Ahogyan öregszem és kezdek szentimentális lenni, egyre inkább hiszem, hogy a gyermekkori emlékek nem tárgyakról szólnak, hanem élményekről, hangulatokról, ízekről, illatokról. Anyukám remekül süt, főz és mindig beleteszi szívét, lelkét az ételbe. Nyári gyümölcsszedő táborok után ballagtunk a tesómmal haza, nagy hátizsákkal, kipirulva, barnára sülve és már egy sarokkal a házunk előtt vigyorogtunk, mert megéreztük: Anyu főzi nekünk a kedvenceinket.

Az elmúlt években – miután kitomboltam magam mindenféle marokkói csirkékkel, zöldséges lasagneval és kókuszos húsokkal - elérkezett az idő, hogy végigfőzzem anyám receptjeit.

Az egyik ilyen a csíkos kalács. Imádom a mai napig az egyszerűségét, a könnyűségét, még akkor is, ha tíz háziorvosból kilenc biztosan nem ajánlja, hogy majd’ egy rúdnyit elpusztítsunk belőle vacsorára, ahogyan ma is tettük.

Megtaláltam azt a verziót, amelyiket jóanyám is süti, megtaláltam benne az ízt, amit kerestem, ez innentől az enyém is.

Kb. 40 deka lisztet (ez nálam két és fél bögrényi) átszitáltam, adtam hozzá 4 evőkanálnyi cukrot, egy csipet sót, elmorzsoltam benne 5 deka vajat, belekevertem egy tojást és egy pohárnyi joghurtot. Közben egy deci enyhén cukros langyos tejben felfuttattam 3 deka friss élesztőt és azt is a masszához kevertem, reszeltem bele egy kis citromhéjat és gyömbért, majd kidagasztottam a tésztát. Letakartam és hagytam olyan bő 20 percig kelni. Ezután a tésztából egy kb. 25 dekás gombócot átgyúrtam és félretettem, a nagyobbik adag tésztába pedig 3 evőkanál tej, három evőkanál cukor és három evőkanál kakaópor keverékét hozzáadtam, majd jól összedagasztottam.

/Korábban a fenti keverék helyett csak a kakaóport kevertem bele a tésztába, de nem lett igazán egynemű, másrészt nekem jellegtelennek tűnt a barna tészta íze. Persze, így kíván még egy kis lisztet a dagasztáskor, a lényeg, hogy egy rugalmas, puha tésztát készítsen az ember. A kakaó mindenképpen jó minőségű, keserű legyen, ha már dagasztással izzad az ember, ne rontsa el silány minőségűvel./

Miután újrakelt a két tészta, elnyújtottam őket. Méghozzá szinkronban. Két egyforma méretű szilikonos sütőpapírt teszek egymás mellé, egyiken a fehér, másikon a barna tésztát nyújtom, felváltva, mert így nagyjából tudom kontrollálni, hogy egyforma szélesek legyenek, a hosszúságuk pedig olyan 2/3- 1/3 legyen, a barna javára. Miután kinyújtottam, a fehér tésztát a barnára teszem és feltekerem, majd cukros-tejes tojássárgájával lekenem és újból hagyom pihenni.

Előmelegített sütőben megsütöm, nagy önuralommal megvárom, míg kihűl (hangulattól és fogyasztói igényektől függően előfordul, hogy csokimázzal bevonom), majd szeletekre vágom, csomagolok anyósomnak/sógornőmnek/barátnőmnek, a többit villámgyorsan elpusztítjuk. Magában, tejjel, kakaóval, lekvárral.

 Zamatos, puha hús körítéssel, gyorsan, mindent bele a zacskóba, meg a sütőbe és rá sem kell nézni... Ennyi a rövid története ennek a finom vacsorának. Könnyebbet kívánni sem lehetne. 

Ezt a szép, egészben hagyott, lehártyázott és befűszerezett szűzpecsenyét olajon megkapattam minden oldalán. A fűszerezés sóval, borssal és szárított zöldfűszerekkel (kakukkfű, rozmaring) történt.

 Egy közepes méretű sütőzacskóba tettem 3-4 darab hámozott, felkockázott krumplit, meg ízesítésül fél-fél zacskó aszalt szilvát és sárgabarackot.

