recept-sztorik

Lepcsánkparty

Lepcsánkparty

Savanyúkáposztás bableves nem csak másnapos gyomornak (AnicasubRosa)

2015. január 05. - AnicasubRosa

Barátnőm apukája kissé svábosan főzött, náluk ettem először ezt a fajta bablevest. Ennek jó sok éve már, Misi bácsi is csak az emlékeinkben él, de a levesének az íze a számban. A lánya, a barátnőm tett elém egy tányérral pár hete. Mit mondjak, majdnem könny szökött a szemembe,míg kanalaztam befelé. 

Aztán nemrég a Paprika TV műsorában Bódi Margó mint hagyományos cigány ételt főzte,meg kell mondjam, nagyon gusztusosan. El is döntöttem, hogy ha már ilyen rövid időn belül kétszer is találkoztam vele,megfőzöm.

És lőn Újév napja. Tudjátok: lencse,borsó, bab. 

Füstölt csülköt néztünk volna a férjjel a húsboltban, de mind elvitték előlünk. Így jár, aki két nappal szilveszter előtt még dolgozik, utána meg inkább hajvasaló után rohangál, mint csülök után!

Sebaj,vettünk egy füstölt-főtt tarját, azt tettem fel főni hideg vízben. Amikor már majdnem puha volt, jó adag beáztatott vörösbabot és kissé kinyomkodott savanyúkáposztát adtam hozzá.(Hiába áztattam előző délutántól a babot, nem akart megpuhulni. Anyukám azt mondta, lehet hogy ilyen fajta, adjak egy csipet szódabikarbónát hozzá, hátha...Így is tettem, nemsokára el is kezdett érződni a hatása, hacsak nem placebo-jelenséget érzékeltem.)

Sót nem kapott, az van a füstölthúsban. Ellenben két babérlevelet, néhány szem borsot és egy nagy krumplit felkockázva igen.

Amikor puhára főttek a hozzávalók, paprikás rántással összeforráztam,majd a tűzről lehúzva tejfölt kevertem hozzá.

Szilveszter éjjel bulizni voltunk, de nagyon lájtosan fogyasztottunk alkoholt, úgyhogy a másnaposságot enyhítő hatását nem kellett kifejtenie a levesnek, viszont a hagyományt is betartottuk és igen jót is ettünk. 

 P1170246

 

 

Rózsaszín francia saláta

Mitzi von Küche

Régesrégi családi hagyomány minálunk, a nagy családi ünnepi étkezések egyik fénypontja ez a "francia" saláta. Szilveszteri vendéglátáskor egyenesen kötelező. Nekem mindig egyet jelentett az üde halvány rózsaszínnel, a pikáns, édeskés-savanykás ízzel és vendégeink elragadtatott dicsérő szavaival. A mai napig élmény, ha az asztalra kerül.

image_172.jpg

Jó idő eltelt, amíg házon kívül is kóstoltam francia salátát és megdöbbenve konstatáltam, hogy sem színében, sem ízében nem is hasonlít a miénkre, másutt nem ismerik ezt a variációt. Drága nagymamám cizellálta az eredeti orosz receptet, amit megosztok nyájas olvasóinkkal. Igazán pikáns, édes-savanykás ízű - mindenfajta sült hús kitűnő ünnepi körete.

Itt láthatók a rózsaszínű francia saláta hozzávalói, a mennyiségek is látszódnak: 8 - 10 személyre készült.

image_168.jpg

Íme: hajában főtt krumpli (nem szétfővő fajta) kb. másfél kiló, meghámozva, 3 vastagabb szál főtt sárgarépa, csemege uborka (kb. 3/4 üveg), 2 savanykás hámozott alma és a saláta lelke: a cékla  (jó fél üvegnyi céklasaláta). Minden hozzávalót kis kockákra vágunk - minél kisebb, annál finomabb lesz. Ez bizony igen időigényes és fárasztó - de a végeredmény garantáltan megéri.

