A sütőben sült, rakott ételek számtalan variációban népszerűek, a halas változatok azonban ritkábbak. Márpedig minél többször kell halat ennünk - pláne, ha szeretjük, így ezt a variációt ötöltem ki. A karfiol az egyik kedvenc zöldségem, most csodás frisset kaptam a piacon, ez lett tehát a rakott hal fő összetevője.

A tőkehalfiléket kiolvasztva egy nagyobb fajansztálba sorakoztattam, sózva, borsozva, alá pici olajat öntve. A tőkehal finom, mentes a néha zavaró erős íztől és teljesen szálkamentes, ezért ajánlom a halakkal ismerkedőknek és gyerekeknek is. 
Egy tálban elkevertem egy nagy doboz tejfölt egy egész tojással és ízesítettem némi sóval, egy nagy gerezd préselt fokhagymával és 5 dkg reszelt sajttal /most cheddar volt itthon/.

Megfőztem egy adag rizset és rásimítottam a halszeletekre. /Persze, kimaradt rizs is felhasználható./ 

 A sós vízben előfőzött gyönyörű karfiolrózsákat a rizs tetejére helyeztem.

 Következett az ízesített tejföl, amivel igazán bőkezűen bántam. Végül egy kis pecorinot is reszeltem a tetejére. 180 fokra előmelegített légkeveréses sütőbe került a tál alufóliával lefedve.

 30 perc után ellenőriztem a sütést, levettem a fóliát és még 10 percig időzött a tál a sütőben.

 Gusztusos lett az összeállítás a jó sok tejfölös mártással.

 Az ízek remekül összejöttek.

 Jól melegíthető is a karfiolos rakott hal, ha valaki csak később tud ebédelni.

 Tényleg, milyen régen ettem! - mondták többen is, amikor megemlítettem, hogy töltött paprikát készítek. Valahogy elfeledkeztünk erről a klasszikus ételről a sok divatos nemzetközi finomság között, amelyek körülvesznek. Ez a töltött paprika most kápia paprikával készült, azért, mert ez édes, nem bántja a gyomrot, meg azért is, mert nagyon szép nagy kápiákat kaptam.

 Itt láthatók a hozzávalók: 40-40 dkg darált sertés- és marhahús, 1 fej édes hagyma, két gerezd fokhagyma, 1 tojás, passzírozott és egész paradicsom, továbbá a rizs.

 A darált húsokat összekevertem a rizzsel /negyed kiló húshoz kb.1 evőkanál rizset adtam/, a tojással és fűszereztem sóval, borssal, préselt fokhagymával.

 Felkockázott szalonnát olvasztottam és liszttel világos rántást készítettem. Erre került a passzírozott paradicsom, jól elkevertem és vízzel hígítottam. Belekerült a negyedekbe vágott paradicsom is, majd beletettem egy félbevágott hagymát, két gerezd fokhagymát és fűszereztem sóval, borssal, oregánóval, bazsalikommal és csipet kakukkfűvel. Egy kis cukor hozzáadásával beállítottam az édességét. Pár percig összeforraltam a szószt - a szósz a lelke a töltött paprikának. 

 Közben betöltöttem a szép nagy kápia paprikákat és a vizes kézzel formázott húsgombócokkal együtt a szószba eresztettem.

Lefedve, alacsony hőfokon gyöngyöztettem kb. háromnegyed óra hosszat. Néha óvatosan megrázogattam, de nem kevertem. Kell ennyi idő, hogy a paprika íze átjárja a mártást.

Természetesen kockára vágott krumplit főztem hozzá - nekem ez az ízkombináció a tökéletes. Finom nyári ebéd volt.

Na ilyet is ritkán látunk idehaza, igazi nagy rombuszhal... Mediterrán kalandozásaim során kóstoltam a lepényhalak királynőjének nevezett, igen elismert rombuszhalat, de idehaza még nem volt hozzá szerencsém.

 Ez a szép példány jó egykilós volt, egészben akartam megsütni, mert féltem, hogy a filézés egy ilyen lapos halnál némi nehézségbe fog ütközni. Besóztam és egy óra hosszára citromlés-olivaolajos pácba tettem.

