Könnyű nyári ebéd, de micsoda íztobzódás és felfrissülés! Avokádó, citrom, garnélarák, fenyőmag, parmezán, olasz tészta... több nem is kell a boldogsághoz. Minden alkotóelemét imádom, együtt pedig még magasabb élvezeti tartományba kerül ez az étel.

Itt látható a hozzávalók nagy része (a pontos mennyiségek a cikk végén).

Először elkészítem az avokádós krémet. Megpirítom a fenyőmagot, az aprítógépbe teszem, belekanalazom két érett avokádó belsejét, reszelek rá parmezánt, adok hozzá egy löttyintés finom olivaolajat és némi sót, borsot (csak keveset, mert a fenyőmagnak is van egy kis borsos íze), egy tekerésnyi chilipelyhet és fél citrom levét. Krémesítem a gépben.

 Megfőzöm az olasz linguinét /azaz hosszúmetéltet/, ez durumbúzából készült: nem tartalmaz tojást és főzés után nem kell leöblíteni.

 Amíg a tészta fő 10 percig, vaj és olivaolaj keverékében (hogy meg ne égjen a vaj) gyorsan átpirítom a nyers, tisztított garnélarákokat két zsenge fokhagymagerezd, egy kis provanszi fűszerkeverék és pár tekerésnyi csilipehely társaságában.

És már csak össze kell keverni a tésztát a citromos avokádós mártással és a rákokkal, egy kis frissen összevágott petrezselyemzöld a tetejére, ízlés szerint még egy kis citrom hozzá - és már lehet is tálalni. 

 Már kipróbáltam és posztoltam is a blogon korábban néhány variációt rák + olasz tészta témában, de ez annyira jól sikerült kombináció, hogy szívből ajánlom az elkészítését. Még ebéd után is érzi az ember a fenyőmag finom ízét, a citromos avokádós mártás felfrissít a nagy melegben.

Hozzávalók három személyre: 

fél csomag linguine (de a spagetti ugyanolyan jó), egy csomag fagyasztott tisztított nyers garnélarák (25 dkg), két érett avokádó, egy citrom, 5 dkg parmezánsajt frissen reszelve, egy kis tasak fenyőmag megpirítva (50 gramm), két gerezd fokhagyma, provanszi fűszerkeverék, csilipehely, vaj, extraszűz olivaolaj, só, bors, a tálaláshoz zöldpetrezselyem. 

Töltött gomba, de nem szokványos módon: ezúttal nem akartam a szokásos, darált hússal vagy juhtúróval, esetleg gombaszárral töltött gombát készíteni. Befordultam a kamrába és megláttam egy doboz mediterrán kuszkuszt - pont erre van szükségem! Önmagában elég ízetlen a kuszkusz, de ez a fajta szárított paradicsommal és zöldfűszerekkel van ízesítve, így pont jó lesz a gomba töltelékébe.

Előírás szerint 2,5 dl forró vizet öntöttem egy zacskó (125 gramm) kuszkuszra, elkevergettem és fóliával lefedve 4 - 5 percre félretettem.

 5 szép és jó nagy csiperkegomba-fejet meghámoztam. Tapasztalatom szerint a gomba héja nehezen emészthető, jobb, ha eltávolítjiuk. A gombafejeket gyors megmosás és némi szárítgatás után egy porcelán sütőtálba tettem, a megmosott gombaszárakat pedig felaprítottam. Kevés hagymát megdinszteltem egy kis olajban, rákerült a gomba szára és két gerezd fokhagymát préseltem rá. Pár perc alatt megpirítottam, csak kissé sóztam. Más fűszer nem is került rá, mivel a kuszkusz eleve fűszerezett (de egyéb esetben mehet rá zöldfűszer).

Kihűlés után összekevertem a gombakockákat a kuszkusszal és egy tojással, majd jól felpúpozva betöltöttem a várakozó gombafejekbe. A tetejére frissen reszelt parmezánt hintettem, 

 aláöntöttem egy kis olivaolajat és már mehetett is be a 180 fokra előmelegített sütőbe, kb. 30 percre.

 Frissen sütött burgonya-chipssel tálaltam.

