Néha szükség van valami extrára, ha születésnapost köszöntünk és főleg, hogy most csak ketten ülhetünk az ünnepi asztalnál a nagy család helyett. Itt igazi finomságra van szükség... A Szentjakab-kagyló vagy fésűkagyló ilyen különlegesség - már többször is szerepelt a Lepcsánkparty blogon. Általában mélyhűtve kapható pár helyen és csak ritkán a csodás kagylóhéjban, ami igazán attraktívvá teszi a tálalását.

A két kagyló tisztítva volt a héjában, de azért kivettem és megmostam őket, a kagylóhéjat is átmostam. A rózsaszínű ikrát benne hagytam, így is pár falat az egész - de hát előétel lesz belőle.

 Gratinírozni fogom, azaz morzsával fedve megsütni. A morzsa a következőkből áll: zsemlemorzsa, két gerezd fokhagyma préselve, petrezselyemzöld /most csak szárított volt, a friss még jobb/, reszelt citromhéj, frissen reszelt pecorino sardo /szardíniai barátok ajándéka/, bors, só. Összevegyítettem a hozzávalókat és olivaolajjal kenhető sűrűségű masszává kevertem.

 A kagylőhéjakba pici olivaolajat löttyintettem, a kagylókat sóztam, borsoztam, pici citromlével meghintettem és rájuk halmoztam a morzsás keveréket. Alufóliából gyűrűt hajtogattam, arra tettem a kagylókat, hogy ne billegjenek. Végül a tetejére még egy kis olivaolajat spricceltem.

 Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 20 percig sütöttem.

 Amikor már szép színt kapott a morzsa, el is készült a fésűkagyló gratin.

 Mivel ünnepi alkalom volt, ezért egy szép Sarreguiménes tányérban tálaltam.

 Ezt az ételt először még régen, a szlovén Portorozsi yachtklub éttermében kóstoltuk, amiről nem is tudtuk, milyen elit hely, ugyanis mi a szárazföldről mentünk be az étterembe, nem a yachtkikötő felől... Capesante gratinata névre hallgatott - jól megjegyeztem - és most, jónéhány év után végre el is készítettem itthon.

 A hűtő tartalmát naponta ellenőrzöm, így találtam egy doboz fagyasztott tőkehalat, kb. 40 dekányit. Túl egyszerű és unalmas lett volna simán megsütni és rizzsel tálalni, ezért kreáltam ezt a zöldségekkel felturbózott, sütőben sült rakott változatot.

 Megfőztem egy adag rizset két személyre, bekanalaztam egy hőálló tálba.

 A kiolvasztott vastag halszeleteket /jó minőségű alaszkai tőkehal/ sóval, borssal, provanszi fűszerkeverékkel ízesítve, lisztbe mártva átsütöttem egy serpenyőben kevés olajon és a rizs tetejére helyeztem.

 Szerencsémre találtam a mélyhűtőben szűk fél zacskónyi olasz zöldségkeveréket, amit gyors, mikróban való félig-meddig kiolvasztás után a hal tetejére szórtam.

 És már csak a mű megkoronázása volt hátra, jó adag pecorino romano keménysajtot reszeltem frissen a tetejére. /De ahogy már írtam, parmezán is megfelelő, sőt, ha nincs, bármilyen keményebb sajtot is rá lehet reszelni./ Semmiféle egyéb folyadék nem került a tálba, az eredmény mégis kellemes állagú, egyáltalán nem száraz, finom kompozíció lett.

Kb. 35 percig sütöttem 180 fokon, úgy a jó, ha jól összeérnek a rakott hal ízei. Először lefedtem, kb. 25 percig, majd fedetlenül sült, hogy rápiruljon az illatozó sajt.

 Más szintre sikerült emelni ilyen módon ezt az egyszerű összeállítást. Próbáljuk meg mindenből a legjobbat kihozni ebben a kényszerű helyzetben is!

Igazi hagyományos magyar étel, takarékos, maradékok felhasználására alkalmas. Hogy miért is nem készítettem még eddig, nem tudom. Most viszont adott volt néhány szelet szikkadt kalács és a mai időkben nem dobunk ki semmit - akkor viszont hasznosítsuk a legjobban. Alma mindig van itthon, pár tojás is akad, meg egy kis tej is - hamar össze lehet dobni ezt a finom desszertet.

 Két ujjnyi vastagra szeleteltem a maradék kalácsot, egy jénai tálba fektetve leöntöttem két tojássárga, fél liter tej, egy kanál kristálycukor, egy kis vaniliakivonat keverékével. 

Két nagy megtisztított almát megreszeltem, egy kis őrölt fahéjjal meg némi citromlével ízesítve ráöntöttem a kalácsra. Ez lesz a rőzse a máglyán. /Vajon innen kaphatta a nevét ez a finomság?/ 

 180 fokra előmelegített sütőben alufóliával lefedve jó félóráig pároltam /ugyanis az alma nyersen került bele, meg kell puhulnia/. Félóra múlva kivettem a sütőből és finom házi savanykás sárgabaracklekvárommal megkentem.

