Itália ízei világszerte népszerűek, de a szicíliai konyha túltesz a többi tájegység finomságain is - az olaszok szerint is.  A manapság oly népszerű streetfood jeles képviselője az arancini, a kisebb-nagyobb /akár öklömnyi/ sült rizsgolyók hússal, gombával és sok más finomsággal töltve, amiket kis bisztrókban árulnak és akár az utcán is fogyaszthatók, garantáltan elűzve az éhséget egy ideig.

 Ugyancsak szicíliai streetfood - az édes oldalról - a cannolo nevű desszert: selymes ricottakrémmel töltött ropogós tésztatekercs, amit néhol kívánság szerint aprított pisztáciával vagy kandírozott narancshéjjal szórnak meg a két végén.

 Palermo tengerparti város, a fritto misto: a frissen kisütött, lisztben panírozott vegyes tengeri mindenfélék /tintahalkarikák, rákok, polipcsápok, apró halak/ a talponállókban is kaphatók, itt pisztáciamártással. Kívül ropogós, belül puha, a titka, hogy mindig frissen készül - sokszor sorban is állnak érte.

 A Bisso Bistrot közelében - ahol a fenti finomságot kóstoltuk - vacsora után ilyen látnivalók kápráztatnak el. 

 Régi vágyam teljesült, amikor megkóstolhattam a spagettit tengeri sün ikrájával ízesítve. Kissé jódos ízt éreztem benne, a spagetti rákkal sokkal finomabb volt...

  A jakabkagyló régi kedvencünk, a tömör húsú, édeskés, nagy méretű kagylókat gratinírozva, egy pár scampival együtt tálalták egy tengerpart-közeli étteremben. Minden hal és tengeri herkentyű garantáltan friss.

 A szicíliaiak egyik kedvenc desszertje, a ricottás krémmel töltött Cassata két variácóját is megkóstoltuk.

 Palermo piacai közül a zegzugos La Vucciria a leghíresebb. Árulnak itt mindent, nem csak élelmiszereket.

 Persze, a pizza sem maradhatott ki, bár az eredetileg nápolyi találmány, de Palermoban is fatüzeléses kemencében készítik, ezúttal padlizsánnal.

A mediterrán ételek rajongójaként meg lehettünk elégedve a palermói felhozatallal, de mind közül a desszerteket találtuk a legkülönlegesebbnek, legfinomabbnak. Az elegáns, de az egyszerűbb cukrászdák is elképesztő választékban kínálják a mandulás, pisztáciás, kandírozott gyümölcsös finomságokat (mór örökség), a marcipánból megformált pici élethű gyümölcsöket. A fagylaltot általában egy kettévágott briósban fogyasztják az apró csészében kínált kortynyi, de utánozhatatlan ízű olasz kávé mellett.

Még egy különlegességet emelnék ki, a granitát, ami jégkása, de valódi gyümölcsös ízesítéssel. Legnépszerűbb a citromos, de legalább 7-8 félét kínálnak minden valamirevaló kis parlemói bárban is. Mi kellemes tavaszi időben jártunk ott, de főleg a nyári nagy hőségben remek hűsítő.

 Szerencsés sziget Szicília: itt terem a narancs, a citrom, a mandula és a pisztácia, a tenger ellátja őket mindenféle friss hallal, a különböző régi kultúrák keveredése pedig különleges gasztronómiát hozott létre. Talán közhely, de nagyon igaz: a mediterrán életszemlélet irigylésre méltó. Kívánom, minél többen tapasztalják, kóstolják meg személyesen.

Szicília nincs is messze, mégis olyan távoli és egzotikus, csodás keveréke letűnt történelmi koroknak, népeknek. Palermo, a sziget legnagyobb városa a mór, normann, bizánci korok nyomait őrzi, a régi gazdagság maradványai, a pazar paloták, parkok szembetűnőek városszerte. A poszt címe azért  'Palermoi arany pillanatok' , mert annyi csillogó arany mozaikot láttunk egy hét alatt, hogy a szemünk is káprázott bele. Borzasztó nagy az autóforgalom, jó, hogy sok sétálóutca van. Elsőként megnézendő a hatalmas parkosított téren álló Katedrális impozáns épülete, normann stílusjegyekkel. 

 Az ősi Normann Palotában láthatók a világörökség Cappella Palatina míves mozaikjai, türelmes sorbanállás után.

