Hurrá, egy jó kis rakott egytálétel! Érdemes megnézni, mi van otthon és improvizálni - ahogy most is történt. A piacról friss karfiolt hoztam, a hentestől néhány csont nélküli sertéstarja-szeletet. Volt idehaza elég sok tejföl, meg parmezán is - lássuk akkor a részleteket.

 A megmosott karfiolt rózsáira szedve sós vízben félpuhára főztem.

A tarjaszeleteket sóztam, borsoztam, mustárral pácolva álltak egy órácskát. Utána egy kevés olajon megpirítottam mindkét oldalukon.

 Egy nagyobb porcelántálba öntöttem a sütőzsiradékot, erre kerültek a hússzeletek.
 

 Egy vödönyi 20%-os tejfölt egy tojással és kevés fokhagymagranulátummal összekevertem. Ráöntöttem az egyharmadát a hússzeletek tetejére, megszórtam parmezánforgácsokkal.

 Most következtek a karfiolrózsák szép egyenletesen elosztva, majd pedig a maradék tejföl és további parmezánlapkák jó bőven.

Alufóliával lefedve 180 fokra előmelegített sütőben légkeveréssel sütöttem kb. 50 percig. Guszta lett a sütőben a sütés végén.

A rakott ételek igazán jól a sütőtálban néznek ki, tányérra tálaláskor már más a helyzet...

 Mindenesetre az ízek igazán harmonikusan összejöttek, nagyon finom lett a tarja karfiollal rakva.

 Igazi ünnepi finomság az őzgerinc. Talán akkor a legfinomabb, ha a csonton hagyjuk a filéket, pácoljuk pár napig, majd tűzdelve megsütjük. A pácolás nagyon fontos ahhoz, hogy igazán finom legyen az őzsültünk.

A páchoz egy üveg minőségi száraz vörösbort felfőzünk egy hagymával, pár gerezd fokhagymával,10 szem borssal és összeroppantott szegfűborssal, két babérlevéllel. Ha kihűlt a pác, egy jénai tálba tett húsra öntjük úgy, hogy ellepje és lefedve a hűtőbe tesszük. Naponta megforgatjuk. Ez az őzgerinc három teljes napig érlelődött a pácban.

A sütés napján jókor kivesszük a hűtőből az őzgerincet, hogy szobahőre melegedjen. Megtűzdeljük felváltva szalonnacsíkokkal és fokhagymagerezdekkel. A leszárított húst sóval és borssal ízesítve a 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük egy alufóliával bélelt tepsire Sütéskor nem szabad magára hagynunk a kényes húst, mert meglepően hamar elkészül. Én maghőmérővel szoktam ellenőrizni: a vastagabb részbe szúrt hőmérőnek 68-70 fokot kell mutatnia és már el is készült.

 Félóra pihentetést követően lefejtettem a csontról a filéket és elektromos késsel felszeleteltem. Temészetesen krumplikrokettet sütöttem mellé szintén a sütőben és áfonyamártást is készítettem.

 Az áfonyamártáshoz egy csomag mélyhűtött kék áfonyát főztem fel egy kevés cukorral. Adtam hozzá narancs- és citromhéjat is. Annyira tökéletesen passzol az áfonyamártás az őzgerinchez, mint gombhoz a kabát.

 Látszik, hogy milyen puhák a hússzeletek. Vadról lévén szó, nem szoktam ennél rózsaszínűbbre hagyni.

Igazi, ünnephez illő finomság az őzgerinc - krokett - áfomyamártás szentháromsága. Ha kimarad pár szelet, hidegen is mennyei.

Az óriási olasz tésztaválasztékból származó bavette a linguinére hasonlít, lapos - vékony, az egészséges durumlisztből készülő tésztaféle. A királyrák és az avokádó önmagában is remek dolog, a bavette-vel, plusz az ízesítésre használt dolgokkal, mint például a fenyőmag és a frissen reszelt pecorino, igazán elsőrangú ételt tudunk létrehozni néhány perc alatt.

Először a fagyasztott, tisztított, nagyobb méretű nyers királyrákokat /frisset nálunk elég nehéz szerezni, de ez is megteszi/ besózom, rápréselek két gerezd fokhagymát, egy csipetnyi provanszi fűszerkeverékkel, chilipehellyel fűszerezem és meghintem friss citromlével, így áll egy óra hosszáig. Közben a fenyőmagot serpenyőben megpirítom.

Az avokádóval most könnyű dolgom van, mert kaptam tisztított, kockázott, fagyasztott formában. Az aprítógépbe tettem, hozzá egy löttyintés extra virgin olivaolaj, kevés só, két tekerésnyi chilipehely, citromlé, valamint a pirított fenyőmag és összepürésítettem.