Ha a kockázással kész vagyunk, már csak egy jó majonézt kell kevernünk, ami pillanatok alatt elkészül.

A robotgép keverőüstjébe két tojás sárgája, fél evőkanál mustár, csipet só és egy evőkanál cukor kerül. Beindítom a gépet és ha már selymesen egynemű a keverék, következhet apránként az étolaj hozzáadása. Jómagam az F betűs napraforgóolajat szeretem használni ehhez, mert az extraszűz olivaolaj ízét itt túl karakteresnek érzem.

image_167.jpg

Jó egy deci olajjal alacsony fordulatszámon összekeverem a majonézt, de természetesen gépi vagy kézi habverővel is tökéletes eredmény érhető el. Végül egy citrom levét keverem hozzá. 

Ezután már csak a majonézből tartármártássá változtatás van hátra, amihez egy 500 grammos 20%-os tejföl és egy nagyobbacska görög joghurt szükséges. Utána ellenőrizzük az ízét - jelen esetben még egy evőkanál cukorra volt szükség, hogy az ízhatás megfelelő legyen.

Végül óvatosan a mártáshoz adjuk a felkockázott zöldségeket, a krumplival kezdve. Amikor mindet hozzáadom, megkóstolom, hogy esetleg valamelyik alkotórészből nem kell-e még hozzátenni.

Jól összekeverem, vigyázva, hogy ne törjön össze és lefedve hűtőbe teszem. Legalább fél napig állnia kell, hogy jól összeérjenek az ízek, de igazán másnapra lesz a legfinomabb. Ha nagyon felszívta a levét, fel lehet önteni még tejföllel.

 Nincs tévedés, ez a rózsaszínű francia saláta nem tartalmaz zöldborsót, azt semmiképpen ne tegyünk bele - az egy másik kategória, akárcsak a fagyasztott francia saláta-alapból gyári majonézzel hipp-hopp összeütött valami. 

És végül, érdemes nagyobb mennyiséget készíteni belőle, mert hamar el fog fogyni.

image_173.jpg

A sült hússal együtt nem tudtam fényképezni - ez a fotó másnap készült egy kis Szentjakab-kagyló és tigrisrák mellé tálalva a (maradék) rózsaszín francia salátát.

 

Adventi mézeskalács (AnicasubRosa)

Házasságunk 15 éve alatt soha nem sütöttem mézeskalácsot. Sőt, ha őszinte akarok lenni, előtte sem. Soha. Ennek egyik oka, hogy nem igazán rajongunk érte, a másik pedig, hogy számomra valamiért a misztikum témakörébe tartozott a készítése. Pedig, pedig...!

P1170240

Advent vasárnapja van,kora délután. Tegnap kaptunk egy meghívást mára, a Liszt Ferenc Kórus templomi hangversenyét követően egy pár fős baráti társasággal töltünk néhány kellemes, beszélgetős órát. 

Általában sütök valamit, meg viszünk egy üveg bort, de karácsony előtt mégiscsak valami ajándékfélére gondoltam, úgyhogy nekiveselkedtem a mézeskalácsnak. Az első adag megsültéig tartott a "vizsgadrukk", utána jött az elhatározás: holnap jöhet a következő adag.

A számomra legszimpatikusabb receptet nyúltam le, nyugodtan használhatjátok, könnyen kezelhető tészta, isteni illat, frissen puha sütemény. Persze, a sütés után mint szinte minden mézes, ez is megkeményedik, de reményeim szerint visszapuhul.

Mivel én karácsonyfadísznek szántam, egy szívószállal lyukat fúrtam (a bennelévő pici tésztadarabokkal pedig rendetlen gyerek módjára fúvócsöveztem ) sülés előtt a kiszaggatott formákba. Amelyek egyébként azért szív és pillangó alakúak, mert majd holnap fogok formákat venni a többi mézeskalácshoz.