 A tepsibe alufóliát és sütőpapírt is fektettem /ez praktikus, mert nem ragad rá a hal bőre/. 180 fokra előmelegített sütőbe került a hal, megszórva kevéske felaprított fokhagymával. Kb. 30 perc után bevagdostam a bőrét, ahol vastagabb a halhús, hogy kellőképpen átsüljön mindenhol - jóval vastagabb, mint a halak átlagosan. Összesen kb. 40 percig sült és kellett is ennyi idő neki.

 Ügyesen átemeltem a megsült rombuszhalat egy tálalótálra, sikerült is, anélkül, hogy eltört volna.

 Időközben és a sütő hőjét kihasználva még két Szentjakabkagylót is meggratiníroztam saját receptem szerint: https://lepcsankparty.blog.hu/2020/05/13/fesukagylo_gratin

 Párolt rizzsel és salátával tálaltam. A rombuszhal gyönyörű fehér húsú, a tompa és vastag szálkák egy sorban elhelyezkedve egészben könnyen eltávolíthatók. A hal íze remek.

A receptet a neten találtam, először cseresznyével akartam megsütni, aztán a gyerek hazaállított egy zacskó sárgabarackkal, a piacon meg találtam elfogadható áron meggyet és mivel a savanykás gyümölcsöket úgyis jobban szeretem, ezek mellett döntöttem. Persze, bármilyen idénygyümölccsel jó lehet, nálam a szilva lesz még nagy esélyes.

Kb. 1 kis pohárnyi zsíros tejfölt összekevertem egy nagy bögrényi búzadarával, ennek állnia kellett egy órát, hogy a gríz megszívja magát. 

Közben egy nagy bögre cukrot kikevertem 3 tojással, egy másik edényben pedig egy nagy bögre lisztet átszitálva egy kávéskanálnyi sütőporral összekevertem. 

Amikor eltelt az egy óra, a grízes keverékhez kavartam a tojásosat reményeim szerint csomómentesre (mivel este 1/2 10 volt, nem mertem beindítani a robotgépet, mert a fölöttem lakók kiátkoztak volna az Anyaszentegyházból), utána a liszteset és belekevertem a kimagozott meggy nagy részét. 

Kivajazott, lisztezett tepsibe öntöttem a masszát és a tetejére sorakoztattam a félbevágott sárgabarackot és a maradék meggyet, aztán előmelegített sütőben lassan megsütöttem. 

Este 11-re lett kész, egy kis kockányit mertem csak tesztelni belőle, de másnap ezt reggeliztük a gyerekkel és jelentem: bevált. 

Könnyű kis nyári sütemény, ízlés szerinti gyümölccsel. Süssétek meg! 

 De jó is lenne, nyáron, halászcsárdában igazi harcsapaprikást enni... De nem lehet, én legalábbis mostanában csak afrikai harcsából láttam, márpedig az igazán finom a folyami szürkeharcsa. Úgyhogy a legjobb, ha magunk készítjük el!

Olyan egyszerű és nem sok időbe telik. Felkockázzuk a szép, bőr nélküli harcsafiléket, enyhén besózzuk. Egy nagyobb edényben sós szalonnát kiolvasztunk, rá egy kellően nagy felkockázott hagyma és dinszteljük pár percig.

 A legjobb minőségű pirospaprikánkból egy kávéskanálnyit belekeverünk és már mehetnek is rá a harcsakockák. Lehet kiegészíteni paradicsommal, paprikacsíkokkal, de most egyszerűen csak egy kis paradicsomszószt öntünk rá, majd sózzuk, borsozzuk. Azért kell a nagyobb edény, mert a párolás során inkább rázogatni kell, mint kavarni, nehogy összetörjön a finom halhús.

 Még egy kis tejfölös habarás...

Jól összeforraljuk és már kész is.

 Tudom, hogy a harcsapaprikás autentikus körete a túrós csusza, de a nyári melegben enyhe túlzásnak éreztem volna, ezért egy kis galuskát szaggattam körítésül. /Két nagy tojás, pici víz, só, liszt, jól összekeverni és egy ügyes szerkentyű segítségével forró vízbe kell szaggatni, pár percig főzni, majd hideg vízzel leöblítjük a galuskát./

 Minden elkészült jó negyedóra alatt.

 Én még egy kis kovászos uborkát is ettem a finom harcsa mellé.

