Szeptember volt, még javában benne jártunk a nyárban, amikor valahogyan eszembe jutott, hogy báránybordát szeretnék sütni, tejszínes-kéksajtos kelbimbóval. Nem tudom, honnan jött a gondolat, mi idézhetett fel valami olyan dolgot, amely ezt a képzetpárosítást hozta elő belőlem, azóta sem bírok rájönni.
Először is leszögezném, hogy mi itt, vidéken sokkal kevesebb olyan dologhoz jutunk hozzá, mint a nagyvárosi vásárcsarnokok, piacok látogatói, ráadásul errefelé sem szaladgál minden udvaron tyúk, malac, birka; termőföldet meg akkor látunk a legtöbben, ha kimegyünk a határba bámészkodni. Fogalmam nincs, kitől tudnék házitejszínt venni, mint ahogy rókagombát, vargányát vagy házisajtot is a 20 kilométerrel arrébb található termelői piacon vehetnék, ha nem olyan időpontban lenne, amikor én még javában harcolok a munka frontján.
Na, ezek miatt adódott az első kérdés: honnan a fenéből szerezhetnék báránybordát? A családban három kereső van, és ebből az egyik a férj, a másik én, a harmadikhoz fordultam: a google-hoz. Hamar felismertem nemcsak azt, hogy a bárányhús aranyárban van, hanem azt is, hogy ez a feladat jóval nehezebb lesz, mint gondoltam. Végül találtam egy üzletet, ahol – mint később kiderült, megrendelésre – árusítanak bárányhúst. Igaz, bordát nem tudtak ígérni, de végül nagy duzzogva kiegyeztem velük a combban. Rendelést leadták, megérkezett, értementem, kifizettem…majd a hús áráról diszkréten nagyokat hallgatva besummantottam a fagyasztóba a nehezen levadászott combot (eleve mirelit volt, nem sok választást hagytak).
Na, gondoltam, kerítsük elő a köretet, irány a zöldséges! Nem vagyok egy autentikusan kertész-alkat, ez abból is látszik, hogy a kelbimbószezon előtt 3-4 héttel gondoltam beszerezni a nevezett zöldséget. Bevallom, nem sikerült. De nem olyan családból származom én, hogy feladjam, kibekkeltem az időt, majd biztos ami sicher alapon két kilónyi kelbimbót gyorsan le is blansíroztam és mehetett a frigóba, ne árválkodjon a hús egyedül.
Aztán eljött a napja annak, hogy a család összes tagja otthon volt, nem kellett semmi miatt kapkodnom, a báránycombos jókedvem is megvolt, úgyhogy megfőztem a megkívánt ételt, emígy:
A báránycombot – alapos, hűtőben megkezdett, majd szobahőmérsékleten folytatott kiolvasztás után – befűszereztem sóval, borssal, majd megtűzdeltem fokhagymával, füstölt szalonnával és rozmaring ágakkal kicsit bedörzsölgettem, majd kívülről körbesütöttem serpenyőben, zsíron. Miután kérget kapott, a zsírt aláöntve tepsibe tettem, hagymakarikákkal és rozmaringgal befedtem és fólia alatt megsütöttem. Túlságosan is, de erről majd később, pironkodva.
Elővettem az egyik kedvenc sütőedényemet, amire a férjem anno bepárásodott szemmel mondta: „nagyanyám mindent ilyenben sütött” és kikentem vajjal, majd anyukám féle igazi zsemlemorzsával körbeszórtam. A kelbimbót – no, nem a két kilót, de úgy kb. a felét – még fagyosan leraktam az edénybe. Most örültem igazán, hogy blansíroztam, mert olyan szép színe maradt a zöldségnek, hogy szinte mosolygott.
Jól megfűszereztem, majd leraktam rá egy sor kéksajtot, aztán nyakonöntöttem tejszínnel készített besamellel, és néhány kis darabka vajat vágtam a tetejére. Így betoltam a sütőbe és fólia alatt megpároltam, majd megsütöttem.
A húst pihentetés után felszeltem és a kelbimbóval és karamellizált körtével tálaltam. Ez utóbbi nagyon jó választás volt, mert a kelbimbó karakteres ízét kicsit elvitte.
Nos, akkor beszéljünk arról, amit viszont kerüljön a kedves olvasó. Családunk férfitagjai sajnos, finnyásak. Nálunk nincs rozé kacsamell, nincs steak, mert a pasik húsban nem hajlandóak közepesen átsütött dolgokat sem fogyasztani. Ha ilyesmire vágyom, rendelek magamnak étteremben, de én magam nem készítek ilyen módon húsételt, mert tiszteletben tartom szeretteim ízlését.
Ez a hús viszont, amit készítettem, nemhogy rózsaszín nem volt, de valljuk be becsülettel: elég barbár módon túlsütöttem. Nincs mit tagadni, bár meg nem égett, de kellemes ízesítése ellenére nem voltam elégedett, mivel száraz lett. Ha bárki kedvet kap a leírásom alapján a fenti étel elkészítéséhez, ne kövesse el ugyanezt a hibát!
Mivel Mitzikének megígértem, hogy kerítek neki a bárányhús-dílertől egy adagot, reményeim szerint nemsokára láthattok egy szépen sütött bárányszeletet is.