 A Fontana Pretoria: hatalmas szökőkút egy szűkös térbe bepréselve.

A közelében az 1100-as évekből származó két templom egymás mellett, az ősrégi falak ismét csodás mozaikokat rejtenek. 

 A Martorana templom régesrégi mozaikjai.

A turistákra várakozó szalmakalapos lovacska.

 És a szintén világhírű hatalmas Monreale-i katedrális, Palermotól néhány kilométerre, egy hegy tetején.

 A vaskos normann kori falak a világ legnagyobb méretű mozaikját rejtik.

 A sok műemlék nézegetése közben ne felejtsük el, hogy Palermo tengerparti város, nagy kikötővel, élénk hajó- és kompforgalommal.

 A belvárosi Quatro canti (négy sarok) díszes homorú falú épületei által határolt tér népszerű találkozóhely és utcai koncertek színhelye. Vidám az élet Palermoban, délutáni sétálgatásokkal, a Passeggiata-val, közben finomságok kóstolgatásával - de erről majd a legközelebbi posztban számolok be.

 Mindig öröm friss ördöghal-filét kapni, mert az egyik legfinomabb ízű tengeri hal - teljesen szálkamentes, porcos hal lévén. A halat nem nagyon kedvelőknek az ismerkedést érdemes az ördöghallal kezdeni: semmi szálka, sem halszag, tömör fehér halhús és nagyon finom íz jellemzi. Már többször megírtam, hogy szoktam elkészíteni, de most - persze sokat szörfölve a neten inspirációért - kitaláltam egy új elkészítési módot, amit legott ki is próbáltam. Ilyen lett:

Ez egy ördöghal-filé, a hal fele, fej és gerinc nélkül, lebőrözve, elég méretes, ötven dekán felüli darab.

 Felvágtam medallionokra, besóztam és borsoztam és citromlével meghintve félretettem. Összekészítettem a kéreg vagy panád hozzávalóit: leveles spenót (fagyasztott), pirított fenyőmag, olivaolaj, zsemlemorzsa, só, bors.

A fenyőmagot késsel durvára vágtam és összekevertem a többi hozzávalóval, majd ízesítettem három gerezd zúzott fokhagymával, szárított kakukkfűvel és petrezselyemzölddel. Annyi olivaolajat adagoltam hozzá, hogy kenhető sűrűségű legyen a massza. Megkóstoljuk, elég-e a só, bors: már ilyenkor is finom az íze a spenót - fokhagyma - fenyőmag keveréknek.

 Az ördöghal-érméket egy porcelán sütőtálba tettem, alá olivaolajat öntve.

 A filék tetejére kanalaztam a bevonatot, kissé rányomva a halszeletekre, a végén olivaolajjal megspriccelve.

Sütés 190 fokra előmelegített sütőben kb. 15 - 20 percig. Közben elkészült a sáfrányos rizs is.

 Az öt ördöghal-érmét ketten fogyasztottuk el a finom sáfrányos rizzsel.

 Finom és könnyű, ugyanakkor exkluzív étel, ünnepi alkalmakra is érdemes elkészíteni, mert előzetesen összeállítható és csak meg kell sütni. A spenótos-fokhagymás-fenyőmagos rátét remekül harmonizált a finom halhússal.

Nézzétek meg a Lepcsánkparty korábbi ördöghal receptjeit is:

http://lepcsankparty.blog.hu/2015/05/18/kivul_ronda_belul_finom_az_ordoghal

http://lepcsankparty.blog.hu/2016/11/21/ordoghal_tengeresz_modra_rape_a_la_marinera

A helyi kézműves cukrászdából is szoktunk süteményt venni, mert hiába a házi az igazi (sütiből, kolbászból és pálinkából is), de nem vagyok olyan jó édességben, hogy pl. egy mousse-ba vagy egy  macaronba bele merjek fogni.

Az egyik kedvencem a karamellás szelet, biztos, hogy ha cukrászdás sütit eszünk, az egyik szelet az. A minap jöttem rá, hogy az lehet a tudatalatti oka különösen erős vonzódásomnak az említett édességhez, hogy gyerekkorunkban a legtöbb lakodalomba vitt valaki hatlapos szalalkális karamellás szeletet. És aztán eszembe jutott, hogy Anyu is sütögette néhanapján, ahogyan a citromosat is, ami a másik nagy kedvencem.

