Nos, hogy mitől cserepes ? Mindjárt elmesélem.
Az úgy volt, hogy valamikor réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban, mikor még a gyermekemmel múlattuk otthon az időt, első két évében, amíg ő délután szunyókált, én vasaltam és ráértem közben tévét nézni. Valami gasztroműsor ment, ahonnan pl. megtudtam, mennyivel jobb egy töltöttkáposzta, ha nem daráljuk, hanem apró kis kockákra vágjuk fel hozzá a húst. Ezt a részét most kihagyom a dolognak, mert valószínűleg nem olyan adag készítésénél alkalmazzák a módszert, mint amilyet nálunk csinálnak a családban.
Viszont kaptam más ötletet, amit most meg is írok, hátha karácsony előtt valakinek jól jön az ihlet. Mondjuk, a memóriám már nem a régi és a memóriám sem a régi, úgyhogy az egészből csak annyi maradt meg, hogy kis cserépcsuprokban főtt (sült) a káposzta, a tetején pedig kenyértészta volt. Viszont vagyok olyan régóta háziasszony, hogy ne ijedjek meg egy kis átmeneti amnéziától, úgyhogy nekifogtam.
Hozzávalók:
töltöttkáposzta
kenyértészta
cserépedény
Ééééééééééééééés akkor: csapó1.! :)
Mielőtt összevesznénk, hogy töltöttkáposzta-e az, amit csináltam, hozzáteszem, nekem nem ez a hagyományos, bevált receptem. Most így készítettem, mert változatosságra vágytam, családom egyik fele pedig befogadó bármi újra,másik felét próbálom meggyőzni, hogy legyen nyitottabb.
Először is, be kell valljam, kicsit megvezettem az olvasókat. Cserépedényben akartam ugyanis elkészíteni az ételt, de sajna, szegény Pataki-tálamat baleset érte, úgyhogy sütőtálban főztem, dehát végülis a porcelán is egy cserép, excusez-moi, mondaná a művelt kínai.
Elsőnek bedagasztottam egy kenyértésztát, bő 25 percig gyurmáztam vele és megértettem, hogy amikor azt mondják, addig dagaszd, míg a tészta elkezd izzadni, az valójában azt jelenti, addig, amíg rólad szakad a víz.
Félretettem, hadd keljen.
Savanyú hasábkáposzta néhány levelét leraktam a tál aljára, ahogy anyámtól tanultam, így tutira nem sül le a töltelék. Néhány füstölt bordavég és kevés aprókáposzta még elfért ott, vétek lett volna kihagyni. Akinek füstölt csülök lóg a kamrájában, nyessen belőle egy darabot, ne sajnálja!
Összeállítottam a tölteléket és gyorsan becsavartam a káposztalevelekbe, majd szép sorban leraktam a tálba. A kimaradt töltelékből pár gombócot csináltam és besummantottam a becsavart töltöttkáposzták közé. Ezután füstölthús, aprókáposzta és káposztaharasztok következtek, meg pár szem színesbors.
A töltelék (még egyszer jelzem: nálam! Más csinálhatja másképp, szíve joga, én nem állítom, hogy az enyém az egyedüli üdvözítő recept, kérek mindenkit, más se tegye! Ossza meg velünk a receptjét, de ne mondja,hogy azon a verzión kívül nincsen Élet! ): darált sertéshús, kevés rizs, apróra vágott hagyma, fokhagyma, só, bors, pirospaprika, ennyi. Nálam most füstölt pirospaprika ment bele, hála Mitzike spanyol körútjainak. A jókedvű adakozót áldja meg az Isten, mondom stílszerűen Advent 2. vasárnapján.
Csináltam egy tejfölös-kapros habarást, jó sok vízzel felengedve és színigöntöttem a tálat, hogy ellepje a káposztát.
Itt következett egy kis holtidő, mert a tésztát nem lehet siettetni. Amikor végre megkelt, begyújtottam a sütőt, hogy kellőképpen bemelegedjen, aztán elnyújtottam a kenyértésztát és lefedtem vele a káposztát. Teljesen a sütőtál széléig húztam a tésztát és a szélekre rányomkodtam. Csináltam a tetején egy kis lyukat, hogy a gőz tudjon távozni, aztán langyos vízzel megkentem a kenyértészta tetejét és betettem sülni.
Úgy számoltam, hogy mire a kenyértészta megsül, addigra a káposztának is meg kell főnie. Ráadásul vizet sem kell a sütő aljába tennem,mert az edényből kap a tészta gőzt.
Éltem a gyanúperrel, hogy a káposzta elfővi a levét, úgyhogy mire elkészült az étel, addigra gyorsan csináltam még egy kis kapros szószt (a csokor kapor felét még az elején félretettem), ami nem bizonyul rossz gondolanak, mert lé az tényleg nem maradt egy csepp sem a káposzta alatt. Sebaj, a második adag kapros öntettel megöntöztük a tányéron a töltelékeket.
És ami miatt kedves a szívemnek ez a módi, az az, hogy a frissen főtt káposztához már törheti is mindenki a frissen sült kenyeret. A kenyér széle roppanós volt, a káposzta felől eső fele viszont fogpótlásra szorulóknak is kényelmesen elrágcsálható.
ui.: El tudjátok képzelni, ahogy a fővőben lévő töltöttkáposzta és a sülő kenyér illata egyszerre járja át a konyhát? hmmmm....