Díszítés előtt:

P1170232

No és a másik része, amitől nagyon tartottam, mert nekem még egy tortabevonás is fel szokta adni a leckét,a díszítés. Némelyik inkább Picasso mint egy Lorenzo Monaco, dehát minden kezdet nehéz és gyenge kezdés után jöhet az erős visszaesés. Majd gyakorolok, most meg a gesztus a lényeg. :)

 P1170236

Az első bekezdést módosítanom kell: nem rajongTUNK a mézeskalácsért. Lehet, hogy a legtöbb nemszeretem-ételnek az a titka, hogy készítsd el magad és megszereted?

Minden olvasónak, kommentelőnek áldott, békés karácsonyt kívánunk, jóhangulatú ünnepi főzőcskézéssel! :) 

 

A második adag: 

P1170242

 

Ünnepi gesztenyés-mascarponés torta

Mitzi von Küche

 

image_166.jpg

Ünnepi ebéd megkoronázásaként készült ez a gesztenyés-mascarponés torta. Annyira ízlett a család apraja-nagyjának, hogy ez lesz a karácsonyi nagy családi ebéd desszertje is (a beiglik mellett). A karácsonyi tortát csokis gesztenyeszívekkel fogom díszíteni.

Természetesen jó minőségű kész gesztenyemassza is használható (két csomag), de csodás, nagyszemű gesztenyét kaptam, úgyhogy ezt használtam fel.

image_169.jpg

A gesztenyék domború oldalát bevagdostam és 180 fokos sütőben kb. 40 percig sütöttem. Az elején kis vizet öntöttem alá és alufóliával befedtem, majd az utolsó 10 percben levettem a fóliát.

image_170.jpg

 Ezután fontos mozzanat következett - ezt a stájer hegyekben lestem el. A tálba borított gesztenyét vastag konyharuhával lefedtem, így állt  egy jó félóráig. Igazán ekkorra puhul meg, amikor könnyen szét lehet roppantani a héját. A legszebb szemeket félretettem a torta díszítésére, a nagyját pedig villával, majd krumplinyomóval áttörtem. 

Amikor kihűlt, két doboz mascarponéval és kevés porcukorral jól összekevertem - ezzel a torta krémje el is készült. Semmi tejszínhab vagy vaj nem lett hozzáadva, a krém mégis tökéletes állagú lett. 

image_164.jpg

 Közben 6 tojásból kakaós piskótát sütöttem egy kapcsos tortaformában. Előbb felvertem a fehérjéket (volt két extra tojásfehérjém is) egy evőkanál kristálycukorral és egy csomag vaníliás cukorral, majd külön a tojássárgákat egyénként hozzáadott további 4 evőkanál cukorral, 3 deka vajjal, majd 5 kanál liszttel és 1 kanál sötét holland kakaóporral. Végül óvatosan belekevertem a tojásfehérje-habot és a még forró sütőben (180 fokon) 20 percig sütöttem.

image_163.jpg

A formában hagytam kihűlni a piskótát, majd kettévágtam és jó vastagon megkentem a gesztenyekrémmel.

image_165.jpg

A torta tetejére a félretett szép egész gesztenyeszemek kerültek. Könnyű és finom torta lett a végeredmény.

image_171.jpg

Ezen a kéz-szelfin látható, hogy mangókockákkal tálaltam a gesztenyetortát.  

A piskóta hozzávalói: 6 tojás, 5 evőkanál kristálycukor, 1 csomag vaníliás cukor, 5 evőkanál liszt, 1 evőkanál sötét kakaópor, 3 dkg vaj.

A krém hozzávalói: 50 dkg szelídgesztenye vagy 2 csomag jó minőségű gesztenyemassza, 50 dkg mascarpone (ált. két doboz), szükség esetén porcukor.

Cserepes töltöttkáposzta, velesült kenyérrel (AnicasubRosa)

Nos, hogy mitől cserepes ? Mindjárt elmesélem.