Itt volt a négynapos hosszú hétvége, ilyenkor az ember jobban ráér elmütyürködni, na meg vasárnap a gyerek is megy vissza a kollégiumba, neki is szoktam pakolni valamilyen édességet (ha engedi, mert állítása szerint a múltkori fél tepsi almás pite kicsit túlzás volt), gondoltam, itt az ideje valami klasszikusnak.

Be kell valljam, félkézzel, csuklógyakorlatként megsütök egy kelttésztát, általában jó piskótáim vannak, de – szégyen, nem szégyen – soha az életben nem sütöttem soklapos sütit. Valószínűleg elijesztett a barátnőm ciccegése, miközben szedegette kifelé a lapokat a sütőből és közben bosszankodott, hogy törik a lap, vagy valami hihetetlen mágiának gondoltam a dolgot, vagy csak egyszerűen taszított a szalalkáli illata, ami gyerekkoromban is messze kergetett a konyhától, ha ilyen édesség sült.

Felhívhattam volna anyukámat a receptjéért, de vele is az a baj, ami velem a főzés terén: egyrészt nem veszi elő a konyhamérleget, hanem szemre és érzésre adagol, másrészt hangulatfüggően alakítja a recepteket. Úgyhogy maradt a jó öreg internet és a sok-sok, persze egymástól merőben eltérő recept. Sebaj, választani tudni kell (kéretik az április 8-cal kapcsolatos áthallásokat figyelmen kívül hagyni!), átolvastam pár recipét és megsütöttem a következőt:

Hozzávalók a tésztához:

60 dkg liszt

10 dkg vaj

15 dkg porcukor

1 dl tej

1 csomag szalalkáli

2  tojás

1 evőkanál méz

A tejben felolvasztottam a szalalkálit,majd az összes többi hozzávalóval együtt összegyúrtam és hat lapot nyújtottam belőle, majd sütőlapra tett sütőpapíron megsütöttem. (Ennyi volt az a fene nagy mágia???? Fejem verem a falba, hogy eddig nem sütöttem ilyet!)

Hozzávalók a krémhez:

45 dkg cukor

1 liter tej, hozzá 2 dl víz, ebből a keverékből egy pohárnyit kivéve kétfelé osztjuk

22 dkg liszt a kisebbik adag vizes tejben elkeverve, mintegy habarásként

45 dkg vaj (én kicsit kevesebbet adtam hozzá)

A krémhez a cukrot karamellizáltam. Nagyon jó edényt választottam hozzá, mert egy milligram sem ragadt le, pedig be kell valljam, ettől tartottam a leginkább. Nem ettől kellett volna, hanem attól, amikor a vizes tejet elkezdtem adagolni hozzá. Komoly égési sérülést okozhat a forró cukor és a hozzáadott tejtől habzik, fut, gőzöl, kicsap, de rendesen!

A következő meglepetést az okozta, hogy a megpirított cukor összeállt egy nagy darabba és ott úszkált a folyadékban. de úgy gondoltam, kicsire már nem adunk, csigalom, nyugavér!

Miután bő 10 percig még kavargattam, a cukor persze, felolvadt ismét és hihetetlen jó illatot árasztott. Behabartam a lisztes tejjel, majd amikor csomómentesre kavartam és még egyet rottyant, a tűzről levéve hozzáadtam a vajat és felolvasztottam a tűzforró szirupban. Kicsit hagytam hűlni, majd még melegen rétegeztem a lapokat a krémmel.

Kis hűlés után lefolpackoztam, majd lenyomattam a tetejét két vastagabb könyvvel (két skandináv krimi volt, bár ez a tészta ízét nem befolyásolta) és hideg helyre tettem éjszakára.

A végeredmény:   

Bónuszként pár héttel később megcsináltam a citromos szeletet is, aminek a tésztája ugyanúgy készül, csak hat helyett 4 lappal.

A krém:

• 3 púpos ek liszt
• 3 dl tej
• 20 dkg porcukor
• 20 dkg margarin
• 1 kezeletlen citrom leve és reszelt héja

És emígyen néz ki: 

Egy kérdés kíváncsiságból: felétek hogy hívják a szalalkálit? Anyámnak szalatkáré, anyósomnak szalagória. Kíváncsi vagyok, hányféle neve van.

Vasárnapi ebédre kacsacombot terveztem két fős ebédre, de nem a megszokott módon, hanem isteni szikrával - ázsiai ízesítéssel és mangós avokádós salátával.

