Ez az a leves, amelynek csak az említésétől is mindenki szájában összefut a nyál. Az aranysárga színű, isteni illatú fácánleves valóban a levesek királynője. Ünnepi alkalmakra való, drága fogás, bár most már könnyebben beszerezhető a fácán a vadboltokban akkor is, ha nincs vadász a baráti körben.
Az én fácánom egy vadászhotelben tett látogatás alkalmából röppent be a csomagtartómba, konyhakészen fagyasztva. Alig vártam, hogy jeles alkalom kínálkozzon az elkészítésére. Maga az állat puha húsú, és eléggé zsíros - ebből lesz a legjobb leves. Kíméletes felolvasztás után darabjaira vágtam és alaposan megmostam.
Betettem a húsdarabokat a legnagyobb lábasomba, víz, só, bors, egy nagy fej hagyma, négy-öt gerezd fokhagyma, bors- és szegfűborsszemek társaságában. Felforraltam, majd lecsökkentettem a hőt az edény alatt és szorgosan lehaboztam a készülő levest.
Közben megtisztítottam a zöldségeket, öt szép nagy sárgarépát, három petrezselyemgyökeret, egy zeller felét.
Hozzáadtam a leveshez a zöldségeket, felöntöttem vízzel majdnem az edény tetejéig és mérsékelt lángon lefedve magára is hagytam mintegy másfél-két óra hosszáig, hadd gyöngyözzön.
Amikor a húst már megfelelően puhának találtam, elzártam a villanytűzhelyt, de még egy kis ideig a levesben hagytam a húst és a zöldséget.
Kivettem a főtt zöldségeket és a húst, külön téve a csontosabb darabokat - csak a felvágott fácánmellet és a combokat tálaljuk a leves mellé.
A levest átszűrve hűlni hagytam. Másnap, zsírtalanítva lesz a tálalás. Frissen kifőzött cérnametélt is kerül a levesbe.