Az úgy volt, hogy valamikor réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban, mikor még a gyermekemmel múlattuk otthon az időt, első két évében, amíg ő délután szunyókált, én vasaltam és ráértem közben tévét nézni. Valami gasztroműsor ment, ahonnan pl. megtudtam, mennyivel jobb egy töltöttkáposzta, ha nem daráljuk, hanem apró kis kockákra vágjuk fel hozzá a húst. Ezt a részét most kihagyom a dolognak, mert valószínűleg nem olyan adag készítésénél alkalmazzák a módszert, mint amilyet nálunk csinálnak a családban.

Viszont kaptam más ötletet, amit most meg is írok, hátha karácsony előtt valakinek jól jön az ihlet. Mondjuk, a memóriám már nem a régi és a memóriám sem a régi, úgyhogy az egészből csak annyi maradt meg, hogy kis cserépcsuprokban főtt (sült) a káposzta, a tetején pedig kenyértészta volt. Viszont vagyok olyan régóta háziasszony, hogy ne ijedjek meg egy kis átmeneti amnéziától, úgyhogy nekifogtam.

Hozzávalók:

töltöttkáposzta

kenyértészta

cserépedény

 

Ééééééééééééééés akkor: csapó1.! :)

Mielőtt összevesznénk, hogy töltöttkáposzta-e az, amit csináltam, hozzáteszem, nekem nem ez a hagyományos, bevált receptem. Most így készítettem, mert változatosságra vágytam, családom egyik fele pedig befogadó bármi újra,másik felét próbálom meggyőzni, hogy legyen nyitottabb.

Először is, be kell valljam, kicsit megvezettem az olvasókat. Cserépedényben akartam ugyanis elkészíteni az ételt, de sajna, szegény Pataki-tálamat baleset érte, úgyhogy sütőtálban főztem, dehát végülis a porcelán is egy cserép, excusez-moi, mondaná a művelt kínai.

Elsőnek bedagasztottam egy kenyértésztát, bő 25 percig gyurmáztam vele és megértettem, hogy amikor azt mondják, addig dagaszd, míg a tészta elkezd izzadni, az valójában azt jelenti, addig, amíg rólad szakad a víz.

Félretettem, hadd keljen.

Savanyú hasábkáposzta néhány levelét leraktam a tál aljára, ahogy anyámtól tanultam, így tutira nem sül le a töltelék. Néhány füstölt bordavég és kevés aprókáposzta még elfért ott, vétek lett volna kihagyni. Akinek füstölt csülök lóg a kamrájában, nyessen belőle egy darabot, ne sajnálja!

Összeállítottam a tölteléket és gyorsan becsavartam a káposztalevelekbe, majd szép sorban leraktam a tálba. A kimaradt töltelékből pár gombócot csináltam és besummantottam a becsavart töltöttkáposzták közé. Ezután füstölthús, aprókáposzta és káposztaharasztok következtek, meg pár szem színesbors.

káposzta sorban

A töltelék (még egyszer jelzem: nálam! Más csinálhatja másképp, szíve joga, én nem állítom, hogy az enyém az egyedüli üdvözítő recept, kérek mindenkit, más se tegye! Ossza meg velünk a receptjét, de ne mondja,hogy azon a verzión kívül nincsen Élet! ): darált sertéshús, kevés rizs, apróra vágott hagyma, fokhagyma, só, bors, pirospaprika, ennyi. Nálam most füstölt pirospaprika ment bele, hála Mitzike spanyol körútjainak. A jókedvű adakozót áldja meg az Isten, mondom stílszerűen Advent 2. vasárnapján.

Csináltam egy tejfölös-kapros habarást, jó sok vízzel felengedve és színigöntöttem a tálat, hogy ellepje a káposztát.

Itt következett egy kis holtidő, mert a tésztát nem lehet siettetni. Amikor végre megkelt, begyújtottam a sütőt, hogy kellőképpen bemelegedjen, aztán elnyújtottam a kenyértésztát és lefedtem vele a káposztát. Teljesen a sütőtál széléig húztam a tésztát és a szélekre rányomkodtam. Csináltam a tetején egy kis lyukat, hogy a gőz tudjon távozni, aztán langyos vízzel megkentem a kenyértészta tetejét és betettem sülni. 