 Erre került a két darabba vágott sertésszűz, ráöntve a pirításhoz használt fűszeres olajat, meg egy jó csészényi vizet. A zacskót lezártam és kiyuggattam előírás szerint.

 180 fokra előmelegített sütőben sütöttem egy kerámia sütőedényben egy óra hosszat.

A tálaláskor a vastagabb szeletekre vágott szűzpecsenye-szeletek mellé tettem a krumplit, egy kis aszalt gyümölcsöt és meglocsoltam a finom levével. Hipp-hopp elkészült és mosogatni sem kellett a sütőedényt... Az ízek kölcsönhatása remekül sikerült. Variációs lehetőség pedig bőven van.

Egyik nagy kedvencem a zarzuela, a spanyolok vegyes hal- és tengeri herkentyű raguja. Egy régi zenei műfajról kapta a nevét: a zarzuela népi zenés darab, vegyesen dalok, táncok és drámai jelenetek egymásutánja - így érthető az elnevezés is.

A zarzuela az éppen rendelkezésre álló halakból, rákokból, kagylókból készül, mindent bele alapon. Lehetne ez egy egyszerű vegyes halleves is, de nem az - hogy miért egyedi az ízvilága, az mindjárt kiderül.

 Lássuk a főbb - és ami a legfontosabb, itthon is beszerezhető - hozzávalókat: ördöghal, óriás tigrisrák (vagy más nagyobb méretű rák), garnélarák (inkább héj nélküli, de héjas is jó), vegyes fagyasztott seafood (kagyló, kalamári, polip). Az eredeti recept héjas kagylót tartalmaz, ezt most fagyasztott seafooddal helyettesítettem.

 Az alapléhez szükséges: egy nagy édes hagyma, hal-alaplé (ezt magam készítettem az ördöghalak csontjából), paradicsompüré, fehérbor, sáfrány, só, bors, kevéske chili.

Olivaolajon megdinszteljük a hagymát, hozzáadunk egyharmad doboznyi passzírozott paradicsomot, három deci hal-alaplevet és egy deci fehérbort, sózzuk, borsozzuk, egy csipet sáfránnyal ízesítjük és 10 percig összefőzzük.

A szálka nélküli hófehér ördöghal-szeleteket adjuk először az alapléhez, pár percig főzzük.

 Következnek a nagyobb páncélos rákok, ezekkel is főzzük 4-5 percig, majd kisebb részletekben belekeverjük a herkentyűket is, hogy ne hűljön le a leves. Ezután következik a legfontosabb ízesítés, a picada hozzáadása.

A picada a zarzuela ízesítője. Ez adja azt a finom zamatot, amiért imádják a spanyolok és mi is.

A picada hozzávalói: 5 deka pirított és megdarált mandula, két kis szelet pirított kenyér, két gerezd fokhagyma, petrezselyemzöld és olivaolaj. Aprítógépben összedolgozzuk és elkeverjük a picadát a levesben. A mandula isteni finom ízt ad, a kenyér pedig remekül sűrít. Ettől lesz olyan egyedien spanyolos az ízhatás! 

 Még néhány perc főzés és már el is készült a csodás zarzuela, amit frissen kell tálalni. Citromot is adhatunk mellé.

A spanyolok csak kenyérrel mártogatják ki a finom levet. Egyáltalán nem halászlé-szerű az íze: a mandula, a sáfrány, a fokhagyma extra ízkategóriába emeli ezt a csodás ragut. 

Lehet még turbózni persze többféle hallal is, vagy különleges alkalomra homárral. De a héjas fekete kagyló is nagyon jó a zarzuelában. Tessék kipróbálni!

 A nosztalgia ihlette ezt az ünnepi vacsorát. A svéd gombasaláta nagyon népszerű volt régebben idehaza, de mostanában már sehol sem lehet találkozni vele - ideje újra feleleveníteni az elkészítését. Az egészben sütött bélszín pedig nálunk a bárhol-bármikor gasztrokategória győztese.

 A svéd gomba hozzávalói /8 személyre/: 70 dkg csiperkegomba - barna és fehér vegyesen, fél doboznyi passzírozott paradicsom, két salottahagyma, két gerezd fokhagyma, egy csokor petrezselyemzöld, só, bors, cukor, őrölt oregánó, babérlevél.