 Kevés hozzávalóból, még kevesebb munkával finom, könnyű előételt, vagy jó kis húsmentes ebédet készíthetünk.

Hozzávalók három - négy főre:

5 - 6 nagy csiperkegomba, egy tasak (125 gramm) kuszkusz, egy fej hagyma, két gerezd fokhagyma, parmezánsajt, olivaolaj, só.

Ez az igazi császármorzsa - a Kaiserschmarrn, nem az idehaza közismert darás-lekváros menzai változat. Valódi Monarchia-beli recept, a legenda szerint Ferenc József szája íze szerint készítve. Mérsékelten édes, könnyű desszert.

A hozzávalók két személyre: 2 tojás (különválasztva sárgája és fehérje), 5 dkg finomliszt, 1 dl tej, 4 dkg cukor, 2 tasak vaniliás cukor, egy csipet só, a sütéshez vaj.

A tojásfehérjét verem fel először a vaniliás cukorral, utána a sárgáját csipet sóval, 2 deka cukorral, tejjel és a liszttel. Óvatosan összevegyítem, először kanalanként keverve a felvert habot a tojásos masszába, utána mehet a maradék egyszerre, továbbra is finoman bánva vele.

Egy 24 centis átmérőjű vastagabb aljú serpenyőben megolvasztok 5 dkg vajat és beleöntöm a keveréket. Az előmelegített sütőbe rakom a serpenyőt.

4 percig bent hagyom, utána kiveszem, megfordítom,

visszateszem a sütőbe és még 2-3 percig sütöm. Utána négy részbe vágom egy fa spatulával, a közökbe vajdarabokat és kristálycukrot teszek és még visszarakom pár percre a sütőbe. Most kell nagyon vigyázni, oda ne égjen a cukor (jártam már így).

 A lényeg, hogy könnyű, habos maradjon. Lehet még jobban felturbózni erősebb karamellizálással, mazsolával, mandulával is. Tálalás melegen vagy langyosan. Eredetileg, a K.u.K. receptek szerint Zwetschkenrösti-vel (azaz szilva-röstivel) vagy baracklekvárral tálalják, most frissen készített eperdzsemet adtam mellé.

A Ferstel-passzázs Bécsben.

Mit készítsek a rozé kacsamell mellé? Ezen gondolkodtam, amikor a piac felé tartva belém hasított a felismerés: a kipróbált sajtos spárga-gratint lehetne bővíteni újkrumplival, sőt, mikor a zsenge cukkinit megláttam, azt is beterveztem. Ugye, milyen guszta lett a végeredmény?

A gratin /ejtsd:graten/ lényege, hogy a már készre főzött ételt a sütőben mártással sütjük össze vagy pirítjuk meg - azaz csőben sütjük, gratinírozzuk.

   Itt vannak a hozzávalók, egy csomag fehér spárga (végét levágtam, meghámoztam), két közepes méretű cukkini (végeit levágtam), 6 szem újkrumpli megkapargatva, mosva. Két főre készítettem, de háromnak is bőven elegendő ez a mennyiség.

 Nagyüzem a tűzhelyen: párolódik az újkrumpli, fő a spárga cukros-sós vízben, a feje kívül, alufóliával lefedve, a cukkinikarikákat pillanatok alatt megpirítom egy kis olajon, besózom.

 Az új fokhagymából is bevásároltam a piacon, olyan zamatos, mindenképpen teszek a sajtmártáshoz belőle. A sajtmártást pedig egyszerűen sajtszósz-alapból készítettem, mint már többször is, jól bevált és gyors.

 Kivajazott fajansztálba tettem az újkrumplit, a cukkinit,

erre raktam a spárgát, egyenletesen szétosztva, hogy a finom spárgafejek egyenletesen helyezkedjenek el a tálban. Ráöntöttem a sajtszószt, amit a spárga főzőlevével még kissé meghígítottam, végül frissen ráreszeltem egy kis parmezánsajtot. A sütőt közben 180 fokra előmelegítettem légkeveréssel, majd a tálat alufóliával lefedve betettem. Összesen félórát sült, az utolsó 10 percben levettem a fóliát, sót, a végső percekben egy kis grillre is átkapcsoltam.

