Télen van itt az ideje a tartalmas, melengető leveseknek. Meg egy kis nosztalgia, a régi menzák emléke. Készítsük el ismét, oly hosszú idő múltán, milyen lesz vajon?

 Hozzávalók: egy nagy fej kelkáposzta fele, három darab krumpli, egy-egy szál sárgarépa és petrezselyemgyökér, sós szalonna, egy fej hagyma, két gerezd fokhagyma, só, szemes bors, őrölt kömény, csemege pirospaprika, házi ételízesítő, két pár frankfurti virsli, majd a habaráshoz tejföl és liszt.

A kiolvasztott szalonnakockákon megdinsztelem a felaprított hagymát.

 A répát is megpirítom kissé. Mehet is rá a megmosott, külső leveleitől megszabadított, vékonyra felvágott kelkáposzta, majd a felkockázott krumpli is. Összekeverem, meghintem egy kis pirospaprikával, felöntöm vízzel és ízesítem sóval, szemes borssal, őrölt köménnyel és házi sómentes ételízesítővel.

Fedő alatt mérsékelt tűzön hagyom rotyogni, amíg a krumpli meg nem puhul. Ekkor következik egy laza habarás, egy nagy evőkanál tejfölben elkevert liszttel, amit pár kanál levessel felmelegítek, majd szűrőn át beleöntöm a levesbe, keverés mellett. Most nagyobbra veszem a lángot és összeforralom a levest a habarással.

Nincs is már más hátra, mint a felkarikázott frankfurti virslit hozzáadni a leveshez és még öt percig főni hagyni. A frankfurti virsli, amiről a leves a nevét kapta /és amit Frankfurtban persze nem is ismernek.../ a legjobb választás, mert enyhén füstölt, így hozzájárul a leves gazdag ízéhez.

Tíz főre készült a frankfurti leves és igazán finom lett, máskor is megcsinálom.

 Régi magyar hagyomány, be is tartjuk minden évben. Apró szemű ételek, lencse, bab, mák, stb. jelképezi kívánságunkat, hogy az új esztendőben ne lássunk hiányt semmiben.

 Főzés előtti éjjelre beáztattam 25 dkg megmosott, átválogatott lencsét. Másnap leöntöttem az áztatóvizet, ismét átöblítettem. Egy fazékba tettem, melléraktam egy nagy hagymát kettévágva, két nagyobb gerezd fokhagymát, két babérlevelet, 10 szem feketeborsot., valamint ízesítésül egy arasznyi szárazkolbászt. Felöntöttem vízzel, hogy éppen ellepje és megsóztam, kapott ízesítőül egy bio leveskockát is.

 Csendesen főni hagytam, időnként megkevergetve körülbelül 20 percig. Miután a lencsét kellően puhának éreztem, következett egy könnyű tejfölös lisztes habarás, majd az ízhatás megkoronázása végett egy kis őrölt füstölt paprikával szórtam meg a levest. Ezt Spanyolországból szoktam hozni /boldogabb időkben - úgyhogy már fogytán van/, mert kellemes, enyhén füstös ízt ad az ételeknek anélkül, hogy a füstölt húsfélék diétás hátrányaival szembesülnénk.

 Boldog új évet kívánunk a nyolc éves Lepcsánkparty olvasóinak!

 Ha lazacpisztráng-filét látunk, érdemes venni, mert finom, szálkamentes és nagyon egyszerűen elkészíthető. A lényeg, hogy vajban süssük, ekkor jön ki igazán a hal kellemes íze. Citrommártással felturbózva remekül mutat - és nagyon finom - az ünnepi asztalon is megállja a helyét.

 A rózsaszínű halfiléket besóztam, citromlével meghintettem - így álltak egy jó félóráig a hűtőben. 

 Ha serpenyőben sütjük a halfilét, érdemes vajban készíteni: egészen más, sokkal finomabb lesz így az ízük. Amikor a felhevített vajba tesszük a szeleteket, először a bőrös felükkel lefelé, érdemes lenyomni őket egy kis ideig, például egy kanál hátával, így nem fog felpöndörödni. Kb. 3-4 percig kell az első oldalon sütni a filéket, a vastagságuktól függően.
 

 Óvatosan fordítsuk meg a halszeleteket, a másik oldalukon valamivel rövidebb ideig kell sütni: elég 2-3 percig.

 Közben egy biocitrom héját lereszeltem, a levét kifacsartam.

 Egy evőkanál vajon ugyanannyi lisztet pirítottam egy-két percig, majd egy kis tejszínnel felengedtem és összeforraltam. Hozzáadtam a citromlevet, sóztam, pici borssal és chilipehellyel ízesítettem. Egy kevés cukrot is adtam hozzá /kóstolgatni kell, amíg megfelelőnek nem találjuk az ízét/.