Hiszitek vagy sem, a svédek nem ismerik ezt a fajta paradicsomos gombát, de Nyugat-Európában sem. Ezek szerint ez egy magyar "svéd" gomba...

 Olajon megdinsztelt salottahagymához adom a megmosott, felkarikázott gombát és együtt párolom néhány percig. Rápréselem a fokhagymát, majd hozzáadom a paradicsompürét, egy-két kávéskanál sóval, borssal, kevés morzsolt oregánóval, babérlevéllel és egy-két evőkanál cukorral ízesítem. Mérsékelt tűzön jól összefőzöm, végül belekerül az apróra vágott petrezselyemzöld és mehet is a hűtőbe.

 A gyönyörű 1,2 kilós egész bélszínt két napig pácoltam bors, babérlevél, olivaolaj hozzáadásával. Sütés előtt eltávolítottam a vastag feji részt és a vékony végét (ebből még egy jó steak-ebéd lesz), és a törzset olivaolajon minden oldalán megkapattam, majd besóztam.

 Ezután 180 fokra előmelegített sütőbe tettem lefedés nélkül és egy tapodtat sem mozdultam a sütő mellől. 15 perc múlva fordítottam rajta egyet, majd 25 perc múltán maghőmérőzni kezdtem. Amikor elérte a 61 fokot, ki is vettem és pihenni hagytam, fóliával lefedve.

 Az aprónép miatt csak enyhén rózsaszínre hagytam sülni a bélszínt. Félig kihűlve szeleteltem ujjnyi vastag szeletekre. Főtt, hámozott gesztenye volt a díszítése, mellé az illatozó svéd gombasaláta került egy külön tálban. Isteni lett...

Az új év beköszöntekor aprószemű ételeket fogyasztani szerencsét és bőséget hoz a hagyományok szerint, de a hidegebb időszakban máskor is jólesik ez a melengető, gazdag leves.

A legjobb ízű a lencsegulyás marhahúsból készítve: 1,2 kg marhalábszár felkockázva, mellé 40 dkg lencse, 3 nagyobb sárgarépa, 2 petrezselyemgyökér, fél-fél zeller és karalábé, zeller- és petrezselyemzöld volt a hozzávaló. 

 A piacon beszerzett fehér sós szalonnát felkockáztam és kiolvasztottam.

 Egy nagyobb fej felaprított hagymát megdinszteltem, erre került a marhahús, erős lángon pirítottam. Rápréseltem két fokhagymagerezdet, borsoztam, majd egy kis további pörkölés után egy kávéskanál pirospaprika és egy csipetnyi füstölt paprika adott további ízeket a leveshez.

Ezután következtek a felaprított zöldségek, a húshoz keverve további tíz percig pirítottam. A pirított sárgarépa különösen jó ízt ad.

Végül pedig az átmosott, átválogatott lencse, a levélzöldek, meg egy kevéske őrölt kömény került a levesbe, amit ekkor felöntöttem vízzel és besóztam. Ezután két eset lehetséges, vagy felforralás után mérsékelt hőfokon, lefedve mintegy két órán keresztül főzzük a levest, vagy pedig kuktában egy óra alatt - nem kérdés /legalábbis számomra/, hogy az elfoglalt ember melyiket választja.

A hús finom puhára főtt, akárcsak a lencse, ami nem volt előzőleg beáztatva. A leves elég sűrű lett, nem kellett bele semmiféle sűrítés. Nyolc főre készült a leves, tálaláskor apró csípős pirospaprikát, illetve citromot kínáltam mellé.

Bergamo városában ősz végi látogatásunkkor az Alta Citta (Felsőváros) egyik templomában teljesen váratlanul egy betlehem-kiállításba csöppentünk. Ezek tulajdonképpen diaporámák, azaz három dimenziós képek élethű figurákkal, perspektivikus háttérrel. Legalább negyven darab volt kiállítva több országból, zömmel bibliai témákat, de hétköznapi életképeket is ábrázolva. Néhány kedvencemet bemutatom. 

