Gyönyörű friss folyami harcsát szereztem egy vidéki halboltból. Meg kell az ilyet becsülni nagyon.
Mivel patkó formára vágták, kitaláltam, hogy nem a megszokott rántott harcsát készítem, hanem könnyű sörtésztába burkolom. Alaposabb tájékozódás után kiderült, hogy ez nem azonos az Orly-módra való készítéssel (akármit írnak is az egymást másoló magyar receptoldalak), hanem a valódi, sörrel készült tésztát jelenti.
A halszeleteket előkészítettem: levágtam a bőrt, majd kettévágtam a gerinc mentén, így hosszúkás, szálkamentes csíkokat kaptam. Besózva, citromlével meghintve félretettem.
Most következett a nevezetes sörtészta. Két tojás fehérjét felvertem, a sárgáját másik keverőedényben csipet sóval, pici borssal elkezdtem keverni, majd óvatosan sört adagoltam hozzá - összesen kb. 1,5 dl-t, ezután a lisztet (ezt nem mértem). Amikor jó palacsintatészta-sűrűségű lett, óvatosan belerétegeztem a felvert habot. Ebben a habos masszában megfürdettem a hosszúkás harcsaszeleteket, majd bő és forró olivaolaj – vaj keverékében mérsékelt tűzön megsütöttem. (A fritőz lenne ideális a sütéshez, ha nem selejteztem volna le.)
Az óceáni beütést részben az jelentette, hogy a halszeletek után - hirtelen ötlettől vezérelve - következett a banán. Egy nagyobb banánt kettévágtam, majd hosszában is ketté, a sörtésztába mártottam és szintén kisütöttem.
A hal + banán kombinációval Madeira szigetén találkoztam néhány éve, amikor egy hetet töltöttünk ott. A pez espada nevű mélytengeri fehér húsú halhoz adták az apró sült banánt – fergeteges ízkombináció volt és most sikerült rekonstruálni az ízeket.
Hogy teljes legyen az egzotikus ízélmény, szósz gyanánt igazi remulád-mártást csináltam. Az, hogy Magyarországon remulád-mártásként némi ecetes uborkával - neadjisten, reszelt hagymával összekevert tubusos majonézt adnak, eléggé elborzasztó. Az igazi ugyanis kapribogyóval készül - micsoda ízkülönbség! Variációk persze vannak, a kreol vagy a new orleans-i konyha pikánsabban készíti – érdemes a saját ízlésünknek megfelelően kikísérletezni és új ízélményekben lesz részünk – halakhoz különösen kitűnő.
Leírom, én hogyan készítettem: egy kis konyhai robotgépbe tettem egy tojás sárgáját, némi pirospaprikát (cayenne-i bors híján), egy evőkanál kapribogyót, egy gerezd fokhagymát, pár levél petrezselyemzöldet, némi mustárt, kevés sót és egy-két tekerés borsot. Egy evőkanál tejföl és két-három löttyintés olivaolaj került ezután a gépbe, megnyomtam a keverőgombot és a homogén, gyönyörű pikáns mártás már kész is volt. Megkóstoltam, pici cukorral utánaízesítettem és betettem kicsit a hűtőbe, hogy összeérjenek az ízek.
Közben elkészült a petrezselymes főtt krumpli és egy kis zöldsaláta is és már kezdődhetett is a harcsa - banán ebéd, a megszokott módtól eltérően, kicsit nosztalgiázva, de igen nagy sikerrel.
Madeira szigete. A kép jobb oldalán banánültetvény.
Halpiac Funchalban.