 Közben bőven elkészülhetünk a rozé kacsamellel: bevagdosás, sózás, borsozás, egy kevés őrölt rozmaring.

 Előmelegített száraz serpenyőben előbb bőrével lefelé átpirítom, majd megfordítva 2-3 percig. Utána a zsírját leöntve (és a serpenyő nyelét fóliába tekerve) mehet is a sütőbe, ízlés szerinti időre. Aki angolosabban szereti, már kiveheti 8-10 perc múlva, félangolosan kb. negyedóra kell neki. Maghőmérővel szoktam ellenőrizni: ha a közepe 62 fokos, már jó is lesz. /Bővebben írtam a témáról régebbi Lepcsánkparty-posztokban./

Minden egyszerre elkészült, mondanom sem kell, isteni finom lett...

 Jól bevált, gyakran készített húsok mellé új körítést kitalálni nem könnyű dolog. Ez a gratin annyira jól sikerült, hogy meg fogom ismételni a spárgaszezon elmúltával más zöldségekkel kombinálva is.

 Igazi világváros, a divat fővárosa... mihez lehet elég itt három és fél nap? Egy gyors körülnézésre, a nagyvárosi hangulat beszippantására, egy kis kóstolgatásra és kirakatnézegetésre.

Első a Dóm, persze, a világ talán harmadik legnagyobb temploma és szépségben is benne van az első háromban. Manapság, a fapados turizmus korában már minden jelentős látnivalóhoz hosszú sorbanállás vezet, ezt be kell kalkulálni (10-15 éve még simán besétáltunk). 

  Minden kőcsipkéje márványból készült. A lifttel könnyű a feljutás a Dóm tetejére, nagyon megéri a látvány. "Nagyabonyban csak két torony látszik, de Mailandban harminckettő látszik" - énekli a kórus a Háry Jánosban. Ha jól megnézzük, még sokkal több torony is látszik...

Kilátás a Dóm tetejéről a térre, kissé esőre hajló időben.

 A Dóm téren magasodik a másik nevezetesség, a Viktor Emánuel Galéria, Eiffel tervezte csodás üvegkupoláival, berakott márványpadlóival, a legnagyobb márkák üzleteivel és előkelő éttermekkel, bárokkal.

 Állandó a tömeg, a jövés-menés, itt mindenkinek meg kell fordulnia. A légies, világos üvegfedés igen praktikus, védelmet nyújt a változékony lombardiai időjárásban. Több árkád és galéria is van Milánóban, de ez a legszebb.

 És a harmadik nevezetesség, ami kívűlről nem néz ki túl érdekesnek, ámde a belső... ez a Scala, a világ egyik leghíresebb operaháza. Jegyek már 250 eurótól... Belül kis múzeum híres énekesekhez kapcsolódó érdekességekkel.

 És már ki is sütött a nap, amikor a Sforza kastélyhoz értünk, a Visconti és Sforza hercegi családok több toronyból, bástyából, udvarokból és sáncokból álló hatalmas téglavárához. Minden szeglete érdekes, a belsejében pazar kiállítás: szobrok, freskók, szőnyegek, bútorok és nem mellesleg Michelangelo befejezetlen szobra, a Rondanini Piéta. A milánóiak szívesen víkendeznek itt, ingyenes a belépés.

Vissza a Dóm térre, itt áll az egyik leghíresebb nagyáruház, a 8 emeletes Rinascente. Fel a hetedikre, a delikátesz osztályra, ahol csak egy gyors pillantást vetünk a sütikínálatra, 

 a célunk a bisztró, ahonnan elsőosztályú kilátás nyílik a Dóm oldalára. Ezzel a látvánnyal nem lehet betelni, vállaljuk érte a meglehetősen magas árakat is (Aperol Spritz 12 Euro, Caesar-saláta 16 Euro).

Egy pillantást vetünk egy eredeti Forma 1-es Ferrarira is.

