Az éttermek vegetáriánus kínálata - valljuk be - elég halovány: rántott sajt, rántott gomba, rántott karfiol. Ez bizony elég kevés, még úgy is, hogy némi zöldsaláta azért majdnem mindenütt akad az étlapon (mondjuk, az is megérne egy misét, hogy mennyire fantáziátlanul).

Pár hete, egy pénteki napon randit beszéltünk meg a férjemmel, aki még úton volt, éppen túlórában nyomta a nagyipart, én meg már ráérősen sétálgathattam. Betévedtem a termelői piacra, ami nálam a három veszélyzóna egyikét jelenti (kaja,háztartási eszköz, fülbevaló).

És megtaláltam! Gomba! Vargánya, rókagomba, őzláb gombaszakértői papírokkal igazoltan, frissen, illatozóan.

Na persze, hogy nem bírtam ellenállni. Azon a hétvégén tejfölös gombás csirkemell készült nokedlivel.

A következő héten a húgaimat vártuk, úgyhogy most már célirányosan vettem az irányt a gombásstandhoz. A képen látható vargányáknál nagyobb fejeket vettem, igazából a felszeletelt gombáról készített fotókon látszik majd a méretkülönbség

Gomba tányérban be a hűtőbe,másnap pedig frissen elkészült,így:

A nagy gáztepsit jól kivajaztam, vastagon, majd bedugtam az előmelegített sütőbe. Amikor felforrósodott, belefektettem a szeletekre vágott vargányákat, amiket megszórtam durvaszemű sóval, pici borssal és oregánóval.

Hagytam kicsit párolódni a gombaszeleteket, utána megfordítottam őket,hadd járja át őket mindkét oldalon a vaj. Közben egy nagy fej hagymát felkockáztam, vajon egy gerezd fokhagymával együtt megdinsztoltam, Kapott egy kis fűszert (sót, borsot, piri-pirit), egy evőkanál lisztet, majd egy bögre forró tejet és jól kiforráztam. Magyarán csináltam egy jó hagymás, sűrű besamelt. Ezt ráhalmoztam a gombaszeletekre, pár darab kis rókagombát megsózva mellétettem és készresütöttem.

Hozzávalók:

2-3 kanál vaj és egy kanál olaj a tepsibe, 1-2 kanál vaj a mártásba

néhány nagy fej vargánya (ha van más gomba is otthon, szintén belemehet)

só,bors, oregánó, ízlés szerint egyéb fűszerek

1 nagy fej hagyma

1 gerezd fokhagyma

1 bögre forró tej

1 kanál liszt

 Nincs is jobb, mint egy dolgos nap reggelén hamar összedobni az ebédre- (vacsorára) valót és aztán napközben maximum egyszer gondolni rá...

Ez a rakott hal könnyen összeállítható és nem a már sokszor unalmas rizzsel készül, hanem krumplipürével. (Kiváló lehetőség hétfőn a vasárnapi ebédből mindig kimaradó krumplipüré újrahasznosítására.) 

Jó minőségű fagyasztott tengeri hal szükséges hozzá, jelen esetben alaszkai tőkehalfilé. 4 - 5 nagyjából kiolvasztott halszeletet kevés lisztbe forgatva olajon elősütöttem, a sütés közben sóztam és citromos halfűszerrel megszórtam.

 Egy jénai tál aljába vajdarabkákat vágtam, erre kerültek az elősütött halfilék. Megszórtam egy kis szárított ázsiai citromfűvel, amit nagyon szeretek a halhoz. A következő rétegtől kezdve már semmi az egész: fagyasztott távol-keleti zöldségkeveréket öntöttem a halra...

 ...erre pedig a krumplipüré került. A tetejére jó bőven parmezánsajtot kell frissen reszelni, ha igazán finom eredményt akarunk elérni. Most éppen pecorino romano volt otthon, ami nagyon hasonló ízű (bár egy olasz ezzel természetesen nem értene egyet).

Sütés előtt apró vajdarabkákat is morzsoltam a tál tetejére, majd alufóliával lefedtem - szigorúan a tükrös felével az étel felé - és betettem a sütőbe. Az időzítőgomb az egyik legjobb barátom: délután fél hatra kell készen lennie az ételnek.

