Andalúzia Spanyolország legegzotikusabb része. Nem véletlen, a hosszú mór uralom letörölhetetlenül rányomta a bélyegét mindenre, a földrajzi nevektől kezdve az építészeten és a kertkultúrán át egészen a gasztronómiáig. Malaga a hírneves andalúz városok mellett maga is egy titok, aki már járt ebben a szép fekvésű, hegyektől ölelt tengerparti városban, mindig visszavágyik. 

Malaga gasztronómiáját természetesen meghatározza tengerparti fekvése. A friss, minőségi halak és tengeri finomságok uralkodnak az Atarazanas piacon, de a különféle kategóriájú étteremben is remek választékot találunk.

Már a nevében is mór jellegű például a 'Gambas pil-pil': bő fokhagymás fűszeres olivaolajban megsütött hámozott királyrák, amelyet a fortyogó olajos főzőedényben tálalnak.

 Malaga titkos favoritja a 'Fritura malagueña': fritőzben olajban hirtelen kisütött, lisztben panírozott vegyes tengeri mindenféle tálra rendezve, tartalmaz vékony szálú halacskákat, apró tintahalakat egészben, tintahalkarikákat és különbözően ízesített, pácolt halakat, szardiniákat is.

 A 'brochetas de gambas' grillen sütött ráknyársak jó fokhagymásan, az egyik sikátorba nyíló asztalokkal rendelkező egyszerű kifőzdében lehetett kapni a legfinomabbakat, pár euróért - mindig telt ház volt.

Egy elegánsabb étterem kiülős részén, a malagai katedrális közelében

a 'Lenguado a la plancha', azaz a vaslapon sütött nyelvhal volt az egyik legfinomabb halétel. 

A 'Zarzuela de mariscos' rövid, ízes lében párolt különféle halszeletek, nagyobb és kisebb rákok (közte a piros carabineros), kagylók, tintahalak vegyesen - titkos finomság! Várni kell rá, mert mindig frissen készül - ez az egyik kedvencem. Itthon kevesen ismerik, de arrafelé járva érdemes megkóstolni.

A híres rizsételek közül emeljük ki az 'Arroz a banda' nevű, speciális öntöttvas edényben készülő finomságot, ami többféle halból főzött alaplével készül sáfránnyal, paprikával, paradicsomszósszal és tintahal-darabkákkal, kagylóval gazdagon megrakva, eredetileg alicantei eredetű, aioli-val, azaz fokhagymás majonézzel tálalva. Nem azonos a paellával, a világhírű valenciai rizsétellel.

A spanyol és ezen belül az andalúz desszertek nem különösebben fantáziadúsak - minden étteremben kapható 'flan' /karamellpuding/, meg 'arroz con leche', ami egyszerű tejberizs. Amit én jobban kedvelek, az a 'crema catalana', ami egy az egyben megegyezik a créme brulée-vel...

És hogy mit isznak ennyi finomsághoz Malagában? Az igazán autentikus a 'Tinto de verano': vörösbor citromos üdítővel vegyítve (készre keverve is kapható), sok jéggel - felüdít a nagy melegben. Vagy még esetleg egy pohárka jégbehűtött édes malagabor... A következő fotó a Bodega Antigua Casa de Guardiaban készült, ami Malaga legrégibb bodegája, azaz borkimérője.

Malaga kedvenc bárja és terasza az 'El Pimpi', a város legjobb helyén, a római színház romjaival és a mór fellegvárral szemközt. Itt is nagy választékban kaphatunk malagát, meg hozzá egy kis ropogtatnivalót, tapast. Az átjáróház-jellegű, sok helyiséges épület falát rengeteg régi és újabb híresség fényképei borítják, akik meglátogatták az El Pimpit.

De az igazi titkos helyek a szállodák tetőteraszai, ahonnan a legszebb a kilátás esténként a kivilágított városra.

Malaga további csodás látnivalóiról szól egy korábbi Lepcsánkparty-poszt:

https://lepcsankparty.blog.hu/2014/04/21/malaga_te_edes_mitzi_von_kuche
 

A nyári szezon egyik nagy áldása a tökfélék, amelyek szinte mindegyike bátran használható levesbe, köretként, főételként, sütve, rántva, töltve. Az egyik személyes kedvencem a csillagtök, azaz patisszon. A legutóbbi verzió ez volt:

Négy közepes méretű csillagtököt jól megtakarítottam, majd karalábévájóval kivájtam. A leeső kis darabokat nem dobtam ki, mert még szükségem volt rájuk. A tököt belül befűszereztem és kicsit állni hagytam. Addig elkészült a töltelék: a darálthúst pörköltösen felkészítettem, tettem bele a karalábédarabkákból és rókagombából összevágott kis kockákat, majd kevés rizset és összefőztem. 

