Ha nem lakunk a hegyek közelében és nem szedhetünk saját magunk gombát, akkor a bolti vagy piaci csiperkéhez kell folyamodnunk, ha gombalevest akarunk enni. Ám ezt is lehet úgy készíteni, hogy a végeredmény ínycsiklandóan finom legyen.

Itt láthatók a gombaleves hozzávalói: csiperkegomba, hagyma, fokhagyma, pirosparika, zöldpetrezselyem, rozmaring.

 Olajon dinsztelt felkockázott hagymára tesszük az átmosott, nagyobb szeletekre vágott gombát, kicsit pirítjuk, majd megszórjuk fél evőkanál liszttel, egy kávéskanálnyi pirospaprikával (nem magyaros piros gombalevest készítünk) és felöntjük vízzel.

 Kavargatjuk kicsit és jöhet az első turbó: fagyasztott vargánykockákat adunk a leveshez (elég 4-5 darabka), ami nagyot dob az ízén. Most mehet bele egy gerezd zúzott fokhagyma, egy kis petrezselyemlevél és egy ágacska rozmaring (ami a gomba jó barátja), továbbá egy csipet tárkony. Felengedjük vízzel és következhet a második turbófokozat: az ízesítés. Kiváló lesz a gombaleves, ha a kötelező sózás és szemes borsozás után fél-egy evőkanál cukrot adunk a leveshez, majd fél evőkanálnyi ecettel állítjuk be azt a pikáns, édeskés-savanykás ízt, ami nagyon feldobja.

Még egy apró turbó a végére, szaggassunk bele egy kis nokedlit és főzzük össze. Kiválóan besűríti a levest (későbbi tálalásnál vigyázzunk, a galuska hajlamos felszívni a levet - ilyenkor fel kell önteni vízzel és újraforralni). Végezetül egy löttyintésnyi tejszín és egy kis kocka vaj - és már kész is a jóízű gombaleves.

Tálaláskor egy kis apróra vágott petrezselyemzölddel és bazsalikommal megszórjuk.

A klasszikus trió: a szarvas, az áfonya és a burgonyakrokett együtt valami fantasztikus ízharmónát képez. 

A szarvasgerinc ritka csemege, csak elvétve kaphat az egyszerű ember egy vadászgató baráttól egy ilyen szép darabot. Zokszó nélkül lehártyáztam a nemes húst, emígyen.

Következett a pácolás. Itt látható a pác hozzávalóinak egy része: mozsárban tört fekete- és szegfűbors, babérlevél, koriander, szárított kakukkfű, rozmaring. Az összetört ízesítőket olajjal és mustárral keverve a húsra öntöttem.

Rákarikáztam két fej hagymát is és olajjal felöntve a hűtőben pácoltam két és fél napig, időnként megforgatva. 

A sütés előtt, amíg a sütőt 200 fokra melegítettem elő, a szarvasgerincet megtűzdeltem enyhén füstölt szalonnával.

Alufóliával bélelt sütőlapra helyezve meglocsoltam a páclével a húst, no meg egy kis Frittmann-féle Cabernet franc-nal is, majd 10 perc múltán 180 fokra mérsékeltem a sütőt. Folyamatosan figyeltem, hogy ki ne száradjon, ezért sűrűn locsolgattam. 20 perc múltán elővettem a maghőmérőt is. Körülbelül a 30. percben elérte a 70 fokot a hús közepe, ekkor kivettem a sütőből és fóliával lefedve pihentettem.

Csak a tálalás előtt szeleteltem, pontosabban hat darabba vágtam - hat személy részére. Burgonyakrokettel és áfonyamártással tálaltam.

Az áfonyamártáshoz előző este beáztattam a szárított kék- és vörösáfonyát. Másnap egy löttyintésnyi vörösborral, némi felcsíkozott narancs- és citromhéjjal, kevés cukor és citromlé hozzáadásával mérsékelt tűzön kb. 15 percig. főztem. Nagy siker lett a klasszikus kombináció - minden el is fogyott az utolsó morzsáig.