 Rákerült az időközben némi cukorral  /vagy inkább jó sok cukorral/ felvert tojáshab is /most négy tojásfehérjét tudtam felhasználni/.

 És vissza a sütőbe, alacsonyabb hőfokra,150 fokra, kb.15 percig, többszöri ránézéssel, meg ne égjen a hab.

 Talán langyosan a legfinomabb. Mindig csodálkozom, hogy egyszerű alapanyagok hogyan tudnak átlényegülni a sütés során egy csodává.

Nemrég megjelent Mitzike paradicsomos húsgombóc posztja, ami nekem is nagy kedvencem. A magam részéről úgy vagyok a húsgombócokkal (és a töltöttkáposztával, töltöttpaprikával is), mint Gombóc Artúr (értitek: GOMBÓC Artúr) a csokival: bárhogy, bármikor, bármilyen verzióban. 

A múltkorában húsgombócot főztem a szokásos módon: darálthús, rizs, fűszerek (só, bors, paprika, fokhagyma, pirított hagyma), egy tojás. 

Csináltam egy gyenge vajas-kapros rántást, felengedtem a hús fővőlevével és tejföllel, majd egy rottyanásig összeforráztam a gombócokkal. Hogy kicsit kiadósabb legyen, tésztát főztem hozzá. 

Az idei rendhagyó húsvét sztárja volt nálunk a rozmaringos báránygerinc. Különleges finomság, ezért pár nappal az ünnep után is érdemes megemlékezni róla.

Összesen négy szelet báránygerincem volt - pont két főre elegendő. Zúzott fokhagymával és aprított rozmaringgal ízesített olivaolajos pácban álltak a szeletek 3-4 óra hosszan a hűtőben. Elkészítés előtt egy órával kivettem, hogy szobahőre melegedjen.

 A felforrósított serpenyőbe nem is tettem zsiradékot, csak ami a hússzeleteken volt. A sütés a legegyszerűbb módon történt, de szerintem ez adja a legfinomabb eredményt: 3 perc sütés az egyik oldalon, fordítás és még két perc a másik oldalon.

 Sütés után, mint minden valamirevaló steak-et, a báránygerincet is pihentetni kell még néhány percig. Csak tálaláskor sózzuk-borsozzuk.

Körítésnek spenótos-mascarponés quiche  készült.

 Igazi ünnepi étel.

A quiche receptje már szerepelt a Lepcsánkparty blogon: https://lepcsankparty.blog.hu/2019/06/11/spenotos_ricottas_quiche

Klasszik. Amikor nincs ötleted, már unod a rántottat, paprikást, rakottat. Akkor jöhet a klasszikus, hagyományos töltött csirkecomb. 

Főtt tojás felkockázva, máj (vagy májkrém, ha valaki még könnyíteni szeretne), áztatott zsemle, petrezselyemzöld, fűszerek, egy nyers tojás. Gomba, sajt, kinek mi jön be extraként, bár én ebben a kérdésben az egyszerűség híve vagyok. 

Töltelék be a fűszerezett csirke felsőcomb bőre alá, aztán irány a sütő, hadd puhuljon, majd piruljon a hús.

Én a töltelék mennyiségét mindig elszámítom, ezért a combok köré csinos kis gombócokat csinálok a töltelékből, amiket a hússal együtt megsütök. 

Főzni kell, ha nem tudunk kimenni, akkor is. Jó, ha vannak tartalékok és ilyenkor a maradékokat is nagyon meg kell becsülni. Így született ez a desszert, ami nagy sikert aratott.

A hozzávalók: két-három maradék palacsinta /igazából a selejtesek, de most nem volt, aki megegye őket/, maradék házi baracklekvár és ugyancsak kimaradt három tojásfehérje, cukor, vaniliás cukor.

Az összeállítás pofonegyszerű: a felcsíkozott palacsintákat összekevertem a baracklekvárral és egy kisebb jénai tálba raktam, a tetejére ráhalmoztam a cukorral, vaniliás cukorral habbá felvert tojásfehérjéket.

Grillsütőben 3- 4 percig sütöttem, hogy a hab kellemes színű legyen.

Nagyon finomra sikeredett a kényszer-szülte desszert. A maradék maradékát felmelegítve ismét örömteli perceket okozott nekünk.

Már ki is gondoltam, hogy legközelebb párolt almával vagy pedig szilvabefőttel fogom előállítani, feltéve, hogy még sokáig tart az otthonmaradás.

Szeretjük a töltött csirkemellet, de néha nagyon unom a szeletenként töltögetést, panírozást: a töltelék csúszik-mászik, bosszankodom. Ennek kiküszöbölésére legutóbb máshogyan oldottam meg a dolgot. 