 Tudjuk, hogy nálunk szinte lehetetlen kellő érettségű avokádót, pláne mangót beszerezni. Így csak lazán elővettem a mélyhűtött konyhakész avokádó- és mangókockákat (áldassék az importőr) meg a két hízott kacsacombot. 

 A kacsacombokat megsóztam, borsoztam, a szokásos öntöttvas edénybe tettem egy feldarabolt alma társaságában. Kínai ötfűszerkeverékkel megszórtam és egy kevés mézet is csepegtettem rá. Némi vizet aláöntöttem és 180 fokon (légkeveréssel) cirka másfél óráig sütöttem, az utolsó félórában a fedőt levéve.

 A rizst mikrosütőben szoktam készíteni: 7-8 dkg rizs, só, annyi víz, hogy ellepje és egy kanál kacsazsír. Befedve 750 Watton 10 percig párolódik, utána állni hagyom, majd később átkeverem.

Az avokádó- és mangókockákat enyhén besózva olvadni hagytam, közben elkészítettem a saláta öntetét szezámmagolaj, méz, édes chiliszósz, gyömbér, citromlé és só összekeverésével. Kóstolgatni kell, hogy ízlésünk szerint sikerüljön: ne legyen sem túl édes, sem túl savanyú, sem túl csípős.

 Az öntetet ráöntöttem a mangóra és az avokádóra (kevéske salátakeverék is került mellé), jól összekevertem és fóliával lefedve a hűtőbe tettem tálalásig.

Megsült a kacsacomb, a méztől megpirult. A rizsbe csipetnyi masala fűszerkeveréket is tettem, hogy színt adjak neki. A mangós - avokádós saláta egyszerűen isteni lett: frissességével teljesen feldobta a kacsát.

 Sokkal több zöldséget kellene ennünk - de nehéz erről egy húst hússal evő egyént meggyőzni...  Ezzel a pompás, öntöttvas edényben sült finomsággal viszont le lehet venni a lábáról bárkit. A titok az, hogy az ízek némi pirítás után jól összeérnek az öntöttvas edényben a sütés közben. Ugye, hogy jól néz ki?

Személyes kedvencem, a kelbimbó, továbbá sárgarépa és krumpli a körítése ennek a szép egy kilós hosszúkarajnak (a hosszúkaraj puhább, nem szárad ki sütéskor). 

 Először mangalicazsíron megpirítottam a besózott, borsozott hús minden oldalát.

 Kivettem a húst, a helyére felkockázott hagyma került, majd a nagyobb karikákra vágott répát pirítottam néhány percig.

 Lehúztam az edényt a tűzről, visszakerült a karaj, majd köré a krumpli és a kelbimbó, végül néhány gerezd fokhagyma. A zöldségeket is megsóztam, majd felöntöttem félig vízzel az edényt.

A sütőt beállítottam 180 fokra és összesen 1 óra 40 percnyi sütésre (légkeveréses) - hideg sütővel indul a sütés. Rá sem kellett néznem, a terjengeni kezdő finom illatok juttatták eszembe egyedül, hogy készül az ebéd... Az utolsó félórában levettem a nehéz öntöttvas fedőt, meglocsolgattam a levével és pirulni hagytam. 

Az a csodálatos az öntöttvas edényben, hogy nagyon sokáig megőrzi a meleget, így később vagy több részletben is elfogyasztható az ebéd, anélkül, hogy melegíteni kellene. Szerencsésen megtalált elektromos késemmel perfekten fel tudtam szeletelni a húst. Remek, zaftos, nem száraz hús lett az eredmény - hála az öntöttvasban való sütésnek.

Jól mutattak a tányéron is a színes zöldségek mellett a puha, zamatos karajszeletek. Néhány kimaradt szelet hús pedig vacsorára hidegen egy kis tormával szintén jólesett.

Hozzávalók 5 - 6 személyre:

1 kg  hosszúkaraj

50 dkg kelbimbó

3 szál sárgarépa

1 kg krumpli

1 közepes hagyma

3 gerezd fokhagyma

só, bors,

mangalicazsír

 Lazacot gyakran sütök, általában minden héten. Egészséges, az ára is elfogadható, hamar elkészül és nem utolsósorban nagyon finom. Ez az elkészítési mód a kedvencünk újabban: keverek egy finom pácot és abban készülnek el a halszeletek nagyon kényelmesen, a sütőben sütve.

