Egy palacsintával kezdődött. Tavaly beleguberáltam az anyámtól kapott lekvárok, befőttek maradékába és felfedeztem közöttük egy ’reszelt fahéjas alma’ feliratú kis üveget. Nagyon szép volt, a sárga, reszelt alma olyan pofátlan módon csábított üvegbörtöne ablakán keresztül, hogy nem tudtam…

A férjem csiszolt, glettelt, festett, én inaskodtam. Nem volt nagy meló, takarítottam a lecsöpögött festéket, úgyhogy közben simán belefért a főzés, tébláboltam kicsit, néha beleolvastam a kocsmablogba és azon filóztam, piskóta legyen-e vagy kelttészta, amivel megjutalmazom…

(fotó: facebook) A paradicsomleves jutott eszembe és összefutott a nyál a számban. Mindig imádtam, bárhol ettem: otthon Anyuét, a napköziben, a középsuli menzáján, étteremben,bárhol. Most…

Szegény, nagy marha volt, nem tudta, hogy jobb sorsra érdemes. Élte ingerszegény életét, fűvel kábítva magát, napról-napra. Jámboran, szent együgyűséggel várta, hogy teljenek a napok, mígnem egyszercsak kikötött azon a helyen, ahová sorsa eredetileg szánta: a fazekamban. A marha…

Egy virtuális élettel korábban, vagyis egy netes inkarnációmmal ezelőtt a https://hajdurivorkatidzslaci.wordpress.com/ című blog gazdájától, HajdúLacitól kaptam a tippet, hagymalekvár-ügyben. Telt-múlt az idő, néhanapján eszembejutott a dolog, összefutott a nyál a…

Szombaton korán reggel elszaladtunk halat venni a zöldségpiacra. Az ár inkább a busa, a minimális szálka viszont a harcsa mellett szólt. Én magam még csak-csak elmolyolgatok a szálkával, de a gyerekemre tekintettel hamar döntésre jutottunk: megvásároltuk a hat szelet folyami…

A pogácsának bizony, lelke van. Meg kell becsülni, szeretni kell, jókedvűen és alaposan összegyúrni, mert különben nem lesz puha,könnyű. Sütöttem már pogácsát úgy, hogy hideg volt valamelyik hozzávaló, nem vártam meg, hogy rendesen felfusson az élesztő, nem dagasztottam meg…

Imádom a grill-és zöldségszezont! Ilyenkor egyrészt az életem párja átveszi a főzés egy részét - hiába: a mesterszakácsok legjava férfi, bográcsozni és grillezni is csak a pasik tudnak igazán - , másrészt olyan mint a nyolcvanas évek tejfölreklámjában hallhattuk: nem lehet…

Ez a posztom már megjelent 2012-ben, egy másik blogon. Ha valaki már olvasta tavaly, kérem, nézze el nekem az önismétlést: egy anya néha túlságosan ragaszkodik a gyermekéhez, ez a poszt pedig az én egyik kedvenc gyerekem:)  Idegen vagyok, idegenként lézengek a világban,…

Egyhetes szabadságom második napján nagy vállalást tettem: saját ivadékom mellé keresztfiamat és unokaöcsémet is befogadtam, mentesítve aznapra a nagyanyjukat. Mivel a 11, 10 és 8 éves férfikezdemények állandóan unatkoznak, ezalól csak a tévé és számítógép előtt töltött órák jelentenek kivételt, úgy…