Fél-fél csirkemelleket fűszerezés után bepaníroztam, majd felül megnyitottam és a zsebbe pakoltam sonkát, hagymát, pirított hagymát, többféle sajtot, majd besamel-mártással megöntöztem és sütőben megsütöttem. (Az elmúlt időszakban egyébként is átálltam a bő zsiradékos sütés helyett a sütőben sütésre, jó sok kalória bevitelét megspórolom a családnak. Így készítem a sültburgonyát, rántotthúst, rántott sajtot stb.)

Nincs semmi extra a dologban, de kis változatosságot jelentett és ügyesen pakolgatva a dolgokat jó sok tölteléket tudtam "bezsebelni".  

Valódi menzás étel a régi időkből, félig elfelejtve... Igazából olyan könnyű elkészíteni, mégis, rég nem jutott eszembe - egészen mostanáig. Szeretik kicsik és nagyok is.

Fél kiló darált sertéscombot ízesítettem sóval, borssal, fűszerköménnyel. Hozzáadtam két evőkanál rizset, fél hagymát felvágva, egy gerezd zúzott fokhagymát és egy tojást. Jól elkevertem és golflabda méretű gombócokat gyúrtam belőle. 

 Az időközben feltett forrásban lévő vízbe eresztettem óvatosan a gombócokat és kb. 15 percig lassú tűzön főztem. A vizet sóval és bio ételízesítővel fűszereztem.

 Közben elkezdtem a paradicsommártás készítését is. Először egy jó evőkanál kacsazsírt olvasztottam,

 majd liszttel keverve világos rántást készítettem.

 Fél üveg /kb. 2 dl/ bio paradicsompürét adtam hozzá, jól elkevertem, majd a húsgombócok főzővizével engedtem fel a szószt. Ízesítettem sóval, morzsolt bazsalikommal és 2-3 evőkanál cukorral, a paradicsom savasságának kiküszöbölésére. 6-7 percig lassú tűzön főztem.

 Ekkor adtam hozzá a húsgombócokat és még 10 percig együtt főztem őket szép lassú tűzön, mert a cukor miatt könnyen odakaphat.

 Tálalás előtt egy óra hosszáig érdemes állni hagyni, hogy az ízek összeérjenek.

Régen, a menzákon nem tettek bele bazsalikomot, de annyira megdobja az ízhatást, hogy nem érdemes kihagyni. Gyerekkoromban nagymamám mindig főzött hozzá kockára vágott krumplit, úgyhogy nekem így komplett az igazi paradicsomos húsgombóc.

A fésűkagyló vagy Szent Jakab kagyló ritkán beszerezhető nálunk, de ha meglátjuk, érdemes venni belőle, mert különleges az íze. Maga a kagyló fehér héja is csodás szépség, de nálunk ritkán kapható héjában, a híres cakkos szélű Shell-kagylóban. A fésűkagyló belseje nem is hasonlít az átlagos kagylóhoz, tömör, édeskésebb ízű, gusztusos, kerek nagyobbacska érmécskék. Narancsszínű "coral" vagy ikra van a kagyló oldalán, ezt nem mindenki szereti - de könnyen eltávolítható.

Ezt a csomag fésűkagylót fagyasztva vásároltam, az óvatos kiolvasztás után kissé megborsoztam és citromlével meghintettem. A sütése vajban a legfinomabb és igazán egyszerű: a felhevített vajba dobjuk a kagylókat, két perc az egyik oldalon, fordítás után pedig újra két perc sütés - és már el is készült.

  Elég a tálaláskor sózni, de csak éppen egy kissé.

  A fésűkagyló túl kevés lett volna magában egy kétszemélyes ebédhez, ezért egy kis basmati rizset pároltam mellé, és a hűtőben talált kisebbfajta rákokat szintén vajban gyorsan átsütve pakoltam a rizs tetejére.

 És ami a friss ízeket illeti, még egy kis gyümölcssalátát dobtam össze narancsból, grapefruitből, mandarinból, banánból és egy kevés /ezúttal konzerv/ ananászből, aminek a leve éppen elegendő édességet adott a salátának.

 Nagyon jól illett egymáshoz a fésűkagyló, a rizs a rákkal és a gyümölcssaláta. Ünnepivé varázsolódott így egyből az ebéd.

 Olyan szerencsém volt, hogy nem sokkal később ismét kaptam Szent Jakab kagylót, mégpedig ikra nélkülit és igazán impozáns méretben. Hasonlóan vajban sütöttem meg - ezek igazán kapitális példányok voltak, de ezúttal egy-két gerezd fokhagymát is aprítottam a vajba.

 Most tagliatelle kísérte a kagylók királynőjét, a Szent Jakab kagylót. Ajánlom a megkóstolását azoknak, akik még nem ismerik - felséges csemege!