 Gasztroblog lévén említsük meg Milánó ételspecialitásait is, az ossobuco-t és a risotto alla milanese-t. A választásunk vacsorára azonban erre az ételre esett: ha hasonlít a bécsi borjúszeletre, nem véletlen - ez az eredetije: cotoletta alla milanese.

Este még egy kis andalgás a kivilágított utcákon, utcazenészeket hallgatva, fagyizva - íme, egy rövid városnézés története. A kimaradt érdekességekről majd legközelebb.

A finoman pörkölt törökmogyoró felejthetetlen ízét akartam becsempészni ebbe a tortába, gyermekkori ízemlékek alapján. Retro recept is lehetne, leszámítva, hogy a mascarponét még nemigen használták régebben. Saját kútfőből való fejlesztés, mint általában a tortadesszertjeim.

 30 deka saját kezűleg megtisztított törökmogyorót óvatosan megpirítottam serpenyőben, utána lehántottam a héját.

 Megdaráltam a mogyorót, úgy, hogy néhány nagyobb darabka is maradjon benne. Belekevertem egy nagy doboz  felvert mascarponéba. Hozzáadtam még egy fél doboz habbá vert tejszínt és egy csomag habfixálót. Édesítettem, de csak mértékkel, kb. másfél evőkanál porcukorral és még egy kávéskanálnyi vaniliakivonattal ízesítettem.

 Az időközben hét tojásból sütött kakaós piskótatortát kihűlése után óvatosan kettévágtam.

 Az alsó felét jó vastagon megkentem a mogyorós krémmel, majd ráillesztettem a tetejét és azt is, meg az oldalát is megkentem a krémmel.

Hútőben pihentettem a másnapi tálalásig. Ünepi ebéd desszertjének készült, ezért elég hevenyészetten vágott szeletet sikerült csak fotózni a nagy zsibongásban, de isteni finom, könnyű torta sikeredett. Díszítésben nem vagyok profi, de ezt eddig nem bánta senki: a mogyorótorta felkerült a torta-kívánságlistára.

Hozzávalók: 

a piskótatortához: 7 tojássárga, 3 evőkanál kristálycukor, 1 csomag vaniliás cukor, 6 evőkanál fiinomliszt, 1 nagy evőkanál sötét kakaópor, csipet só, a 7 tojásfehérje habbá verve 3 evőkanál kristálycukorral.

a krémhez: 30 dkg pirított, darált törökmogyoró /nem amerikai földimogyoró!/, 1 nagy doboz /500grammos/ mascarpone, 1/2 doboz habtejszín, 1 tasak habfixáló, 1 kávéskanál vaniliakivonat /vaniliás cukorral is helyettesíthető/, másfél evőkanál porcukor.

A rakott ételek számtalan variációs lehetőséget adnak a fantáziának és a hűtő/spájz aktuális tartalmának köszönhetően. Most természetesen a spárga van soron: idénye elég rövid, frissen érdemes fogyasztani a fehéret és a zöldet is. Ezért mindig variálok a receptekkel, nehogy unalmas legyen. Most egy új találmányom következik, meg is osztom a receptet - igazán könnyű elkészíteni. Eredetileg csak zöldspárgával terveztem, de kevésnek éreztem öt személyre, ezért még egy csomag fehér spárgát is felhasználtam.

A fehér spárga alsó fás részét levágtam, meghámoztam és sós-cukros vízbe állítva 10 percig főztem úgy, hogy a zsenge csúcsai kikandikáljanak a főzővízből. Utána darabokra vágtam. A zöldspárga alsó részét letörtem, megmostam és feldaraboltam, nem kell előfőzni, mert hamar megpuhul a rakott ételben. A közepesen vastag csirkemelleket megmostam, sózva és borsozva, fokhagymát rápréselve vajon átpirítottam. A nagy gnocchi nem házi, de minőségi olasz, pestoval töltve, ezt pár perc alatt kifőztem sós vízben. Az előkészületek ezzel meg is vannak, már csak össze kell rakni  - és sütés.

Egy mélyebb porcelán sütőtálba öntöttem a vajat, amin a csirkemelleket pirítottam, rátettem a hússzeleteket,

erre került a gnocchi, 

a tetejére pedig vegyesen a feldarabolt zöld és fehér spárga, a legfinomabb csúcsokat egyenletesen szétosztva.