 Egy szép mártásos tálba, azaz sauciére-be öntöttem át a citrommártást.

 Minden az asztalon: a lazacpisztráng-filék, a citrommártás, zöldséges basmati rizs és saláta vinegrett-mártással.

Ha bakonyi, akkor vagy betyár, vagy gombás étel - most ez utóbbiról van szó. Még sosem készítettem eddig, netes szörfölés közben bukkant fel, utánaolvastam, szortíroztam a recepteket és így jött létre ez az ínycsiklandó étel.

 50 dkg darált sertéshúshoz adtam 1 nagy tojást, zsemlemorzsát, egy kis hagyma felét apróra vágva, egy gerezd fokhagymát átnyomva, sót, őrölt borsot. Jól összedolgoztam és nagyobb golflabdányi gombócokat gyúrtam belőle vizes kézzel. Egy kevés olajon megpirítottam a golyók minden oldalát - korábbi tapasztalataim szerint finomabbak lesznek így a húsgombócos ételek.

 Egy másik edényben kiolvasztott mangalicaszalonna zsírján megdinszteltem egy fej apróra vágott hagymát. 

 A felszeletelt, jó 25 dekányi bio-csiperkét hozzáadva pár percig pirítottam.

 Ezután kerültek be a gombócok, felöntöttem vízzel, só, őrölt bors, két gerezd préselt fokhagyma és egy kis szárított zöldpetrezselyem ízesítette. Lefedve, közepes hőfokon, időnként rázogatva - nem keverve - párolódott a gombás hús.

 Kb. 20 perc múlva következett a habarás: fél pohár tejföl, egy - másfél evőkanál liszt és egy teáskanál pirospaprika jól összekeverve, pár kanál forró lével összekeverve egy szűrön keresztül került be a lábasba.

 Óvatos rázogatás után még jó tíz percig összeforraltam.

 Időközben három tojásból kevés vízzel, sóval és annyi liszttel, ami egy közepesen kemény masszát ad, kikevertem a galuska tésztáját és forrásban lévő sós vízben egy lyukas galuskaszaggatón keresztül kiszaggattam és pár percig főztem. Utána a leszűrt galuskát hideg vízzel átöblítettem, majd egy jénai tálban, néhány kanál mártáslével keverve félretettem a tálalásig.

 Íme, egy újabb komfortos, házias étel a hidegebb időkre - bár úgy hiszem, télen-nyáron egyaránt kedvencünk lesz ez a finom, magyaros ízesítésű étel.

 Ebben a borús novemberi időben, amikor napot már régen nem láttunk és 6 fok fölé nem bír emelkedni a hőmérséklet, ekkor van szükség a jó melengető ételekre. Szerencsére beugrott a székelykáposzta ötlete, amit már nagyon régen nem csináltam. Volt itthon savanyúkáposzta a piacról, meg szép sertéscomb. És itt a szuper elektromos okoskukta is, ami minden főzési időt lerövidít - hát akkor hajrá!

60 deka sertéscombot kockára vágtam, és mangalicaszalonna kiolvasztott zsírján, meg egy fej fonnyasztott hagymán megkapattam minden oldalát.

 A húst csak picit sóztam, a pirospaprikával bőkezűbb voltam, kapott még vagy 10 szem egész feketeborsot, két összenyomott gerezd fokhagymát, meg egy jó hintésnyi őrölt köményt is. Következett az étel főszereplője, a savanyúkáposzta. Kicsit kimostam, hogy ne legyen túl sós és összekevertem az edényben a hússal. Még egy szeletelt paradicsom került a kukta belső edényébe.

 Felöntöttem vízzel addig, hogy majdhogynem ellepje.

 Az okoskuktámat  egy 35 perces párolás programra állítottam, így készült magas nyomáson a székelykáposzta. Amikor a gőz spontán távozott és a kukta fedeje nyithatóvá vált, ez a látvány fogadott.

 Semmi továbbit nem kellett az étellel tenni, csak egy jénai tálba átrakni.

A tejföl hozzáadása a tányéron történt, nálunk ez a szokás. Van, ahol már belefőzik az ételbe a tejfölt, de így ízlés szerint adagolható. Számomra mindig pikáns érzés, ha a hideg tejföl rákerül a forró ételre. És természetesen másnap a legfinomabb, amikorra jól összeérnek az ízek - ahogy hajdanában Petőfi kortársa, a névadó Székely József is szerette.

 A spenót, a ricotta, meg a fokhagyma három jóbarát. Együtt feldobnak mindent ételt, különösen, ha tésztáról van szó. Most konkrétan olasz fusilli a kiindulópont, Pugliából, tehát nem a kunkori fajta, hanem az orsó alakú tészta. A tésztaételek ízén sokat emel, ha még a sütőben is átsütjük őket, jóféle sajttal megkoronázva - így készül a csőben sült tészta.