Úgy számoltam, hogy mire a kenyértészta megsül, addigra a káposztának is meg kell főnie. Ráadásul vizet sem kell a sütő aljába tennem,mert az edényből kap a tészta gőzt.

Éltem a gyanúperrel, hogy a káposzta elfővi a levét, úgyhogy mire elkészült az étel, addigra gyorsan csináltam még egy kis kapros szószt (a csokor kapor felét még az elején félretettem), ami nem bizonyul rossz gondolanak, mert lé az tényleg nem maradt egy csepp sem a káposzta alatt. Sebaj, a második adag kapros öntettel megöntöztük a tányéron a töltelékeket.

És ami miatt kedves a szívemnek ez a módi, az az, hogy a frissen főtt káposztához már törheti is mindenki a frissen sült kenyeret. A kenyér széle roppanós volt, a káposzta felől eső fele viszont fogpótlásra szorulóknak is kényelmesen elrágcsálható. 

 P1170214

 ui.: El tudjátok képzelni, ahogy a fővőben lévő töltöttkáposzta és a sülő kenyér illata egyszerre járja át a konyhát? hmmmm....

 

Édes-savanyú ananászos csirke

Mitzi von Küche

Ez egy kevéssé autentikus saját változat, nem az eredeti kínai, de a családunk szereti és könnyű elkészíteni - és ez már épp elég indok a posztolására.

image_161.jpg

60 deka csirkemellfilét ujjnyi vastag hosszúkás darabokra felvágok, sózva-borsozva kevés olajon megpirítom. Egy zacsónyi fagyasztott zöldségkeveréket (legjobb a kínai vagy orientális, mert különlegesebb zöldségeket is tartalmaz) rászórok és együtt pirítom kis ideig. 

image_157.jpg

Rászórok egy kis szárított shitake gombát, ízesítem kínai citromfűvel és kevéske szárított reszelt gyömbérrel (a bambuszcsíra most kimaradt, mert elfogyott), majd sózás - borsozás.

Ezután következik az édes-savanyú csirke lelke, az ananász: jó féldoboznyi darabolt ananász kerül az edénybe.

image_158.jpg

Majd végül egy kegyes csalás az édes-savanyú szósz formájában, amiből a képen láthatót találtuk a legfinomabb ízűnek. Két tasakkal kell hozzáadni. Nemegyszer készítettem saját kezűleg is az édes-savanyú mártást ananászlé, paradicsom eltett leve, szójaszósz, só, édes chiiszósz, (rizs)ecet keverékéből, de most a könnyű és gyors megoldást választottam.

Kb. 20 percig fedő alatt összepároltam, közben megfőztem a chow mein tésztát.

image_159.jpg

És már el is készült a vacsora, amiből öten jóllaktunk.

image_160.jpg

Bárányragu (AnicasubRosa)

Bárányragut főztem, mert 1.: volt bárányhúsom. 2.: mostanában egyre több kedvet érzek az egyszerű ételekhez. 3.: nem akarok bárány közelében pirospaprikát látni, úgyhogy ez leszűkítette a választási lehetőségeket.

Először is kiolvasztottam és csinos, apró kockákra vágtam a kb. 1 kiló bárányhúst, majd mivel nem volt időm főzőcskézésre, pácba tettem. Így is maradt vagy 3 napig. 