A tölteléket beletöltöttem a patisszonokba, amiket sütőpapírra egy tepsibe tettem. 

Közben, amíg a darálthúsos töltelék főtt, vajon rókagombát és kékszőlőt, meg a maradék kikapart tökdarabkákkal  megpároltam, sóval, borssal fűszereztem, kevés fehérbort öntöttem alá, hogy egy kis savassága legyen. 

A töltött tököket egy adag enyhén fokhagymás besamel-mártássel megöntöztem és megsütöttem, majd a tányéron a rókagombás-szőlős mártással kicsit megöntöztem. 

Könnyű és könnyen elkészíthető étel, pont amilyenre a nyári 40 fokban vágyik az ember. 

Meleg időben könnyű ételekre vágyunk, minél gyorsabb elkészítési móddal - az sem baj, ha egészséges. Ez a nem mindennapi kombináció hirtelen pattant ki a fejemből, amikor a gyönyörű adriai szardíniák mellé valami köreten gondolkodtam. Kuszkuszt elég ritkán szoktam készíteni, pedig nagyon finom és tényleg elég 5 perc az elkészítéséhez. Most viszont egy kis csavart akartam vinni bele. A pirított sárgarépa, petrezselyemgyökér  és a padlizsán édeskés és selymes ízét szerettem volna érezni a kuszkuszban.

Egy-egy közepes méretű répát és petrezselyemgyökeret megtisztítottam, kockára vágtam és olajban megpirítottam. Hozzáadtam egy kisebb padlizsánt felkockázva, besóztam és együtt pirítottam, míg kellemes illatok kezdtek szállni a konyhában.

 Felforraltam másfél liter vizet és a kuszkuszra öntöttem.

Ízesítettem sóval, pirospaprikával és egy kis csipet sáfránnyal, majd lefedtem 5 percig. 

Ezalatt a bepanírozott fej nélküli szardíniákat fritőzben megsütöttem.

Végül a kuszkuszhoz adtam a megpirított zöldségeket és a serpenyőben maradt kevés olajjal kissé átkevertem. Néhány csepp citromlé kellett még a végső ízhatáshoz.

Olyan mediterrán ebéd lett, hogy csuda!

Nos, a sajtos csiga nem egy francia ételköltemény, bármennyire is felcsigáztam az olvasókat. Csak egy „dobjunk össze este egy kis kelttésztát” jellegű kalóriabomba, aminek a titka a könnyű tészta és a végtelen egyszerűség.

A hozzávalók a tésztához:

1 kg liszt

só

20 dkg zsiradék

1 tojás sárgája

2 kis pohár natúr joghurt (legutóbb az egyik joghurt helyett kefírt használtam)

¼ kiló túró

½ csomag sütőpor

1 dl langyos tejben felfuttatott, 3 dkg élesztő.

A tészta hozzávalóit robotgéppel összedolgozom, duplájára kelesztem, elnyújtom téglalappá, majd megkenem sajtkrémmel és megszórom apróra kockázott pritamin- és tv-paprikával, majd feltekerem, éles késsel felvágom és az így kapott csigákat kis újrakelesztés után megkenem felvert tojással, majd előmelegített sütőben készresütöm.

/Legutóbb a tölteléket megdúsítottam reszelt füstölt házisajttal és parmezánnal is, ami nem tette kifejezetten diétássá, úgyhogy nekem csak 1 db volt engedélyezve. Viszont aki nem olyan szerencsétlen, hogy egy gasztrofotó belájkolásától felugrik rá 3 kiló, az a tölteléket n+1 számú variációban próbálgathatja olivabogyótól füstöltszalonnán keresztül brokkoliig./

 Mit rejtenek a csomagok? Halat gyakran sütünk, grillezünk - különösen nyáron, de a sütőpapír-burkolatban megsütött hal íze, állaga talán a legtökéletesebb: nem szárad ki, egyszerűen nem lehet elrontani. Ez az 'en papillote' technika többféle halnál is használható, igazán könnyű elkészíteni. A finom halhús a nagy melegben is jólesik, nem megterhelő. Emellett elsőrendű fehérjeforrás és kalóriaszegény is - egyszóval minden szempontból tökéletes eledel.

 Ezek a guszta, friss aranydurbincsok az Adriáról érkeztek.

 Most egyszerűen paradicsomot választottam a hal mellé - de bármilyen nyári zöldséggel jól harmonizál, gazdagon lehet variálni.

A besózott, borsozott, provanszi fűszerkeverékkel és citromos zöldfűszerrel megszórt durbincsot egy nagy lap sütőpapírra helyeztem, néhány darabka vajra. Köré raktam egy felszeletelt paradicsomot, néhány szál kaprot  - ebből a hasába is került a fokhagymás vaj mellé - és a hal tetejére is jutott a vajból.