 Fagyasztott leveles spenótkockákat kiolvasztva egy kis olivaolajra tettem dinsztelni, két-három gerezd fokhagymával kísérve, sózva, borsozva.

 Közben megfőztem a fusili tésztát al dente-re és egy olivaolajjal kikent jénai tálba öntöttem.

 Rákerült a spenót, majd kb. 15 dekagramm ricotta. Elkevertem, némi tejszínnel és a tészta főzővizéből kb. két kanálnyival hígítottam.

 Megreszeltem a pecorino romano-t.

 A tészta tetejére öntöttem a sajtot.

 Előmelegített sütőben kb. 25 percig sütöttem 180 fokon, az első 20 percben fedő alatt, hogy ki ne száradjon, majd fedő nélkül, hogy kapjon egy kis színt is. 

 Önmagában is kitűnő, laktató a spnótos-ricottás fusilli, de egy kis garnélarák mellett még jobban mutat.

 A sütőben jól összeérik a spenót, a ricotta és a fokhagyma. 

 Milyen elegánsan hangzik! Akár éttermi étlapról is szívesen választanám - de nagyon rövid idő alatt otthon is elő lehet állítani ezt az igazán finom halételt.

Szép pisztrángderék-filéket kaptam, kb. 40 dekát, besózva, citromlével megspriccelve egy órát álltak. 

 Serpenyőben, vajon sütöttem, de előtte még egy kis színes borsot tekertem a halszeletekre. Három perc sütés az első oldalnak,

 szűk három perc a másik oldalnak. Látszik, hogy milyen remekül megpirult a halak bőre /ropogós és nagyon egészséges a pisztráng bőre, érdemes ezt is megenni/.

 A forró vajjal leöntve tálra raktam a halszeleteket.

 Közben megfőztem a rizset /elektromos kuktámban kerek hét perc volt/, összekevertem apróra vágott ananásszal. A salátakeveréket Sylt-szigeti szósszal ízesítettem - nagyon finom szósz, eddig még nem készítettem el magam /de már tudom a receptjét/.

 A pisztrángfilét megszórtam pirított mandulaforgáccsal.

 És már elő is állt a delikát ebéd. Mivel a pisztrángfilék nagyok voltak, kevesebb és nagyobb szálkát tartalmaztak, pillanatok alatt meg tudtunk birkózni velük, halkedvelőknek ez nem akadály...

 A sütőzacskó a mindig rohanó háziasszony egyik jó barátja. Segítségével remek "mindent bele" típusú ételeket kreálhatunk, a zacskóban való párolás során a hozzávalók tökéletesen megpuhulnak, összeérnek és még a mosogatást is megspórolhatjuk.

 A Lepcsánkparty blogban még sosem írtam pulykamelles receptet, pedig  ez a sovány hús a diétázók, fogyókúrázók egyik kedvence. Mondhatjátok, hogy íze nem sok van, de különböző módokon ezen is lehet segíteni. Például pácolással, vagy mint most én is tettem, fokhagymás tűzdeléssel. Két, egyenként 70 dekás pulykamell-darabot megtűzdeltem vékonyra vágott fokhagymagerezdekkel.

 Egy nagyméretű sütőzacskóba tettem a húsokat, sózva, borsozva. Melléraktam 1 nagy fej hagymát kettévágva, 3 szál sárgarépát és két szál petrezselyemgyökeret nagyobb darabokra vágva, negyed karalábét, /zellerem épp nem volt/,  5 darab nagyobb krumplit hámozva, felkockázva, egy ág petrezselyemzöldet, még néhány gerezd fokhagymát és fél paradicsomot. Két bögre vizet is beleöntöttem a zacskóba, hogy a sok benne lévő dolog jól össze tudjon párolódni. Fontos, hogy hústűvel jó sok helyen kilyuggassuk a zacskó tetejét. A sütő középső rácsára kerüljön a tepsi a sütőzacskóval, hogy nem érjen hozzá a felső fűtőszálakhoz.

 180 fokon 1 óra 20 percig párolódott a hús a zöldségekkel. A zacskó felnyitásakor ez a kép fogadott.

 Ilyenkor két további eset lehetséges: 1/ A zacskót felhasítva kicsit rápirítani a húsra /pulyka esetében ez a kiszáradás veszélye miatt nem ajánlott/, 2/ A zacskóban felgyűlt ízletes levet beforralva mártás készíthető. Én viszont a legegyszerűbb módon a jénai tálba átrakott zöldségekre és krumplira öntöttem a levet, a húst pedig felvágtam.

 Finom, puha lett minden. Mivel semmi hozzáadott zsír nem volt a zacskóban, a diéta szabályainak is megfelel, de talán segít a felgyűlt kilók elleni hadakozásban is.