Egy nagy doboz tejföl és fél doboz kaukázusi kefír keverékébe kevertem 5 dkg reszelt gouda sajtot, egy kis sót, rápréseltem egy gerezd fokhagymát és ráöntöttem a spárgás hús tetejére. 180 fokra /légkeveréssel/ előmelegített sütőbe tettem kb. háromnegyed órára, eleinte alufóliával fedve, majd anélkül.

Az ízek finom harmoniája kárpótol azért, hogy általában nem lehet jól fotózni a tányérba kitálalt rakott ételeket. Konklúziók: 1/ a sokszor meglehetősen íztelen csirkemell így jól feldobható, 2/ legközelebb egy tojássárgát is keverek a szószba, 3/ a gnocchi ötlete jónak bizonyult, máskor is alkalmazni fogom.

Hozzávalók: 3 kicsontozott csirkemell /4-4 darabra vágva/, 1 - 1 csomag zöld és fehér spárga, 1 doboz gnocchi, vaj, fokhagyma, só, bors, cukor.

A szószhoz: 1 nagy doboz tejföl, 1/2 doboz kaukázusi kefír /opcionálisan 1 tojássárga/, 5 dkg reszelt gouda sajt, 1 gerezd fokhagyma, só, bors.

 Örökös tagja a magyar ételek top ötösfogatának, de a külföldről érkező vendégek körében is egyike a legnépszerűbbeknek. Mitől különbözik a paprikás csirke a csirkepörkölttől? Hát a finom tejfeles habarástól. Ez az újítás a polgári konyhából terjedt el a korábban egyszerűen csak paprikás lében készített csirke még finomabbá tételére - ahogy Czifray szakácskönyvében olvastam.

Mindenkinek megvan a maga paprikás csirke receptje, lássátok, én hogyan készítem.

Háztáji 1,2 kg-os csirkét feldarabolok, a fejét, nyakát, lábát elteszem (jó lesz majd a zöldborsólevesbe). Felkockázott mangalicaszalonnán megpirítom a húsdarabokat. 

 A zsiradékot átöntöm egy nagyobb edénybe és egy fej apróra vágott hagymát megfuttatok rajta.

 Hozzáadom a csirkedarabokat, ekkor keverem a zsírba a házi pirospaprikát, ami után egy kis víz következik, hogy le ne égjen a paprika. Jöhet egy felvágott paradicsom, (szezonban paprika is mehet bele, de nem kaliforniai), só és bors, meg egy-két gerezd fokhagyma átpréselve. Még egy kevés vízzel felöntöm, de ne lepje el.

Fedő alatt közepes lángon párolom - pirítom, szükség esetén a vizet pótolom kissé. Nem keverem, csak néha rázogatom, nehogy szétessen a gyenge hús. Félóra alatt meg is puhul.

 Összeállítom a nokedlitésztát: két tojást egy pici vízzel, kávéskanál sóval és annyi finomliszttel keverek össze, hogy közepesen kemény galuskatésztát kapjak. Közben felrakom a besózott vizet forralni. Amikor lobog, nokedliszaggatón beleszaggatom a tésztát, megkeverem és néhány percig főzöm közepes lángon. Leszűröm, hideg vízzel leöblítem a szűrőben, lecsepegtetem, jénai tálba teszem és hozzzákeverek egy-két kanállal a paprikás szaftból.

Két nagy evőkanál házi tejfölbe keverek két kávéskanál lisztet, majd a forró szaftból hozzáadok pár kanállal, hogy a hőmérsékletek kiegyenlítődjenek. Ezután már könnyen összekeverhetjük, majd még egyszer jól össze kell forralni.

 Tálaláskor csemege uborkát adok mellé. A paprikás csirke a család apraja-nagyjának kedvence.

Hurrá, itt a spárgaszerzon! Ilyenkor csak az a kérdés, mit együnk a spárga mellé? Most friss vörös álsügérfilét kaptam, több mint 40 dekás, ez két főnek is elegendő. 