Kb. 40 percet kell sülnie, aztán a fólia levétele után még kb. 15 percig átpirítani. (Az időzítő hideg sütővel indít, tehát ráhagyással kell a sütési időt beállítani. Ha előmelegített sütővel számolunk, természetesen kevesebb sütési idő is elegendő.)

Finom illatok lengik körül ezt az egytálételt: könnyű és egészséges.

Szerencsém van: nem vagyok válogatós, vagy különösebben finnyás. Anyukám sokféle ételt készített mindig is és - bár nem mindig felel meg a mai gasztrotrendeknek - nagyon ízletesen süt-főz.

Amikor anno napközis lettem, mégis volt egy uzsonna, amit emlékeim szerint valami hihetetlen döbbenettel néztem, ez pedig a tehéntúróból készült körözött (igen, felénk rövid ö-vel) volt. Nálunk a családban ugyanis a körözött, az juhtúróból készül. És ha anyukámnak volt ideje előredolgozni, akkor paprikába töltjük, úgy behűtjük, majd szeletelve tesszük a kenyérre.

Valahogy így:

És a hozzávalók a mi körözöttünkhöz (itt az általam legutóbb készített adag arányait tudom megadni):

• 30 dkg juhtúró
• 10 dkg vaj
• 1/2 fej hagyma nagyon apróra vágva /vagy reszelve/
• pár szem köménymag mozsárban összetörve
• pár tekerésnyi bors
• ízlés szerint őrölt pirospaprika (ha van füstölt, nem rontja el)
• paprika, amibe beletöltjük (3-4)

figyelem! A juhtúró sós, úgyhogy csak azok tegyenek sót külön a körözöttbe, akik eldöntötték, hogy feltétlenül szeretnének magasvérnyomásos betegségben szenvedni. 

Nos, a hozzávalókat jól kikeverjük, aztán mehet a paprikába, utána hűtőbe. variálható, én pl. kapribogyóval ettem, de snidling sem rontja el.

Egyik délben vittem a munkahelyre, körbeálltuk délelőtt 11-kor az asztalt és kis csúszással megtízóraiztunk. Ennek végén megrendelést kaptam a nagyváradi munkahelyi kirándulásra, sütemény helyett nekem ezt kellett vinnem a csapatnak. Igaz, nem paprikában, csak a körözöttet, de így is nagyon jóízűen falatozták.

Töredelmesen bevallom, hogy nagy internetes vásárló vagyok. Ezt nekem találták ki: egész napos, munkával súlyosbított lótás-futás után este a fotelben szörfözni a gazdag választékban, hát ez valami csodás. Például ezt a  narancsszínű ovális öntöttvas edényt tavaly szereztem be a német ebay-ről, de eddig még csak egyszer használtam. Szegény ott árválkodott a konyhaszekrényben a megfelelő alkalomra várva.

Most viszont itt volt az alkalom egy jó másfél kilós, borjúnak árult (de inkább növendék marha) comb formájában. Guszta házi füstölt szalonnát kockáztam az öntöttvas edénybe és kiolvasztottam.

 A lehártyázott, egészben hagyott húsdarabot picit körbepirítottam.

Ezután kivettem a húst  és a helyébe rakott felkarikázott sárgarépa-, petrezselyemgyökeret, zeller- és karalábékockákat kissé megpirítottam. Pár perc múltán visszaraktam a sóval, borssal ízesített húst, adtam hozzá három feldarabolt csiperkegombát (mert csak ennyi volt otthon - több is jöhet bele) és egy felkarikázott hagymát. Két gerezd fokhagymát is préseltem a tetejére és felöntöttem vízzel a hús feléig. 180 fokra előmelegített sütőbe raktam a sütőtálat, lefedtem saját tetejével, aztán rá sem néztem, csak a finom illatokat szimatoltam.

Egy óra leteltével belenéztem, láttam, hogy minden rendben, mérsékeltem a sütő hőfokát 170 fokra és egyéb dolgom után néztem. A sütés kezdetétől majdnem két óra telt el, amikor először érintettem villával és puhának éreztem. Elzártam a tűzhelyet és kivettem a tálat /nagyon forró/. 

A húst kiemeltem a tálból és lefedve pihenni hagytam. Az edényben visszamaradt párolt-sült zöldségeket villával összetörögettem, megszórtam egy kis liszttel és egy kis vízzel felöntve átforraltam egy sűrű mártássá - kicsit túl sűrű is lett. Közben még egy kis só és bors került bele - semmi egyéb fűszer nem kellett, az íze így is finom volt. (Nem akartam vadas mártás irányába menni.)