 Ez az étel egy szintézisból született: néhány régebbi receptemet, meg a tévében több olasz főzőműsorban látottakat dolgoztam össze, kiváló eredménnyel. Több olasz jellegzetességet rejt a cserépedény: a húsgombócok olaszos ízesítését, a sugót, azaz a paradicsomszószt, a zöldfűszereket, a parmezánt és a mozzarellát.

 50 dkg darált sertéshúst egy tojással, apróra vágott fél hagymával, két fokhagymagerezddel és kevés zsemlemorzsával gyúrtam össze. Ízesítettem sóval, borssal, egy citrom reszelt héjával, némi friss, apróra vágott petrezselyemzölddel, frissen reszelt pecorinoval és szárított oregánóval, kakukkfűvel. Vizes kézzel nagyobbacska gombócokat formáztam belőle és rövid ideig a hűtőbe raktam. 

 Olivaolajon körbepirítottam a gombócokat.

 Kivettem, félretettem a gombócokat és ugyanabban a serpenyőben megdinszteltem fél hagymát, hozzáadtam egy doboz passatát, azaz passzírozott paradicsomot, két gerezd fokhagymát, sót, borsot és egy evőkanál cukrot. Alacsony tűzön pár percig összeforraltam a szószt.

 Egy másik serpenyőben olajon átpirítottam egy karikákra vágott padlizsánt.

 Cserépedénybe raktam a padlizsánszeleteket, mindegyikre egy húsgombóc került és leöntöttem a paradicsomszósszal.

 180 fokon légkeveréses sütőben 20 percig sütöttem, majd megszórtam frissen reszelt pecorinoval.

 5 perc múltán már a befejező lépés következett, a karikára vágott mozzarellával befedtem a húsgombócokat. 

 Még 5 perc és isteni illatok közepette el is készült az olaszos finomság. Közben rövid makarónit főztem ki mellé. 

 Nem a magyar paradicsomos húsgombóc ízeit kaptuk, hanem jól érződött az olaszos hatás. Ami meglepő volt, hogy mennyire jót tett a reszelt citromhéj a húsgombócoknak. Sajnos, a friss bazsalikomlevelekkel elfelejtettem megszórni, pedig micsoda szín- és ízhatás lett volna! Na, majd legközelebb - mert lesz legközelebb!

Az étel egyik ihletője egyik kedvencünk: a Melanzana parmigiana, a Pármai padlizsán volt. Íme, a Lepcsánkparty saját receptje: https://lepcsankparty.blog.hu/2014/08/25/parmai_padlizsan_mitzi_von_kuche

Friss fejtettbab rövid ideig kapható a piacon, érdemes vadászni a nagyszemű fajtára, mert nagyon jóízű gulyást tudunk vele készíteni, ami jólesően felmelegít ebben az őszi időben.

 Ezt a több színben pompázó fejtettbabot frissen használtam fel a gulyáshoz, de szükség esetén fagyasztható is.

 Itt láthatók a fejtettbab-gulyás főszereplői: a bab és a kockára vágott marhacomb.

 Kiolvasztott sós és egy kevés császárszalonnán dinsztelt hagymára tettem a húst és körbepirítottam az elektromos kukta sütés /Fry/ üzemmódjában. Hozzáadtam két termetes gerezd fokhagymát, fűszereztem sóval, borssal és pirospaprikával. Éppen csak egy löttyintés vízzel eresztettem fel és párolás /Stew/ üzemmódban 25 percig pároltam.

 Közben megtisztítottam a zöldségeket és karikára-kockára vágtam őket.

 Kieresztettem a gőzt az okoskuktából: így nézett ki a pörkölt.

 Hozzáadtam a fejtettbabot és a répát, petrezselyemgyökeret, zellert, karalábét, petrezselyemzöldet. Került bele még egy felvágott paradicsom és fél paradicsompaprika is. Felöntöttem vízzel a maximum jelzésig, sóztam és borsoztam, még egy hagymát és két gerezd fokhagymát tettem a leveshez, majd lezártam a tetőt.

Ezúttal húsz perces főzőprogramot választottam /Stew/. Megvártam, míg magától leereszt a gőz, csak azután nyitottam ki az okoskukta fedelét. 

Eltávolítottam a zöldeket, majd egy kellően nagy fazékba átöntöttem a babgulyást, amely a hűtőben éjszakázott. Tapasztalataim szerint így érik jól össze. Finom is lett. 

 Hozzávalók: 50 dkg kockázott marhacomb, 50 dkg nagyszemű fejtettbab, 4 szál sárgarépa, 3 szál petrezselyemgyökér, fél-fél zeller és karalábé, petrezselyemzöld, 1 paradicsom, fél paradicsompaprika, 2 fej hagyma, 4 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors, pirospaprika.