Két nagy fej hagymát felkockáztam, vaj és olaj keverékén megdinsztoltam, majd a pácból kivett húst rátettem és együtt sütöttem a hús fehéredéséig. Utána kevés mézzel megkaramellizáltam (a férjemnek túl édes is lett a végeredmény), pár babérlevéllel, rozmaringgal, kakukkfűvel, őrölt színesborssal és sóval ízesítettem, kis liszttel megstauboltam, majd egy kevés (de tényleg, tán fél deci lehetett, csak az íze miatt,mint a kocsmajáróknál!) húsleves-alaplével és fehérborral (ezt már azért adtam neki rendesen!) felengedtem és puhára főztem. Semmi extra,semmi felhajtás, csak egy kis spagetti és gránátalma hozzá. 

bárányragu2

Csirkecombos egytálétel hamarjában

Mitzi von Küche

Mostanában elég ritkán készítettem rakott csirkét, pedig igazán hamar össze lehet állítani, azután már csak sütni kell - éppen ideje volt tehát összedobni hétköznapi vacsora gyanánt. Ez egy egyszerű alaprecept: rengeteg variációs lehetőség nyílik egyéni ízlések hangsúlyozására - mindenki úgy turbózhatja, ahogy neki tetszik.

image_140.jpg

Jobban szeretem a filézett csirke felsőcombot, mint a csirkemellet, mert zamatosabb. Most négy darabot filéztem ki, a bőrét is eltávolítottam és sóval, borssal, szárított zöldfűszerkeverékkel megszórva kis ideig pihenni hagytam. Ezalatt három nagyobbacska krumplit megtisztítottam és vékony karikákra vágtam. Bónusz: a krumplit nem kell előfőzni, tökéletesen megpuhul a sütés alatt.

A lerakás imígyen történt: enyhén beolajozott jénai tál aljára szórtam a krumplikarikákat, megsóztam és hagymakarikákkal borítottam (véletlenül éppen volt halványlila sonkahagymám, ami nagyon finom ízű).

image_137.jpg

Erre kerültek a csirkecomb-darabok, két gerezd fokhagymát préseltem rájuk.

image_138.jpg

Ezután már csak annyi volt hátra, hogy egy nagy doboz tejföllel nyakon öntsem és jó sok keménysajtot reszeljek a tetejére. Kimaradt jó minőségű keménysajt-darabkákat szoktam használni - ez szép világos színű juhsajt volt, de akad némi Comté, Manchego és gouda is a hűtőmben eme nemes célokra. (Ezúttal mellőztem a parmezánt - majd legközelebb...)

image_139.jpg

A jénai tálat alufóliával fedve a sütő közepére raktam és 180 fokon másfél óráig sütöttem - az utolsó negyedórában levettem a fóliát. Főnyeremény, hogy a hús és a köret egyszerre készül el.

image_141.jpg

 

zöldséges lasagne vegyesházasságból (AnicasubRosa)

újraközlés

 

 lasagne

Az olivabogyóval kezdődött. Nem kellett volna füstöltlazacosat vennem, akkor nem tévedek oda a polchoz, amin a lasagnetészta van, nem teszem a kosárba a parmezánt, és még az is meglehet, hogy nem megyek át a szembenlévő üzletbe, ahol a rózsaszín macskás fülbevalómat vettem anno. Mondjuk, most meg két tollasat meg egy tarkát. Fene egye meg, ha valamibe belekezdek, akkor ezerrel!

lasagnetészta.JPG

oliva.JPG

Mindezek hiányában nem születik meg az alábbi étel, ami felmenői között mexikói zöldségkeverékkel, mediterrán olivával, kínai eredetű szójaszósszal, indiai curryvel, talján parmezánnal és franciás besamel-alapú mártással büszkélkedhet. Az eredmény: egyik íz sem diadalmaskodik a többi fölött, keveredésük eredménye szemet és ínyt gyönyörködtető. Családtagjaim e mondatra rábólintottak. Még a gyerek is.