 Összehajtogattam a sütőpapírt úgy, mint egy csomagot, ügyelve arra, hogy legyen hely a keletkező gőznek és a hajtás mentén egyszerűen összetűztem kis tűzőgépemmel (ez régi trükköm). A jól lezárt halcsomagok a tepsibe kerültek.

 180 fokos sütőben 45 percig sültek az aranydurbincsok /időzítetten, nem előmelegített sütővel kezdve/, közben rájuk se kell nézni - nagy melegben ez az ideális főzés! A sütő jelez, ha elkészül a hal - egyszerűen nem lehet elrontani...

 Izgalommal bontjuk ki a csomagokat, finom illatok szállnak fel a papírborítékból.

 A hal tökéletesen megsült. Csak egy kis saláta és némi rizs kerül mellé. Az aranydurbincs /dorada/ az egyik legnépszerűbb tengeri hal, gyönyörű fehér, lemezes húsú, mérsékelten szálkás, az íze csodálatos.

 Ezeknek a szép, ajándékba kapott nyári almáknak a legjobb felhasználása talán egy nyári almaleves. Abszolút bio, édes-savanykás ízű, ropogós finom - csak ilyenkor, nyáron elérhető.

 Meghámoztam, magházukat kivettem és feldaraboltam az almákat.

 A fazékba téve felöntöttem vízzel, adtam hozzá egy fél citromot, egy csipet sót, egy csipet őrölt fahéjat, egy csipet őrölt szegfűszeget (legalább nem kell halászgatni) és annyi cukrot, amennyit kellemesnek éreztem.

 Gyorsan felforrt, öt perc alatt meg is puhult az alma. A közben tejszínnel elkevert fél evőkanálnyi étkezési keményítőt néhány kanál levessel összekavartam és hozzáadtam a leveshez. Néhány percig még forraltam, utána megkóstoltam, kell-e módosítnai az ízesítésen (még egy kis cukrot kívánt a leves).

Kihűlés után a hűtőben lefedve várakozott az almaleves a másnapi ebédig. Nagyon jól esett, mindnyájunkat felfrissített a nagy hőségben.

Tengerparti nyaraláskor a haléttermekben már sokan kóstolták és megszerették a finom rákokat, de otthon is könnyedén elkészíthetjük, felidézve a mediterrán ízeket.

 Ez a csomag mélyhűtött rák "Norvég homár" néven kapható, de ne várjunk óriási méreteket, ezek igazából scampik. 

 A keményebb páncélos, ollós rákok ízben felülmúlják a garnélarákokat, valóban emlékeztet az igazi nagy homár ízére, bár kétségtelenül több munkába kerül kinyerni a finom rákhúst az apróbb fajtákból.

 Mosás után a sütőtálban sorbaraktam a rákokat, megsóztam, néhány fokhagymagerezdet szórtam közéjük, meg két negyed citromot, meglocsoltam citromlével és olivaolajjal.

 A sütő grillfokozatán kb. 20 percet sütöttem. A sütés vége felé már igen finom illatok kezdtek terjengeni a konyhában.

 Vinegrettel ízesített vegyes zöldsaláta szolgált körítésül a rákok mellé. 

 A kibontása úgy történik, hogy megfordítva kettévágjuk és szétnyitjuk a rák alsó puhább potrohrészét és már szabaddá is válik a kb. fél kisujj nagyságú hófehér és ízes rákhús. A domború háti oldalon futó vékony fekete csík eltávolítása után már be is kaphatjuk a finom falatkát.

Ha nem kapunk scampit, nagyobb méretű garnélarákot is ugyanilyen módon grillezhetünk. A megfelelő méret a 16-20-as, esetleg még a 30-40-es is szóba jöhet (ezek leginkább a M-ban kaphatók nyers, friss állapotban).

Korábbi receptek rákból a Lepcsánkparty blogon:

https://lepcsankparty.blog.hu/2013/08/25/mit_kezdjunk_par_kis_tintahallal_es_garnelarakkal_mitzi_von_kuche

https://lepcsankparty.blog.hu/2014/04/07/rakok_a_pacban_mitzi_von_kuche

https://lepcsankparty.blog.hu/2017/02/20/mediterran_ebed_itthon_capa_es_scampi

 Megesik, hogy az embernek hirtelen meleg ebédet/vacsorát kell készítenie és csak a mélyhűtőből tud gazdálkodni. Egy kisebb tasak fagyasztott lazacpisztráng tökéletes erre a célra.

Gyors, de kíméletes kiolvasztás után ilyen guszta filék várakoztak a sütésre.