A Lepcsánkparty gasztroblog hetedik születésnapját ünnepeljük ezzel a könnyed nyári ricotta-tortával. Bár az időjárás egyáltalán nem nyárias, az állandó esők és a 98%-os páratartalom miatt inkább a monszun-évszakra hasonlít, de ezzel a csodás desszerttel hamar felvidulunk.

 Milyen is ez a torta? Üdítő hatású, könnyű, nem zsíros, halas ételek után pedig kimondottan jólesik. És ha még elárulom, hogy pofonegyszerű az elkészítése is, biztosan sokak tetszését elnyeri majd.

Három tojásfehérjét felhabosítok kézi habverőgéppel egy csipet sóval, a három tojássárgáját 10 dkg cukorral felverem, egy kis vaníliapasztát és egy nagy citrom kifacsart levét adok hozzá. Ezután következik 30 dkg ricotta /egy doboz általában 250 grammos/. Alacsony fordulatszámon jól összekeverem, majd 2 evőkanál olaj és 5 dkg liszt is kerül a tojássárgájás keverékbe. Végül a felvert tojásfehérje következik, amit óvatos mozdulatokkal kell elkeverni. A keveréket egy kivajazott, kilisztezett piteformába simítottam.

 Az időközben 170 fokra /légkeveréssel/ előmelegített sütőbe tettem a tortát kb. 40 percig. Gyönyörűn feljött, le is fotóztam a sütőben, mert később lejjebb megy a teteje, mint általában a felfújtaknak.

 Porcukorral meghintve tálaltam.

Mellé kék áfonyalekvárt kínáltam.

Egyszerűen isteni...

Hozzávalók:

3 nagy tojás, 30 dkg ricotta, 10 dkg kristálycukor, 5 dkg liszt, 1 nagy citrom kicsavart leve, csipet só, egy löttyintésnyi vaníliapaszta /vagy 1 csomag vaníliás cukor/, 2 evőkanál étolaj. A forma kikenéséhez vaj és liszt, a tálaláshoz porcukor.

 Egy kis kétszemélyes luxus a karanténos időkből. Sok finomat főztem, hogy úgy érezzük magunkat, mintha étterembe mentünk volna. Ennek az őzpörköltnek az alapanyaga egyszerűen az egyik német üzletlánc terméke, de talán még jobb minőségű is volt, mint amit a vadásztársaságok boltjaiban lehet beszerezni.

 Felkockázott sós szalonnát pirítottam, majd egy nagy fej hagymát dinszteltem a zsíron.

 Erre került a kockázott őz színhús, amit kisebb adagokban pirítottam. 

 Ezután extra minőségű pirospaprikával ízesítettem - nagy előnye volt a kényszerű otthonmaradásnak, hogy volt időm és ráértem megkeresni a legjobb fűszerpaprikát, amelyet házhoz is szállítottak. Egy kis finom friss vöröbort is löttyintettem a fazékba.

Ja, azt még nem is említettem, hogy imádott elektromos kuktámban készült az őzpörkölt, mintegy 30 perc alatt. Nagyon ajánlom kedves elfoglalt, de főzni szerető embertársaimnak egy intelligens kukta beszerzését. Rengeteg idő spórolható meg vele, a neten számtalan nemzetközi tapasztalat olvasható, látható róla. Érdemes a témát körüljárni, a tapasztalatokat egybevetni a megfelelő márka kiválasztása során. 
Az elkészült pörkölt mellé air fryer-ben /forrólevegős sütőkészülék/ mogyoróburgonyát sütöttem /amelyet valaki nemes egyszerűséggel labdacsnak titulált/.

 A finom puha őzpörkölt mellé került még a könnyed vörösborból is.

 Amikor a gyerek elmegy itthonról egy hétre, kirúgok a hámból: olyan ételeket főzök, amiket ő nem eszik meg: spenótot, gombát, belsőségeket. Így például májat. 

A göngyölt csirkemáj nem igényel különösebb tehetséget, csak májat és jófajta bacont vagy sonkát, amibe beletekerjük és sütőben megsütjük. Én nem fűszerezem, mert a sonka, amibe tekertem, eleve fűszeres. Titka csak egy van, de ezt mind tudjuk: nem túlsütni.

Galuskát főztem, amit vajon átfuttattam, répacsipszet pirítottam és  almát újhagymával vajon megpároltam (vajon megpároltam?? Ja, igen!), kis ráreszelt gyömbérrel, majd a visszamaradt zsiradékon sajtszószt készítettem és visszaraktam bele az almát és hagymát, majd egy rottyanásig összehevítettem. 