Ez a legnagyobb diaporáma, több méter magas, körbejárható, minden oldalán egy-egy jelenet látható.

 Néhány klasszikus betlehem.

 Teljesen élethűek az alakok és a díszletek.

 Életképek a középkor hétköznapjaiból.

 Ez a diaporáma különösen tetszett: a kisbárányokat egy szamár hátára tett zsákban szállítják.

 Ez pedig egy mai olasz városi jelenet kisdeddel és Vespával.

 Az angyal is megjelent.

Kedves Lepcsánkparty-olvasók! Köszönjük a megtisztelő figyelmet és az építő hozzászólásokat. Boldog karácsonyt kívánunk!

Félkézzel, fél perc alatt összeállítható ez a könnyű és finom mogyorós csók. Hirtelen ötlettel dobtam össze - azon merengve, mit kezdjek egy zacskó mogyorós töltelékkel. Nehogy túl kevés édesség szerepeljen a karácsonyi asztalon...

Jó szívvel osztom meg, kezdő konyhatündérek is nagy sikert arathatnak vele.

Hozzávalók: 3 tojásfehérje, egy zacskó készen kapható cukrozott mogyorós töltelék /25 dekás/, egy csomag vaniliás cukor, csipet só, pár csepp citromlé.

A sütőt 130 fokra előmelegítjük (légkeveréssel). A tojásfehérjét kemény habbá felverjük, csipet sóval és a vaniliás cukorral, meg pár csepp citromlével, majd óvatosan belerétegezzük a cukros-mogyorós keveréket. Kiskanállal halmokat szaggatunk a sütőpapírral fedett tepsibe.

Félbevágott kandírozott cseresznyeszemekkel díszítettem a karácsony színeiben, de lehet mogyoróval, cukrozott narancshéj-darabkákkal vagy cukorgyöngyökkel is ékesíteni.

Addig kell sütni, míg a tetejét kissé keményebbnek érezzük (kb. 30 percig), ha barnulni kezdene, csökkentsük a hőt 100 fokra. Ha elkészül, hagyjuk még a kikapcsolt sütőben 10-15 percig. Utána maradjon a sütőpapíron teljes kihűlésig.

 Zárt dobozban nagyon jól eláll egy hétig is hideg helyen, például a spájzban, csak arra kell ügyelni, hogy el ne fogyjon idő előtt...

 Régi, többgenerációs családi recept kézzel írott receptkönyvemből. Karácsony előtt nálunk mindig készül bejgli, régebben nagymamám, majd anyukám sütötte, most pedig rajtam a sor. Szoktunk mákos és diós tekercset is sütni, de ma már inkább a diós a népszerűbb, így abból készítek dupla adagot. A tölteléke a dió és a méz összjátéka miatt isteni, a tésztája csodálatos módon nem szárad ki - nem tud ráunni a család ünnepek után sem.

A tészta hozzávalói: 80 dkg finomiszt, 35 dkg vaj, 12 dkg cukor, 2 tojás sárgája, 1 egész tojás, 3 dkg élesztő (tejben megfuttatva), tejföl (esetleg +tej), só.

Összekeverjük a lisztet a vajjal és csipetnyi sóval, hozzáadjuk a tojásokat, cukrot, a megfuttatott élesztőt és a tejföllel (vagy egy kis tejjel) összedolgozzuk. Ne legyen a tészta se puha, se kemény. Kettő vagy négy cipót készítünk (attól függően, mekkora tekercseket akarunk készíteni) és negyedóráig pihentetjük.

 A cipókat kinyújtjuk és megtöltjük a dió- vagy máktöltelékkel, felcsavarjuk és megkenjük a felvert egész tojással.

 20 -30 percig állni hagyjuk szobahőn. Ezután ismét megkenjük tojásfehérjével - így lesz márványos - és hideg helyen 20 - 30 percig kelesztjük. Villával megszurkáljuk a bejglik oldalát, hogy ne repedjenek ki, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25 - 30 percig sütjük.

 Diós töltelék: 40 dkg darált dió, 30 dkg kristálycukor, 2 evőkanál méz, 1/2 dl tej, 1 csomag vaníliás cukor (esetleg mazsola). A hozzávalókat kis tűzön állandó keverés mellett összefőzzük.

