Egy vallomással kell kezdenem: sok finomságot és különlegességet kóstoltam világszerte, sokfélét el is készítettem, de a legeslegnagyobb kedvencem akkor is a káposztás kocka. Nagy mennyiséget képes vagyok behabzsolni belőle, pedig vigyáznom kellene vele.
Most a legjobb a káposzta: már nem nagyon vizes, de nem is száraz, íze is van.
A káposztás kocka készítésének egyetlen nehézsége a káposzta megreszelése. Kézzel nem is vállalnám (féltem ujjaim épségét), robotgépes aprításhoz kell folyamodnom, amit szintén nem szeretek, mert utána az apró szerkezeti elemek elmosása sok időt vesz igénybe.
A megreszelt káposztát besózva állni hagyom félórácskát, majd kifacsarom.
Egy mélyebb serpenyőben olajon egy evőkanál cukrot karamellizálok, erre kerül a káposzta, jól összekeverem. Az erős lángot mérsékelve párolni - pirítani kezdem, eleinte fedő alatt. Ha ez a lépést kihagyjuk, a káposztás tészta világos, hóka lesz - én jobban szeretem, ha van színe.
Közben felteszem egy másik lábosba a vizet forralni, besózom, ebben főzöm meg a házi készítésű nagy kockatésztát.
A káposztához őrölt feketeborsot adok (mérsékletesen - utána még lehet borsozni), sót szükség szerint, és némi őrölt köménymagot, ami a káposztás ételekhez fontos emésztéssegítő hatása miatt.
A végén még pirítom egy kicsit a káposztát: úgy a legfinomabb, ha kissé meg van pirulva. Végül a megfőtt, leszűrt és leöblített kockatésztát belekeverem a káposztába és összepirítom. Szerintem úgy a legjobb, ha bőven van benne káposzta, nem csak úgy mutatóban.
Ezúttal kacsamell mellé tálaltam - tökéletesen passszolt hozzá a káposztás kocka. Ha marad (általában csak egy kevés), melegítve is nagyon finom. Van, aki forrón szereti - van, aki hidegen is.