 A legegyszerűbb módon készítettem elő a halakat: besóztam, provanszi fűszerkeverékkel és friss citromlével meghintettem. Érdemes vajban sütni, mert finomabb lesz a hal íze. Cirka négy percig sütöttem közepes lángon az egyik oldalon (ne felejtsük, hogy nemrég még a hűtőben voltak), majd óvatos fordítás után még három percig.

 Igazán étvágygerjesztőek lettek a halszeletek.

 A lazacpisztráng mellé rizs került, meg egy kis zöldsaláta. Finom és egészséges, a gyomornak nem megterhelő ebéd sikeredett egészen rövid idő alatt.

Kacsa és gyümölcs - két jó barát. A kacsahús zsírosságát kiválóan egyensúlyozza a gyümölcsök savanykás íze.

 Egy szép nagy hízott kacsamell bőrét óvatosan beirdaltam, sóztam, borsoztam és egy kis provanszi fűszerkeverékkel is megszórtam. A sütőt bekapcsoltam 180 fokra.

 Egy felhevített serpenyőbe helyeztem a kacsamellet bórével lefelé. A zsír hamar elkezdett kisülni belőle. Néhány percig így pirítottam,

 majd megfordítottam, hogy a másik oldalát is megkapassam kissé.

 Amikor már színt kapott, mehetett is be az előmelegített sütőbe (a zsírt kiöntöttem a serpenyőből). A sütőben töltött idő annak függvénye, ki mennyire rozéra szereti hagyni a kacsamellet. A minimum 8 - 9 perc, én kb. 12 percig szoktam sülni hagyni az ilyen méretű húst (pecsenyekacsa esetében rövidebb idő is elég). 

 A sütés után kiveszem és alufóliába göngyölve pihenni hagyom kb. 5 - 6 percig. A szeletelés kíméletesebb és szebb elektromos kés használatával.

 Közben összedobtam a szilvamártást is, roppant egyszerúen. Fél üveg magozott szilvabefőttet egy fazékba öntöttem (levével együtt), megsóztam és balzsamecettel ízesítettem. Amikor felforrt, besűrítettem kukoricakeményítővel és még néhány percig forraltam.

 Hamar elkészülő és finom nyári ebéd.

A Lepcsánkparty blog több mint öt éves fennállása során már többször is posztoltunk rozé kacsamell recepteket:

 http://lepcsankparty.blog.hu/2013/12/09/roze_kacsamell_birsalmakompottal_mitzi_von_kuche

http://lepcsankparty.blog.hu/2016/04/11/roze_kacsamell_grillezett_zoldspargaval

http://lepcsankparty.blog.hu/2017/05/29/ujkrumpli_sparga_cukkini-gratin_roze_kacsamellel

 A gyönyörű nagy Jakab-kagyló ünnepi eledel, írtunk is már róla régebben a Lepcsánkparty blogon: http://lepcsankparty.blog.hu/2013/12/21/szent_jakab_kagylo_mitzi_von_kuche   Itthon ritkán elérhető, most csak kisebb méretűeket kaptam fagyasztva, korállal együtt, de örültem ennek is. Két személyre elég soványka ebéd lenne a kagyló magában, ezért egy mediterrán jellegű tésztát ötöltem ki hozzá. Citromos farfalle, azaz pillangótészta volt itthon, pirítottam egy kis fenyőmagot, üde friss bazsalikomom is van az ablakban, az új fokhagymának pedig ilyenkor verhetetlen az íze.

Íme, a hozzávalók.

 Előbb sugót /ejtsd: szúgó/ készítettem, azaz olivaolajon dinsztelt hagymán, fokhagymán pároltam meg az apróra vágott paradicsomot. Ízesítése só, bors, provanszi fűszerkeverék és pici cukor volt. Amikor már jól összefőtt, mehetett hozzá az apróra vágott bazsalikomlevél is. Ez lesz a tészta lelke.

 Feltettem a farfallét lobogva forró sós vízben főni, közben vaj és olivaolaj keverékében, egy gerezd fokhagymával ízesítve középerős tűzön megsütöttem a sózott, borsozott Jakab-kagylókat, mindkét oldalukon 1-2 percig és nem tovább. 

 A serpenyőben néhány kanálnyi paradicsomos sugót összekevertem a kagylóval, majd hozzáadtam a pillangótésztát is és összeforgattam. Frissen aprított bazsalikomlevéllel meghintettem.

 Közben összeállítottam a tészta mellé a salátát is, a salátakeverékhez negyedelt koktélparadicsomokat és kockázott avokádót vegyítettem és összekevertem saját készítésű salátaöntettel /mustár, só, cukor, balzsamecet, olivaolaj, jól összekeverve, pici vízzel hígítva/.

 Tálaláskor megszórtam a tésztát a pirított, aprított fenyőmaggal, ami tovább erősítette a mediterrán ízeket. Fogyasztás előtt még pár csepp friss citromlével is ízesítettem.