A pihentetett húst szeletekre vágtam, a mártással bevontam és a tálalásig melegen tartottam. Szalvétagombóccal szervíroztam: vajpuha lett a hús és a zöldségek és a gomba ruszikus mártása jól kiegészítette.

És egy másik opus, ezúttal sertésből:   Egybesült tarja öntöttvas edényben sütve

Másfél napig pácoltam a két és félkilós kicsontozott húst (hagyma- és fokhagymagerezdek, őrölt köménymag, olaj keverékében), mielőtt a sütőedénybe került, az olajos pácot aláöntve, hagyma- és zsenge fokhagymagerezdekkel turbózva, fedőt rátéve, enyhén sózva-borsozva.

Ezúttal hideg sütővel kezdtem a sütést, 180 fokig melegítve a sütőt. 80 percig rá sem néztem, ekkor még egy kis páclé ment bele és visszatettem a fedőt. A kezdetektől jó másfél óra telt el, mire a fedőt levettem és még 15 percig sütöttem. Ekkor elzártam a sütőt, de a húst benne hagytam edényestől pihentetni.

Csak tálalás előtt vettem ki kicsit hűlni, mielőtt felszeleteltem. Vajpuha, ízletes hús lett a végeredmény. Sajnos, csak ez az egy kép készült - sietnem kellett, mert vendégségbe vittem a sültet.

Az öntöttvas sütőedény valóban csodákra képes: természetes ízek, pici fűszerezés, minimális munka  és maximális eredmény -  ajánlom mindenkinek. 

Elindultam szombat délelőtt a boltba, az járt a fejemben, úgy ennék egy kis kacsacombot, de úgysem fogok kapni. Bementem sógornőmhöz a hentesüzletbe, mondtam, segítsen kitalálni, mit főzzek. Már becsomagolta, lemérte a bőrösoldalast, amikor balra néztem és felsikkantottam: Juti, az ott kacsacomb?! 
Frissen melegében gyorsan elhoztam azt a hat darabot, ami ott vigyorgott, majd este befűszereztem fokhagyma-péppel, sóval, és másnap rozmaringosan megsütöttem, egy birsalmával együtt.
A pároltkáposzta receptjét a netről nyúltam, a rengeteg variáció közül nekem az volt szimpatikus, amelyikben a felcsíkozott lilakáposztát, egy reszelt almát és egy fej vékonyra vágott hagymát két evőkanálnyi kacsazsíron, két evőkanál mézzel pár percig dinsztoltam, majd kb. egy deci vizet, csipet őröltköményt, még kevés sót és két evőkanál balzsamecetet adtam hozzá, aztán vagy 20 percig pároltam fedő alatt. 
Úgy mint James Bond: Rázva, nem keverve (kavarva)! 

És akkor mégegyszer a hozzávalók:

A kacsához

4-6 kacsacomb:

fokhagyma

só

1-2 ágnyi rozmaring (vagy egy kk. őrölt)

1birsalma

zsiradék

A káposztához:

1 fej lilakáposzta csíkokra vágva

1 alma reszelve

1 fej lilahagyma szeletelve

zsiradék

2 evőkanál méz

őröltkömény, só

2 evőkanál balzsamecet

Ha valaki ráéhezett egy jó kacsára, még javaslom ezt a verziót

Ezt a gyönyörű lazacfilét egy születésnapi ebédre szántam, de nem a szokásos módon akartam sütni, hanem valahogy másképpen. Váratlan ötletem volt a lazac tetejére kéreg sütése, nem is láttam még recepteket ilyen ízesítéssel  - no, lássuk akkor, mi lesz belőle.

Felszeleteltem a filét hét szép szeletre, besóztam és citromlével bespricceltem - így állt egy óra hosszat.

Kerestem egy megfelelően nagy kerámiatálat (mert ebben terveztem feltálalni), kevéske olivaolajat locsoltam bele - ez egy kiváló fajta, házi olivaolaj-kóstoló versenyünk győztese - és beleraktam a zöldfűszerkeverékkel megszórt halszeleteket.