Egy sütemény, amivel nem kell sokat dolgozni - ez az, éppen ilyenre vágytam. Valami oknál fogva nehezen szánom rá magam sütemény vagy torta készítésére. Hogy azért-e, mert régebben nem volt igényünk rá, nem tudom, mert általában mindig finomra sikerülnek a sütik. Most mindenesetre van időm továbbképezni magam, ez a könnyen kivitelezhető, de nagyon finom sütemény így született.

A leírás szerint össze kell keverni 20 dkg lisztet 10 dkg porcukorral, egy tasak vaniliás cukorral, fél tasak sütőporral, egy-egy csipet sóval és szódabikarbonával és egy sütőpapírral burkolt, kivajazott közepes sütőlapra önteni a felét.

Egy doboz, azaz 25 dkg túrót összekevertem egy evőkanál porcukorral, egy tasak vaniliás cukorral és egy kis reszelt narancshéjjal, a masszát a lisztkeverék tetejére morzsoltam.

Kiraktam jól lecsöpögtetett meggybefőttel /másfajta befőtt, de friss gyümölcs is szóbajöhet persze/, egy kis fahéjjal ízesítettem és rászórtam a lisztkeverék másik felét.

Két felvert tojást összekevertem 3-4 dl tejjel és a tepsiben lévő keverék tetejére öntöttem. Kicsit megmozgattam villával a masszát, hogy jól leérjen az aljára a tej. Végül egy kis vajat morzsoltam a tetejére. 10-15 percig érdemes állni hagyni, kb. amíg a sütő bemelegszik.

170 fokra előmelegített sütőben kb. 35 percig sütöttem. késznek nyilvánítottam, amikor kellemes barnás színűre pirult a tészta teteje és finom illatok kezdtek áradni a sütő felől. Ekkor kivettem a tésztát a sütőpapír széleinél fogva és egy fémrácsra tettem hűlni.

Kihűlés után lehet szeletelni és porcukorral meghintve tálalni.

 Elhatároztam, hogy legközelebb eperrel fogom elkészíteni.

Itt is van:

 Néha szükség van valami extrára, ha születésnapost köszöntünk és főleg, hogy most csak ketten ülhetünk az ünnepi asztalnál a nagy család helyett. Itt igazi finomságra van szükség... A Szentjakab-kagyló vagy fésűkagyló ilyen különlegesség - már többször is szerepelt a Lepcsánkparty blogon. Általában mélyhűtve kapható pár helyen és csak ritkán a csodás kagylóhéjban, ami igazán attraktívvá teszi a tálalását.

A két kagyló tisztítva volt a héjában, de azért kivettem és megmostam őket, a kagylóhéjat is átmostam. A rózsaszínű ikrát benne hagytam, így is pár falat az egész - de hát előétel lesz belőle.

 Gratinírozni fogom, azaz morzsával fedve megsütni. A morzsa a következőkből áll: zsemlemorzsa, két gerezd fokhagyma préselve, petrezselyemzöld /most csak szárított volt, a friss még jobb/, reszelt citromhéj, frissen reszelt pecorino sardo /szardíniai barátok ajándéka/, bors, só. Összevegyítettem a hozzávalókat és olivaolajjal kenhető sűrűségű masszává kevertem.

 A kagylőhéjakba pici olivaolajat löttyintettem, a kagylókat sóztam, borsoztam, pici citromlével meghintettem és rájuk halmoztam a morzsás keveréket. Alufóliából gyűrűt hajtogattam, arra tettem a kagylókat, hogy ne billegjenek. Végül a tetejére még egy kis olivaolajat spricceltem.

 Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 20 percig sütöttem.

 Amikor már szép színt kapott a morzsa, el is készült a fésűkagyló gratin.

 Mivel ünnepi alkalom volt, ezért egy szép Sarreguiménes tányérban tálaltam.

 Ezt az ételt először még régen, a szlovén Portorozsi yachtklub éttermében kóstoltuk, amiről nem is tudtuk, milyen elit hely, ugyanis mi a szárazföldről mentünk be az étterembe, nem a yachtkikötő felől... Capesante gratinata névre hallgatott - jól megjegyeztem - és most, jónéhány év után végre el is készítettem itthon.