 Kettévágtam a filéket, citromlével meghintettem, sóztam, borsoztam.

 Egy nagyobb darab alufólia közepére vajkockákat tettem, erre került a hal, rá még egy kis citromos zöldfűszerkeverék, a tetejére pedig néhány hasáb fokhagymás fűszervaj. Összecsomagoltam, kis helyet hagyva a gőznek és külön a másik filét is becsomagoltam. 'En papillote' módra készült tehát (de nem sütőpapírban, ahogy szoktam, mert az elfogyott). 

 Megtisztítottam 500 gramm vastag fehér spárgát: először a fás végét levágtam, majd a zöldséghámozóval óvatosan meghámoztam. Szerencsére elég vastag spárgaszálak voltak, a vékonyabbaknál elég kínlódás a hámozás - mégis megéri, mert a fehér spárga szerintem sokkal finomabb, mint a zöld.

 A spárgákat fejükkel felfelé fazékba tettem sós-cukros vízbe és a fejüket óvatosan alufóliába bugyolálva kb. 10-12 percig főztem. A spárga legfinomabb része a feje, ez a legzsengébb, de a többi részét alaposabban meg kell főzni.

Közben előkészültem (volna) a sajtmártáshoz, szembesülve azzal, hogy nincs tej itthon, de még a mentsvár sajtalap sincs... Sebaj, megoldjuk - fél doboz nagy tejföl és kevéske kaukázusi kefír keverékét óvatosan felforraltam, hozzáadtam kb. 10 dekányi reszelt sajtot: gouda, spanyol keménysajt és parmezánsajt keverékét. Pillanatok alatt megolvadt, pár kis kocka vaj is került hozzá és már el is készült.

 A lecsepegtetett spárgaszálakat jénai tálba fektettem, rá a sajtszószt és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöttem, előbb fólia alatt, majd levéve. Ugyanekkor kerültek a sütőbe a halas csomagok is, ugyanannyi időre, úgyhogy egyszerre elkészült minden.

 Így nézett ki a sügér a fóliát kibontva.

Sütöttem mellé még néhány krumplikrokettet is. A vörös álsügér szálkátlan, lemezes húsú hal, könnyű vele bánni. Sütés közben nincs erős aromája. Egészséges, nem kalóriadús ebéd.

Finom csokis brownie-recept Ausztráliából: összesen egy edény használatával - ritkaság a sütemények készítésekor... A receptet kissé módosítottam, kevesebb cukrot, de több kakaóport adok hozzá.

Lássuk, hogy készül:

15 dkg vajat felmelegítek egy edényben. Hozzáadok 1 és 1/4 csésze cukrot, 3/4 csésze jó minőségű sötét kakaóport, egy teáskanál vaniliakivonatot, egy jó csipet sót, és összekevergetve kis ideig melegítem. Utána hűlni hagyom - miközben a sütőt előmelegítem 170 fokra.

Két tojást keverek a majdnem kihűlt masszába, ezt követi egy csésze finomliszt, egy teáskanál sütőpor és végül 3/4 csésze étcsokoládé pasztilla (helyette lehet kis darabokra tördelt étcsokit is használni).

Jól elkeverem a masszát. Kivajazok és kilisztezek egy kb. 18 x 28 cm-es tepsit vagy kerámia sütőtálat és belekanalazom.

25 percig sütöm. Amikor kiveszem, a külseje ropogós, de még elég folyós a közepe, később szilárdul.

Tálaláskor temészetesen fagylaltot teszünk mellé,

de egy kis savanykás íz is nagyon jó kontrasztot ad, például maracuja vagy akár sárgabaracklekvár. 

Mikróban fél percig (nem tovább!) melegítve újra puha lesz.

A brownie hozzávalói:

15 dkg vaj, 1 és 1/4 csésze kristálycukor, 3/4 csésze holland kakaópor,1 csipet só, 1 teáskanál vaniliakivonat (lehet vaniliás cukorral is helyettesíteni), 2 egész tojás, 1 csésze finomliszt, 1 teáskanál sütőpor, 3/4 csésze étcsoki pasztilla (vagy kis darabokra tördelt étcsokoládé).