A mákos töltelék annyiban különbözik, hogy dió helyett 40 dkg darált mákot használunk, illetve reszelt citromhéjjal ízesítjük. A tölteléket csak kihűlve tegyük a tésztára.

 Érdemes 1 -2 nappal Szenteste előtt megsütni, konyharuhába csomagolva hűvös helyen a sütőtepsiben tárolhatjuk a felhasználásig.

A felvágás és a fotó kissé hevenyészett, de a bejgli garantáltan finom, kívül ropogós, belül omlós, a tölteléke hét nyelven beszél - melegen ajánlom a receptet.

Adventi és karácsonyi klasszikus idehaza az aszalt szilvaleves. Most egy kis extrával készítettem: aszalt sárgabarack is került bele. A magvalt aszalt szilva és a sárgabarack is olyan puha volt, hogy semmilyen előzetes áztatást nem kívánt.

 15 deka kisebb darabokra aprított aszalt szilva és ugyanennyi darabolt aszalt sárgabarack került a fazékba, két csík narancshéj (a fehér része nélkül) és citromhéj, meg egy negyed citrom társaságában, egy mokkáskanál sót és egy evőkanál barnacukrot hozzáadva, 4-5 deci vízzel felöntve. 

A fűszerezés is mértéktartó volt, mindössze 5-6 szem szegfűszeg és pár darabka fahéj. Lefedve felforraltam, majd mérsékelt tűzön hagytam jó negyedóráig. 

A második csavar az volt, hogy mascarponéval sűrítettem (meg egy kanálka liszttel), pár kanál forró levessel összekeverve, majd szűrőn keresztül engedve a leveshez.

Jól összekevertem, majd forraltam rajta még egyet és már kész is volt. Ha sűrű lenne, vízzel még hígítható. Az ízét ellenőriztem: szerintem akkor a legfinomabb, ha nincs agyoncukrozva, a citrom savanykás ízét és egy pici sót is lehet benne érezni. Langyosan tálaltam.

Ez a finom csokoládés felfújt a sötét csokoládé és a fehér tejszínhab ellentétéről kapta a nevét. Egyes források szerint Verdi Otello című operájának 1888-as bécsi operaházi bemutatója ihlette az édességet. Ausztriában és Bajorországban egész évben kapható éttermekben, de karácsonykor különösen kedvelt. Régi kedvencem, ezért elhatároztam, hogy eredeti receptek alapján megpróbálkozom az elkészítésével.

Az alábbi képen láthatók a felfújt hozzávalói: 4 tojás sárgája és fehérje külön, 7 deka vaj, 7 deka megpirított vékonyra szelt mandula, 7 deka 85%-os étcsokoládé és vaníliakivonat.

 Először felvertem a tojásfehérjét egy csipet sóval és másfél evőkanál kristálycukorral, félretettem.

A keverőüstbe ezután a tojássárga, egy evőkanál cukor, majd a félig felolvasztott vaj került és közepes keverési sebesség mellett a mikroban óvatosan megolvasztott csokoládé, végül egy mokkáskanálnyi vaníliakivonat. A keverékhez hozzáadtam a mandulát, végül részletekben belerétegeztem a tojáshabot.

Szilikonformákba töltöttem: 9 formába volt elég.

Egy tepsibe forró vizet öntöttem, erre került a szilikonforma, a 190 fokra előmelegített (légkeverés nélkül) sütőbe helyeztem 30 percre. Tűpróbával ellenőriztem, megsült-e az időközben szépen felemelkedett felfújt.

Közben volt idő a csokoládémáz elkészítésére. Nagyon óvatos hőfokon megolvasztottam 10 deka keserűcsokit, hozzáadtam 5 deka vajat és egy kanálnyi tejet. Felvertem a tejszínhabot is egy csomag vaníliás cukorral (nem kell túlédesíteni a tejszínhabot).

Tálaláskor két oldalról adunk a mór mellé csokimázat és tejszínhabot - ez lesz a mór fehér inge. Egy darabot lefotóztam, a többi 8 felfújtat öten öt perc alatt eltüntettük...

Ez a változat teljesen lisztmentes, nem túl édes, nem tömény, garantáltan sikert arat az ünnepi asztalon.