A bavettet felteszem főzni lobogó sózott vízbe, kb.10 percre. Ennyi idő alatt bőven meg lehet sütni a bepácolt rákokat vaj és olivaolaj keverékében: 1-1 oldalnak mindössze két-három perc elegendő.

A végére már csak az összekeverés marad, előbb az avokádókrémet keverem a frissen főtt tésztába,

majd óvatosan a rákokat. Meghintem még citromlével és szokásom szerint fűszerezés gyanánt egy kevéske pecorinot is reszelek rá - az olaszok persze tiltakoznának ez ellen - mert így szeretjük.

Végül még megszórom egy kis pirított fenyőmaggal a tészta tetejét. Még egy kis citromlé rá és már ehetjük is.

Igazi mediterrán étel, csupa öröm és csupa egészség. 

Állandó fejtörés hétvégén, mi legyen a desszert: legyen finom, könnyen elkészíthető, feleljen meg minden korosztály ízlésének és ne a megszokott legyen. Ezek a csinos kis banános palacsinták remekül megfelelnek a kívánalmaknak: most próbáltam ki először, de nagyon ízlett kicsiknek és nagyoknak is. 

 Nagyon egyszerű a receptje: 1 érett banánt villával összetörünk, hozzáadunk 1 tojást, összekeverjük 10 dkg liszttel, 1 csapott evőkanál barna cukorral, 1 teáskanál sütőporral és egy csipet sóval. Belekeverünk még 1 evőkanál olvasztott vajat /vagy étolajat/ és egy löttyintésnyi tejet is. Jól összekeverjük a masszát.

 Kevés közepesen forró olajban evőkanállal porciózva pár perc alatt kellemes színűre sütjük az apró palacsintákat.

 Tálaláskor egy kis vaniliás cukorral is megszórhatjuk.

Kiviból és almából mixelt gyümölcspürével tálaltam. Könnyű és nagyon finom desszert, ismétlés hamarosan. Variálni lehet még mazsolával vagy csokidarabkákkal is.

Banános palacsinta hozzávalói: 1 érett banán, 1 tojás, 10 dkg liszt, 1 teáskanál sütőpor, 1 csapott evőkanál barna cukor /ha nagyon édes a banán, elhagyható/, 1 evőkanál olvasztott vaj /vagy étolaj/, egy löttyintés tej, 1 csipet só. 

 Egyik kedvenc ételünk a gombás szűzpecsenye, de most egy régen elfeledett köretet készítettem mellé, gyerekkori kedvencemet, a krumplifasírtot. Anno nagymamám mindig gombamártást adott mellé, így nosztalgiából én is így tettem.

 Ezúttal is kedvenc okoskuktámat vettem elő. Egy kis kacsazsíron egy kisebb fej felaprított hagymát dinszteltem, erre kerültek a felszeletelt szűzérmék, egy kis pirításra.

 Ezután következett a gyönyörű friss csiperkegomba viszonylag nagyobb darabokra vágva, majd némi fagyasztott vargánya - az igazi ízbomba. Annyi vizet öntöttem rá, hogy majdnem ellepje és ízesítettem sóval, töröttborssal, szárított kakukkfűvel és rozmaringgal. Az elektromos kukta fedelét rátettem /zenél!/, a programot beállítottam 25 percre.

 Amikor a főzési idő letelt és a fedő nyithatóvá vált, ezt lehetett látni a kukta belső edényében. Kivettem a hússzeleteket és a gombát, a levet besűrítettem egy kis keményítővel, majd egy evőkanál tejföllel összeforraltam. Végül egy kevés cukorral és ecettel állítottam be a végső ízt.

 A krumplifasírthoz maradék krumplipürét használtam fel, egy nagy tojást és némi lisztet hozzáadva jól elkevertem a masszát, picit utánasóztam.

Rusztikusra formázva, liszttel meghintve középmeleg olajban kisütöttem a krumplifasírtokat.

Nagyon ízlettek a nosztalgikus ízek. Harmonikus ízkompozíció a szűzérmék - gombamártás - krumplifasírt.

Névnapok márpedig vannak, a mostani nehéz időkben is, igen-igen szűk körben megtartva. Ilyen alkalomra készült ez a szarvasfilé is.

Két és fél napig pácoltam, időnként megforgatva a két szarvasbélszínt olajos pácban, amelyet borssal, tört borókabogyóval, kevés mustárral, rozmaringgal ízesítettem. A készítés napján jókor kivettem a hűtőből a filéket, hogy szobahőre melegedjenek, meg is törölgettem őket.

Egy előmelegített grillserpenyőben körbepirítottam a húsok minden oldalát. 