Itt láthatók a kéreg hozzávalói: olajban eltett aszalt paradicsom, kapribogyó, pecorino sajt (de a parmezán ugyanolyan jó), házilag készített fehér zsemlemorzsa,  vaj és olivaolaj (ez utóbbit végül nem is haszáltam a kéreghez).

A paradicsomot és a kapribogyót rusztikusra vágva összekevertem a hozzávalókat, hirtelen ötlettel az olivaolaj helyett a paradicsom fűszeres olajával lazítottam és a lazacszeletek tetejére rétegeztem jó vastagon. Az olivaolaj csak a halfilék alá került - mérsékelt mennyiségben.

 A sütő grill fokozatán sütöttem 15-20 percig, mivel a halfilék elég vastagok voltak és át kellett sütni öket.

A tálalás görög salátával és steak-burgonyával.

 Illetve nekem paradicsom nélkül :)

Azt gondolom, hogy egy olyan hús mint a marha, többet érdemel annál, hogy csak pörköltként és vadasként készüljön el. 

Például így:

A hozzávalók:

• Egy darab marhahús, egyben
• 3 fej hagyma szeletelve
• 1-2 kanál zsír (az istenért, ezt tényleg ne rontsa el senki olajjal!)
• füstöltszalonna
• fűszerek (nálam színesbors, kubebabors, bazsalikomlevél, fokhagyma) mozsárban eldörzsölve
• pár dkg gomba
• kevés húsleves-alaplé (ennek híján víz)
• 1-2 kanál tejföl
• 1 dl fehérbor
• 1-2 ek. paradicsomlé vagy sűrített paradicsom vagy nyári édes paradicsom 

A körethez:

• spagetti
• 1-2 evőkanál vaj
• só, bors
• kevés vágott snidling
• zöldbab

A húst lehártyáztam, megszabadítottam mindentől, ami nem odavaló, majd sóztam, füstöltszalonnával megtűzdeltem és a mozsárban kis zsiradékkal eldörzsölt fűszerekkel bekentem, majd hagytam fél óráig pihenni. Addig felvágtam a hagymát és kis zsíron,meg a tűzdelésből kimaradt két szelet szalonnán elkezdtem dinsztolni a hagymát és a gomba felét, közben az edénybe tettem a húst és körbepirítottam. Felöntöttem kevés húsleves alaplével és fedő alatt, a levet apránként pótolgatva puhára pároltam. Amikor már majdnem készen volt, a maradék gombát is beledaraboltam. Amikor a hús teljesen megpuhult, kivettem egy tálra és vékonyra szeleteltem.

A visszamaradt szafthoz adtam 3 kanál tejfölt, kevés sűrített paradicsomot és fehérbort, majd a hússzeleteket beletettem a szószba és jól kiforraltam.

Spagettit és vajon párolt snidlinges zöldbabot (sárgahüvelyűt) adtam mellé köretnek.

És néhány kép a fázisfotózás szerelmeseinek:

Régi családi kedvenc. Azt hittem, mindenki ismeri, de kiderült, hogy korántsem - ezért itt a helye a Lepcsánkparty blogon. Ha sikerül friss, jó minőségű csirkecombhoz jutni, érdemes elkészíteni.

A blog olvasói tudják, hogy általában olyan ételeket posztolok, amelyek elkészítése viszonylag kevés munkával jár - ami pontosan megfelel egy magamfajta, meglehetősen elfoglalt egyén igényeinek, de a végeredmény igazán finom.

Lássuk akkor, hogyan készül ez a gombával töltött csirkecomb. Először is kb. 30 dekányi friss csiperkegombát megmosok, leszárítgatom, felvágom kisebb kockákra. Ha egy kis  vargánya is kerül bele, az sokat dob rajta. Olivaolajon fél fej felaprított hagymát fonnyasztok, picike pirospaprikával megszórom, hogy éppen csak enyhén rózsaszínű legyen, és mehet bele a gomba. Só, bors, fűszerezés - legszívesebben provence-i fűszerkeverékkel, egy gerezd fokhagymát préselek rá és fedő alatt mérsékelt lángon megpárolom - ehhez néhány perc elég. Ha megpuhult, átteszem egy keverőtálba, hogy hamarabb kihűljön, mert egy egész tojást is kell adni hozzá, meg némi zsemlemorzsát és egy kanál tejfölt. Nem tudtam ellenállni és egy kis fagyasztott '8 Kräuter' fűszernövény-keveréket is adtam hozzá, ezen kívül apróra vágott petrezselyemzöldet (és ha van, rozmaringleveleket is, amelyek különösen jól illenek a gombához). Összekeverem kanállal, látszik, ha a sűrűsége megfelelő lesz és ezzel a munka nagy része kész is.