 A pác összetétele: néhány löttyintés juharszirup, két gerezd fokhagyma, egy evőkanál mustár /bajor édes mustárt szoktam használni/, fél citrom leve, kevés só és jó minőségű olivaolaj bőségesen. Most látom a képről, hogy ez egy nemzetközi pác: kanadai juharszirup, olasz olivaolaj, német /bajor/ mustár, szicíliai citrom, spanyol /?/ fokhagyma, görög tengeri só... 

 A lazacot szeletekre vágom, megmosom, áttapintom és ha találok, eltávolítom a rejtett nagy szálkákat. A páclevet jól összekeverve a besózott, borsozott lazacszeletekre öntöm. Így várakozhat akár a sütőben is sütésig.

 Kb. 40 percig sütöm hideg sütővel indítva, 180 fokon, 20 percig fóliával lefedve, utána fedés nélkül. Egyszer-kétszer meglocsolom a páclével. Így néz ki, ha elkészül.

 És a tálalás kukoricás rizzsel és salátával.

 Meg lehet öntözni még a finom sült páclével: nagyon szereti mindenki, aki kóstolta.

A mostanival együtt tizenkét lazac-recept szerepel a Lepcsánkparty blogon. Ízelítőül néhány:

http://lepcsankparty.blog.hu/2015/10/19/boritekolt_lazac_ujratoltve

http://lepcsankparty.blog.hu/2016/09/26/spenotos_lazac_leveles_tesztaban

http://lepcsankparty.blog.hu/2016/11/07/feherborban_posirozott_lazac

A vadas szubjektív műfaj, mindenki egyéni ízlése szerint készíti. Ez az én verzióm, a szokásos "könnyen - gyorsan" módon. Cakkumpak kész háromnegyed óra alatt, friss zöldségekkel, nem porból, nem mélyhűtött kész mártással. Hogy hogyan? Nagyon egyszerű, már mutatom is.

 Mostanában gyakran kapható egyik kedvenc üzletláncomban darabolt konyhakész nyúlcsomag, mégpedig a legjobb részei: gerinc és comb. Három szál sárgarépa, két petrezselyemgyökér, fél karalábé és darabka zeller, egy fej hagyma megtisztítása pár perc és már rakhatjuk is össze a vadast.

 Néhány dekányi kockázott szalonna kiolvasztott zsírján felteszem pirítani a kuktafazékban a darabokra vágott répát - ez különösen jó ízt ad.

 Pár perc múltán mehet hozzá a többi feldarabolt zöldség, a kettévágott hagyma, két-három fokhagymagerezd és a megmosott húsdarabok. Együtt pirítom őket még pár percig. Ízesítés: só, bors, darabka citromhéj, két babérlevél, morzsolt kakukkfű, szegfűbors és borókabogyó a vadas ízhatás fokozására. 

 Felöntöm annyi vízzel, hogy majdnem ellepje és mehet is rá a kuktafedél. A jelzéstől számítva 30 perc bőven elég ahhoz, hogy elkészüljön.

 A puha húsdarabokat átteszem egy nagyobb jénai tálba. A fazékban maradt zöldségek közül eltávolítom a babért, a citromhéjat és a nagyszemű szegfűborsot, borókabogyót. Kezdődhet a vadas mártás megkomponálása! Botmixerrel összeturmixolom a zöldségeket. Először jön a mustár: én kétfélét rakok bele, dijonit és édes bajor mustárt, majd egy evőkanál cukrot (ha lehet, barnát). Keverek egyet rajta, megkóstolom: ha szükséges, még sózom, borsozom. A finomhangolás következik: néhány löttyintés személyes kedvencemből, a Worcestershire-szószból -  a sötét melasz extra ízt ad a mártásnak.

És a reszelt citromhéj, kezeletlen citromból, ami különösen pikánssá teszi a vadasmártást. Egy fél pohár tejföl jöhet még hozzá és végül még jól összeforralom. A háttérben látszik, hogy már főnek a zsemlegombócok: német előkészített knédlicsomagocskák (saját készítésű zsemlegombóccal rendesen túllépnénk a háromnegyed órás elkészítési időt, de ünnepi alkalmakkor persze magam kockázom a zsemlét a gombóchoz).

 Tálalásra várakozik a nagy tálban a vadas nyúl, mellette a zsemlegombócokkal.

