Mi szükséges ahhoz, hogy ilyen remek borjú bélszínt ehessünk otthon? Elsősorban maga a borjú bélszín, ami a legtöbbször véletlenszerűen és elég ritkán áll rendelkezésre, másodsorban egy öntöttvas serpenyő, valamint némi tudás, ami akár ebből a posztból is megszerezhető. Ezért ne féljünk a borjú vesepecsenye sütésétől: ha nem sütjük túl, nem fogjuk elrontani!
Összesen három borjúszeletet tudtam szerezni, de elég lett két személyre egy finom ebédhez. A bélszínszeleteket szobahőre tettem az elkészítés előtt két órával, frissen őrölt borskeverékkel beszórtam és egy kis olajjal bekentem mindkét oldalukat. Így várakoztak a sütésig.
Öntöttvas serpenyőben lehet a legjobban húst sütni - érdemes beszerezni egyet. Igen súlyos és vigyázni kell, hogy sütés közben ne fogjuk meg a nyelét, mert nagyon forró...
A beolajozott borjúszeleteket a felhevített serpenyőbe tettem kettő percre /!/, a második percben kicsit fordítottam a húsokon és néhány vajkockát a tetejükre dobtam.
Két perc után fordítás, majd alig egy perc múlva már ki is vesszük a szeleteket a serpenyőből.
A nemes húsokat sütés után pihentetni kell néhány percig, hogy a nedvek egyenletesen tudjanak eloszlani. Ekkor sóztam csak meg.
Csak egy kis frissen sült krumpli került a tányérra az istenien zamatos, puha borjú bélszín mellé.
A sütés ideje a legfontosabb: ne is mozduljunk a serpenyő mellől. Vastagabb steak-ek esetében plusz 1-1 perc még hozzáadható, de tapintással is meggyőződhetünk a hús készültségi fokáról.