Pármai sonka nem volt a boltban (vihogtak is a lányok a pult mögött, velem együtt, hogy pedig most éppen vittem volna tíz kilót), úgyhogy maradt a Pápai (nyelvtannácik kedvéért: nagybötű, mert márkanév), felkockáztam, megpirítottam, a megmaradt zsírján vékonyra szeletelt császárszalonnát átforgattam. Amíg hűlt, vajon lisztet pirítottam, forró tejjel felengedtem, só, bors, szerecsendió, curry és egy kortynyi szójaszósz adta a fűszerezést, tejszínnel és tejjel még egy kicsit nyakonöntöttem, jó sok sajt (reszelt pásztor és morzsolt parmezán keveréke) és egy tojássárgája került a mártásba.

aranyszínű besamel.JPG

Sütőtálat kiolajoztam, és leraktam váltogatva a tésztát és a sonka-szalonna-zöldség-olivabogyó tölteléket, a lapokat jó bőségesen megöntözve a szósszal. Én nem főztem elő a tésztalapokat, úgyhogy lealufóliázva toltam be a sütőbe az ételt, egy bő órára. Ja, a tetejét is megszórtam, de azt már csak parmezánnal, oda is ragadt az alufóliára a fele. Úgyhogy a maradék sajttal azt pótoltam, és fólia nélkül sütöttem még rajta pár percet, aztán nekiugrottunk és kétpofára…

P1110327.jpg

P1110337.jpg

 

 

Ui.1: Egyre inkább úgy érzem, mutasd a tányérod, megmondom, ki vagy. Lehet poszttéma?

ui.2: Kicsit sótlan lett, borsot is tettünk rá utólag. De beletenni könnyebb, mint kivenni, visszafelé a legritkábban működnek a dolgok.

Ropogós pekándiós süti

Mitzi von Küche

Nem vagyok nagy süteménygyártó - a tartalmas levesek, sültek, halak készítése inkább az én világom - de nem térhetünk ki a kihívások elől. A legutóbbi próbálkozás eredménye látható itt: a leveles tészta pekándiós töltelékkel.

image_131.jpg

 

Ennek a roppant finom csemegének az a története, hogy ahol nyaralni szoktunk, a szupermarketben minden nap vettünk valami friss süteményt. A kedvencünk a pekándiós volt, de mindig ez fogyott el a leghamarabb, sokszor már nem is kaptunk. Ekkor fogadtam meg, hogy idehaza rekonstruálom a receptet és megsütöm. (A dolog pikantériája, hogy ott nem kaptam pekándiót - viszont idehaza be tudtam szerezni pár zacskóval, időnként kapható.)

image_132.jpg

Azt már tudom, hogy a leveles tészta a háziasszonyok barátja. Sokszor használom, ha gyorsan kell valamilyen desszertet alkotni. Ezúttal másik barátunk, a Google nem tudott segíteni a recept tekintetében, így nekem kellett megalkotnom és miután frenetikus sikert aratott, ezennel közkinccsé is teszem az elfoglalt háziasszonyok és -emberek kedvéért.

Megpirítottam egy 15 dekás zacskónyi pekándiót szárazon. A töltelékhez 15 deka virágmézet, 2 evőkanál cukrot és 6 deka vajat, valamint egy csomag vaniliás cukrot óvatosan felmelegítettem, majd beleszórtam a pekándió nagy részét darabosra vagdosva -  kivéve néhány szép egész szemet díszítésre és nassolásra. A pekándiótól mindig el vagyok ragadtatva - olyan különleges formája van, na meg nekünk olyan egzotikus... Pár percig összefőztem, majd hűlni hagytam a tölteléket.

image_133.jpg

Kitekertem egy előre kinyújtott leveles tészta-tekercset, és régimódi derelyevágómmal hat négyzetre vágtam, ezeket gyorsan rá is raktam egy sütőpapírral kibélelt sütőlapra. Rá egy-egy jó kanálnyi töltelék került és a tészta másik felét ráhajtva csinos háromszögeket kaptam. Megkentem egy felvert tojással, pekándió-szemmel díszítettem és már mehetett is be a tepsi a 180 fokra előmelegített sütőbe.

image_134.jpg

 

image_136.jpg

Itt 20 percet töltött, aztán kivettem, kissé hűlni hagytam és tálra rendeztem. (A kimaradt kihűlt töltelékből gyúrt golyócskákon közben összevesztek a kóstolók.)

Az a helyzet, hogy finomabb lett, mint amit a nyaraláskor ettünk... 

 

süti beállítások módosítása