 Négy személynek is elegendő ebédre: egészséges, könnyű és finom.

 Ez egy nosztalgia-étel, az egyik kedvencem, de már nagyon régen nem készítettem. Étteremben pedig egyre kevésbé lehet rendelni, nem tudom, mi okból. Most azért jutott eszembe, mert véletlenül megláttam a gyönyörű friss velőt az egyik szupermarketben.

 Hát igen, a tisztítás nehéz dolog, de meg kell csinálni. Van, aki leforrázza hozzá a velőt, nekem jobban megy nyersen a tisztítás. Utána egy jó nagy fej hagymát zsiradékon megfonnyasztok és mehet is rá a velő. Pirítom pár percig, óvatosan kevergetve.

 Sózom, borsozom, kap egy gerezd zúzott fokhagymát, majd két tojást ütök rá és jól összeforgatom. Végezetül egy kis zöldpetrezselyemmel megszórom (most szárított volt otthon). Mi nem szeretjük nagyon fűszeresen - de természetesen mehet hozzá még pirospaprika is, ízlés szerint. Félreteszem hűlni a velőt.

 Két tojásból tejjel, szódavízzel, liszttel és egy csipet sóval palacsintatészát keverek, majd kis időre félreteszem, hogy a lisztszemek megduzzadjanak. Ezután következhet a palacsinták sütése pici olajban.

 A kihűlt tölteléket óvatosan a palacsintákba töltöm, a széleket be-behajtogatva, hogy ki ne jöjjön a töltelék. És még mindig nincs vége - tudom, ez egy munkás étel... Most következik a töltött palacsinták panírozása a szokásos liszt - tojás - zsemlemorzsa triászban.

 Közepesen forró olajban sütöm, tulajdonképpen csak addig, míg a panírburkolat szép színt kap, mert belül már főzve van.

 Törlőpapírra szedem. Frissen és melegítve is tálalható.

 Csodafinom a velős töltelék, hozzá egy kis frissen sült krumpli és tartármártás. Ez most csak három személyre készült, de legközelebb vendégeknek fogom készíteni, mert jól előkészíthető és a sütés csak pár perc.

 Hozzávalók három-négy személyre (4 nagy palacsinta):

30-40 dkg velő

2 tojás

1 nagy hagyma

1-2 gerezd fokhagyma

só, bors, zöldpetrezselyem

A palacsintához:

2 tojás

1 dl tej

0,5 dl szódavíz

2-3 evőkanál liszt

csipet só

a panírozáshoz:

liszt, 2 tojás, zsemlemorzsa.

 Néha hétköznapi, egyszerű ételeket is kell főzni, az egybensült fasírt kiváló példa erre. Gyorsan összeállítjuk, be a sütőbe és már csak ki kell várni, amíg megsül.

Lássuk, hogy készül nálunk. Először az alap: kockára vágott szalonna, rá egy felaprított hagyma, szalmasárgára pirítva.

 70 dkg darált lapockához adok két tejben áztatott, kifacsart zsemlét, egy tojást, egy evőkanál mustárt, két gerezd zúzott fokhagymát és a dinsztelt hagymát zsiradékjával együtt. Ízesítem sóval, borssal, pirospaprikával és szárított zöldpetrezselyemmel. Jól összegyúrom.

Egy őzgerincformát zsiradékkal vékonyan kikenek, zsemlemorzsával vékonyan behintem és belekanalazom a fasírtmasszát. 

 A tetejét is megszórom zsemlemorzsával. Az időközben 180 fokra előmelegített sütőbe rakom a formát és az első félórában alufóliával lefedve sütöm, majd tovább fólia nélkül.

 Közben a megreszelt sárgarépát egy pici olajon pirítom - párolom kevés só és cukor hozzáadásával. A püréhez megfőzöm a kockára vágott krumplit. Áttöröm burgonyanyomóval, vajjal, tejjel jól összekeverem.

A fasírt szépen megsül egy óra alatt. 

 Egyszerű, még diétásnak is mondhatnánk, de mindenkinek jólesik és még hidegen is finom.

Hozzávalók 6 személyre:

70 dkg sertéslapocka megdarálva

2 zsemle

2 dl tej az áztatáshoz

1 tojás

1 evőkanál mustár

1 közepes hagyma

5 dkg sós szalonna

2 gerezd fokhagyma

só, bors, pirospaprika

zsemlemorzsa a szóráshoz