 Mivel az egyik szarvasfilé jóval karcsúbb volt, úgy gondoltam, elég lesz csak a serpenyőben elkészíteni. Ez cirka 2-3 percet vett még igénybe.

A vaskosabb filé fejét levágtam, az is a serpenyőbe került, a többi részét pedig a 200 fokra előmelegített sütőbe tettem még kb. 5 - 6 percre. /Persze, a maghőmérőmet nem találtam, így nyomással kellett megállapítanom, mikor jó a hús - de sikerült./

Íme, elkészültek a szarvasfilék. Kis pihentetés következett. 

 Így festett a vastagabb filé felvágva.

Közben a krumplikroketteket is megsütöttem a sütőben és előkerestem a spájzból saját készítésű kékáfonya-öntetemet. Ez tulajdonképpen lekvárnak indult, de elég híg lett, öntetnek viszont nagyon bevált. 

Minden olyanra sikerült, ahogy elterveztem. A szarvasfilékből persze maradt, de hidegen, vacsorára is nagyon finom volt. Remélem, legközelebb többen ülhetjük majd körül az ebédlőasztalt.

Általában nyáron szoktam mediterrán jellegű ételeket készíteni, hogy a délvidéki ételek mellett legalább a meleg idő emlékeztessen azokra a régen látott kedves tájakra. Ám miért ne lehetne hűvösebb időben is hasonló finomságokat készíteni és enni - ha egyszer szeretjük?

 Ilyen csomagolásban többször is el lehet csípni friss, nagyméretű feketekagylót az üzletekben. Másfél kilós csomagolás, 4-6 fő részére is elegendő adag.

 A legfontosabb a kagylók előkészítése és tisztítása. Többször alaposan átmossuk, a kiálló szálakat, szakállakat leszedjük, a nyitott kagylókat finoman megütögetjük, ha bezárul, rendben, ha nyitva marad, nem használható.

 A kagylók főzőlevének elkészítésével folytatjuk. Kell hozzá egy jó nagy edényben feltett pár kockányi vaj, 2 - 2 nagy fej hagyma és fokhagyma, két babérlevél, 4-5 deci fehérbor /esetleg egy kis víz/. Jól összeforraljuk.

 És már mehetnek is a kagylók a forrásban lévő főzőlébe. Lefedjük és 3 - 4 percig főzzük - gőzöljük a kagylót, néha meg-megrázogatva az edényt. Ne keverjük kanállal, ki ne jöjjön az értékes kagylóhús a héjából.

Közben megfőzzük a spagettit és összekeverjük a kagylóval. Jól összerázzuk.

Frissen kell tálalni és elfogyasztani. Melegíteni nem lehet, mert a kagylók kemények lesznek. Fontos, hogy ha tálaláskor zárt kagylót találunk, ne fogyassszuk el. Most minden oké volt és csak egy jó adag frissen facsart citromlére volt még szükség, hogy élvezhessük a mediterrán finomságot. Az összevágott petrezselyemzöldről elfelejtkeztem, de anélkül is isteni finom volt a spagetti és a kagyló párosa.

  A savanyúkáposztával együtt párolt rizses húsgombóccal finom, a töltött káposztához hasonló ízhatást el tudunk érni könnyen-gyorsan. 

 Itt láthatók a hozzávalók: fél kiló darált sertéslapocka egy marék rizzsel összegyúrva, 40 dkg savanyúkáposzta, szalonna, hagyma, fokhagyma, só, bors, pirospaprika és őrölt kömény /négy főre számolva/.

 Hagymás pörköltalapot készítünk csemege pirospaprikával, hozzáadjuk a megmosott, kicsavart, kissé felaprított savanyúkáposztát, majd jól összekeverjük, kicsit megpirítjuk.

A sóval, borssal ízesített, rizzsel összegyúrt húsgolyókat a káposzta tetejére rakjuk. Tojás nem került a húsgombócokba /a töltött káposzta töltelékébe sem szoktunk tenni/. 

 Még egy réteg savanyúkáposzta a tetejére és egy kis őrölt kömény - amit minden káposztás ételhez adunk /a gyomrunk hálás lesz érte/. Van, amikor még egy csipet füstölt paprikával turbózom fel.

Felengedjük egy kis vízzel és az elektromos kuktában 25 perces programon megfőzzük.

 Nagyon finom és puha lett minden, fantasztikus, hogy a kuktában rövid idő alatt jól összeértek az ízek.

 Tálaláskor egy-két kanál jó tejföllel ki lehet egészíteni a káposztás húsgombócot. Mi egy kis főtt kockakrumplival szoktuk enni. Biztos, hogy mindenkinek ízleni fog.

