Néha szükség van valami extrára, ha születésnapost köszöntünk és főleg, hogy most csak ketten ülhetünk az ünnepi asztalnál a nagy család helyett. Itt igazi finomságra van szükség... A Szentjakab-kagyló vagy fésűkagyló ilyen különlegesség - már többször is szerepelt a Lepcsánkparty blogon. Általában mélyhűtve kapható pár helyen és csak ritkán a csodás kagylóhéjban, ami igazán attraktívvá teszi a tálalását.
A két kagyló tisztítva volt a héjában, de azért kivettem és megmostam őket, a kagylóhéjat is átmostam. A rózsaszínű ikrát benne hagytam, így is pár falat az egész - de hát előétel lesz belőle.
Gratinírozni fogom, azaz morzsával fedve megsütni. A morzsa a következőkből áll: zsemlemorzsa, két gerezd fokhagyma préselve, petrezselyemzöld /most csak szárított volt, a friss még jobb/, reszelt citromhéj, frissen reszelt pecorino sardo /szardíniai barátok ajándéka/, bors, só. Összevegyítettem a hozzávalókat és olivaolajjal kenhető sűrűségű masszává kevertem.
A kagylőhéjakba pici olivaolajat löttyintettem, a kagylókat sóztam, borsoztam, pici citromlével meghintettem és rájuk halmoztam a morzsás keveréket. Alufóliából gyűrűt hajtogattam, arra tettem a kagylókat, hogy ne billegjenek. Végül a tetejére még egy kis olivaolajat spricceltem.
Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 20 percig sütöttem.
Amikor már szép színt kapott a morzsa, el is készült a fésűkagyló gratin.
Mivel ünnepi alkalom volt, ezért egy szép Sarreguiménes tányérban tálaltam.
Ezt az ételt először még régen, a szlovén Portorozsi yachtklub éttermében kóstoltuk, amiről nem is tudtuk, milyen elit hely, ugyanis mi a szárazföldről mentünk be az étterembe, nem a yachtkikötő felől... Capesante gratinata névre hallgatott - jól megjegyeztem - és most, jónéhány év után végre el is készítettem itthon.