 Következik az egész csirkecombok megtöltése. Mosás és papírtörlőn szárítás után ujjammal óvatosan fellazítom a combokon a bőrt. Vigyázni kell, hogy nem lyukadjon ki, de ha véletlenül így járunk, az sem nagy baj. Jól meg kell a nyílást tágítani, majd kiskanállal beletölteni a tölteléket. Próbáljuk a felsőcomb felé nyomkodni a tölteléket, hogy jó sokat tudjunk beletölteni, úgyis mindenki a tölteléket szereti a legjobban. Ha kimarad belőle, kis kupacban a hús mellé tehetjük.

Ha elkészültünk a töltéssel, fóliázott tepsibe tesszük a combokat, sózzuk, frissen őrölt borssal meghintjük és kis olivaolajat a tetejére spriccelve 180 fokra (légkeveréssel) előmelegített sütőbe tesszük. Én egy kis vizet is öntök alá a sütés kezdetekor és alufóliával lefedem, amit félidőben leveszek. Ekkor újra meglocsolom a combok tetejét egy kis olivaolajjal, és rövidesen már pirulnak is a gyönyörűségek.

A sütési idő a csirkecombok nagyságától függ, általában 60 - 80 perc körül van. Az eredmény ínycsiklandó. Legjobban talán a krumplipüré passzol hozzá (és nálunk tradícionálisan meggybefőtt).

Került a házhoz olyan két kilónyi alma, zöld, veszedelmes savanyú. Idetettem, odatettem, aztán úgy döntöttem, hogy - mivel az anyag nem vész el, csak átalakul - édesség lesz belőle. És lőn.

Az almákat megpucoltam,feldaraboltam és nagylyukú reszelőn lereszeltem,majd saját levében megpároltam,míg jó krémes állagú nem lett. Ekkor lehúztam a lángról, belekevertem 4 kanál porcukrot és a reszelt citromhéjat,majd lefedtem és miután kihűlt, hűtőbe tettem pár órára.

Mivel délután 5-kor még 38 fokot mutatott a hőmérő, napközben nem nagyon éreztem leküzdhetetlen ingert, hogy az ebéd készítése közben felhevült konyhában még tésztát is süssek, úgyhogy este 1/2 9 volt, amikor elkezdtem összeállítani a tésztát. A hozzávalókat megtaláljátok a poszt alján, arról több szót nem szólnék,inkább egy kis gyakorlati útmutatót ejtenék meg:

Az egyik fotón látszik, hogy a tésztát toldoznom-foldoznom kellett,mert szétszakadt. Jelzem, az alsó lap persze nem, Murphy meg vigyorog a sarokban, hogy törvényei mindent legyőznek. Nos, a tésztát kettévágtam és az egyik felét elnyújtottam, sütőtálba raktam és rásimítottam az almakrémet.

(Ahhoz, hogy ne kelljen szentségelnem a deszkához ragadó tészta miatt, én szilikonos sütőpapíron nyújtom, innen könnyebb felvenni.) 

Előmelegített sütőben kb. félig megsütöttem az almakrémes tésztalapot, majd az időközben cukorral felvert tojásfehérjét rásimítottam és befedtem a másik tésztalappal, amit megszurkáltam villával és megkentem egy felvert tojással, majd tovább sütöttem.

Nem tudom, mennyi volt a sütési idő, mert közben helyszínelő sorozatot néztem, de azt tudom, hogy este 1/2 10 volt, amikor minden önuralmamat elveszítve mégiscsak vágtam három kockányit és leteszteltük a még meleg, savanykás almakrémet a finom omlós tésztával és az édes tojáshabbal. Utána gyorsan elvettem a tányért családom tagjaitól,mielőtt a meleg tészta éjszakára történő behabzsolása elkezdődött volna. Mondtam a fiúknak, hogy másnap reggel folytatjuk, de egyvalaki persze nem bírta ki reggelig, hajnaltájban még torkoskodott egy kicsit. Vajon ki ?????  :-D

No, de ahogy biokém laboron tanultuk: egy mérés nem mérés, úgyhogy egy sütés nem sütés. Következő alkalommal annyit változtattam, hogy az alsó lapot, miután félig megsütöttem, megkentem lekvárral, illetve az almakrémet és a cukorral felvert tojásfehérjét összekevertem, úgy simítottam a lapra.