 Akinek még van a mélyhűtőben karácsonyról maradt bejglije, annak egy remek felhasználási módot ajánlok. Akinek pedig nem maradt, mentse el a posztot, nagy hasznát fogja látni majd a jövő év végén.

Egy liter tejet egy kikapart vaniliarúddal felforraltam, majd langyosra hűtve három tojás sárgájával és két evőkanál cukorral elkevertem. A három tojásfehérjét - hozzáadva a hűtőben várakozó másik kettőt - felvertem 3 púpozott evőkanál kristálycukorral. Három kisebb rúd bejglit, két diósat és egy mákosat felkarikáztam. Az egyik diós bejglit leraktam egy nagyméretű jénai tálba. 

 Megöntöztem a tojásos tejes keverékkel és kiraktam a mákos bejgli-karikákkal. Egy biocitrom héját reszeltem a tetejére.

 Újból bőven locsoltam a tésztára a vaniliás-tejes szószból, majd ismét egy sor felkarikázott diós bejgli következett, ami megkapta a maradék folyadékot. Végül a pici sárgabaracklekvárral megbolondított tojáshabot tettem óvatosan a tetejére. 170 fokra előmelegített sütőbe raktam a tálat 25 percre.

Pillantás a sütőbe: jól alakul.

 És elkészült a desszert, 10-12 fő részére elegendő adag.

 Kiporcióztam a felfújtat.

 Szép lett a vastag habréteg a tetején. Hasonlít a mákos gubára, de a finom bejglitészta meg a diós réteg sok plusz ízt ad neki.

 Most örülök, hogy elég sok bejglim kimaradt a karácsonyi szezonból, mert a család kívánságára már harmadszor kellett elkészítenem ezt az isteni bejglis felfújtat.

Az ossobuco, amely a lyukas csontról kapta a nevét, valóban csodálatos, gazdag ízeivel elragadtatást kelt kedvelőiben. Olaszország több vidéke is magáénak vallja ezt a finomságot: Lombardia és Toscana, némileg különböző elkészítési móddal. A tradicionális receptet egyszerűen és gyorsan elkészíthetjük - aki még nem ismeri, bátran próbálja ki, nem fog csalódni benne.

 A legfontosabb hozzávaló a keresztben vágott vastag marhalábszár-szelet - borjú még jobb lenne, de én eddig még nemigen találkoztam vele idehaza ...

 A két, egyenként 65 dekás hússzeletet - közepén a velőt rejtő lyukas csonttal - sózzuk, borsozzuk, majd lisztben megforgatva vajon körbepirítjuk.

 Elektromos kuktámban egy kocka vajra egy kis felaprított hagymát tettem, majd felkarikázott sárgarépát, zellert és  petrezselyemgyökeret pirítottam. Az olaszok berzenkednének a fehérrépa ellen, mert nem ismerik, így nem is hasznáják, pedig igazán kompletté teszi az ízeket. Visszaraktam a hússzeleteket, ízesítettem pár gerezd fokhagymával, egy-két babérleveléllel, egy kis citromhéjjal /ne hagyjuk ki - kitűnő ízhatást ad!/, zeller- és bazsalikomlevelekkel, sóval és borssal. És ami nagyon fontos, még egy nagy pohár jó minőségű vörösbor és fél doboz aprított paradicsomkonzerv is kell, hogy az ossobuco komplex ízvilága kiteljesedjék.

 50 perces programmal készült az étel, magas nyomáson - minden íz együtt maradt a kuktában, egymásra kölcsönösen hatva. Mennyei illatok jönnek elő - de csak a fedél nyitása után.

 Amikor távozott a gőz a kuktából és nyithatóvá vált a fedél, áttettem az ossobucot egy jénai tálba. A sűrűsége pont megfelelő lett /ha kicsit levesesebb lenne, egy kevés keményítővel be lehet sűríteni/.

És amivel megkoronázzuk az ossobucot: a gremolata! Ez a speciális olasz ízesítő, amely reszelt citromhéjból, zúzott fokhagymából és apróra vágott petrezselyemzöldből áll össze, a hússzelet tetejére hintve valóban egy másik dimenzióba emeli ezt a finomságot.

 Általában spagettit készítek az ossobuco mellé, bár az autentikus körítése a rizottó lenne. Szerény véleményem szerint a rizottó önmagában is kitűnő, nem vonnám el a figyelmet a főszereplőről, a rusztikus zöldséges raguban helyet foglaló vajpuha, ízes húsról.

 Valamikor régen már írtam a Lepcsánkparty blogon az ossobuco-ról, ami akkor még hagyományos kuktában készült. Itt meg lehet nézni: https://lepcsankparty.blog.hu/2013/07/21/ossobuco_konnyen_es_gyorsan_248