlva kivettem a sütőből és finom házi savanykás sárgabaracklekvárommal megkentem.

 Rákerült az időközben némi cukorral  /vagy inkább jó sok cukorral/ felvert tojáshab is /most négy tojásfehérjét tudtam felhasználni/.

 És vissza a sütőbe, alacsonyabb hőfokra,150 fokra, kb.15 percig, többszöri ránézéssel, meg ne égjen a hab.

 Talán langyosan a legfinomabb. Mindig csodálkozom, hogy egyszerű alapanyagok hogyan tudnak átlényegülni a sütés során egy csodává.