Melegen szeletelni lehetetlen vállalkozás, érdemes megvárni, hogy kicsit húzzon a krém.

Hozzávalók:

Az almakrémhez:

1,5-2 kg alma

4 kanál porcukor

fél citrom héja

A tésztához:

48 dkg liszt (ez 3 bögrényi )

20-25 dkg vaj (ennek egy része kiváltható zsírral)

12 dkg cukor

2 kanál tejföl

1/2 csomag sütőpor

4 tojás sárgája

A habhoz:

4 tojás fehérje

16 dkg cukor (1 bögre)

A kenéshez:

1 tojás felverve

Ez a népszerű, csodafinom és egyszerű olasz étel Ázsia, Amerika és Európa fúziója a sütőtálban: az ázsiai eredetű padlizsáné, az amerikai paradicsomé és az európai, pontosabban itáliai sajtoké.

Tulajdonképpen nem is pármai, hanem szicíliai eredetű a recept, a név csak félrehallásból született - bár, ha az egyik hozzávalót, a parmeggiano reggianot, azaz a parmezánsajtot tekintjük, jogosan nevezhetjük pármainak. A padlizsán arab közvetítéssel került a középkorban Európába. A nápolyi konyha a XVIII. században már gyakran készítette ezt a rakott padlizsánételt.

Általában előételként tálalják az olaszok, de főételként is bőven megállja a helyét, annyira laktató.

Kell hozzá padlizsán, paradicsom (lehetőleg szabadföldi, de szezonon kívül az olasz paradicsomkonzerv is kiválóan megfelel hozzá),

mozzarella (bivalytejes mozzarellát ír elő a recept - de ez remekül helyettesíthető a hozzáférhetőbb és kedvezőbb árú tehéntejes mozzarellával - de nem szarvasi minigolyókkal) és parmezán (Grana padano, illetve Pecorino is megfelelő). Két-három személyre két padlizsánt, két-három paradicsomot és másfél mozzarellát lehet számolni, ha főételként adjuk.

A padlizsánokat megmosom, szárát levágom, hosszában felszeletelem kb. másfél centis ovális szeletekre. Nem kell meghámozni, se előzetesen besózni, sem fakést használni - ezek csak városi legendák.

Az eredeti receptet könnyítettem annyival, hogy nem serpenyőben olajban, hanem előmelegített sütőben tepsibe fektetve, alul-felül olajjal megkenve, enyhén besózva 180 fokon sütöttem meg. A sütő grill-funkcióját használtam, de normál sütési módot is lehet használni, kb. 25 perc alatt meg is pirul. A sütős módszerrel nem szív magába töméntelen olajat a padlizsán és az étel könnyebb lesz.

Ezalatt van idő a paradicsommártást elkészíteni. Egy fej hagymát olivaolajon megfuttattam, rákerült 3 gerezd fokhagyma és három felvágott paradicsom, kicsi só, bors, cukor és apróra vágott bazsalikom- és petrezselyemlevél. Jól összefőztem, majd botmixerrel egyneművé kevertem.

Amikor a padlizsánszeletek már megpuhultak és kis színt kaptak, egy fokhagymával kikent jénai tálba rétegeztem a következőképpen: egy sor padlizsánszelet, sózás, mindegyikre egy karika mozzarella, néhány kanál paradicsomszósz, megszórni jó sok frissen reszelt parmezánsajttal  és ezt ismételni. A tetejét parmezánsajttal kell meghinteni és már mehet is a 180 fokos sütőbe kb. 40-50 percre, hogy jól összeérjenek az ízek.

Mivel én főételként szoktam tálalni, valami húsfélét is kell mellé adni: most tepsiben párolt karajszeletekre esett a választás. Frissen kell tálalni a pármai padlizsánt, mert a kihűlés - visszamelegítés nem tesz jót a mozzarellának.

Tulajdonképpen, ha jól megnézzük, az olasz /és a magyar/ zászló színeit is tartalmazza a padlizsán pármai módra: piros paradicsom, a fehér mozzarella és a zöld bazsalikom.