Pénteken mondtam Mitzikének, hogy a napokban szilvásgombócot tervezek főzni. Ebből lett vasárnapra - a gulyásleves utáni fogásként - lekváros derelye.

Történt közben ugyanis, hogy kiderült, a szilva már annyira puha, hogy féltem, vasárnapra megplöttyed. Gondolkodtam azon, hogy valami nem szokványos töltelék kellene, de aztán mégis maradtam a jól beváltnál, legyen hát lekvár. A férjet interjúvoltam: szilva, barack, vagy vegyesgyümölcs. Ő inkább egy sörre szavazott, de azt nem tudtam volna hogyan beletölteni a tésztába, bár egy kis zselatin lehet, megoldotta volna, viszont akkor a gyerek nem eheti.

Na, a formabontás (hehe, remélem, érzitek a bónusz-szóviccet!) meg csak azért, mert rájöttem, hogy a derelyéből kisebb eséllyel folyik ki a lekvár, mint a gombócból, meg különben is, a derelyevágó is dolgozzon néha!

Megfőztem kb. egy kiló krumplit, forrón összetörtem, egy tojást és 30 deka körüli lisztet meg egy csipet sót összegyúrtam, közben még adagoltam hozzá annyi lisztet,amíg tészta lett a masszából. Egy icipici zsírral lazítottam még az elején rajta, cserébe viszont elfelejtettem egy-két kanál grízt tenni bele, de végülis semmi katasztrófa nem történt. Mondjuk, vinnyogtam közben, mert sütötte a kezem a krumpli, de ettől sem kezdett a Föld visszafelé forogni, aki nem bírja, hűlten is összedolgozhatja a hozzávalókat, csak úgy megeshet, hogy kevésbé sikerül egyneműre gyúrnia.

Picit félretettem, hadd hűljön, addig kevés zsíron pirítottam zsemlemorzsát. Én a legvégén szoktam a morzsához tenni egy kis cukrot, de mi nem porcukrozzuk külön, most is csak a fotó kedvéért szórtam meg a tányérra szedett pár darabot.

A tésztát vékonyra nyújtottam, a derelyemetszővel felvágtam, lekvár bele, kettéhajt,széle összenyom és mehettek a csak jelzésértékűen sós vízbe , kifővés után meg a pirított morzsába.

Az ebéd végén szavaztunk, a család szerint finom volt és mindenképpen megfelelőbb a Magyar Szabványnak, mint az előző napi uzsonnára készített tejbegríz, aminél szokás szerint benéztem az adagokat és a csákány, a véső és a kisflex jöttek szóba a mosogatás kiváltására alkalmas technikai megoldásként. Viszont mindennek a jó oldalát nézzük, mondtam a fiúknak, erre a tejbegrízre akkor is emlékezni fogtok, mikor én már hamvaim formájában rég Új-Zélandon szállok valami könnyű légárammal.  Addig meg főzök még pár könnyebben felejthetőt.

Ha van jónéhány ajándékba kapott körténk és van két kacsamellünk, ez a legjobb dolog, amit tehetünk. Öntöttvas sütőedénybe velük: a húsokat besózni, borsozni, apróra vágott bazsalikommal és petrezselyemzölddel meghinteni - és még belerakni két szép nagy csirkecombot is, mert közben kiderül, hogy többen lesznek ebédre, mint terveztük...

Hámozott, szeletelt körtedarabokkal körberakjuk és némi vízzel felengedve lefedve a 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük.

Egy óra múlva levesszük a fedőt, és finoman meggrillezük a tetejét.

Közben elkészítjük a krumlipürét, bekeverjük a salátát és már tálalhatunk is.

A körte kimarad a tálalásból, mert eléggé zsíros lesz - viszont az íze érezhető a kacsamellben és a csirkecombban, amelyek omlósak és zamatosak lesznek. Ez a sütési mód garantálja, hogy a hús nem szárad ki, bátran próbáljátok ki!

Valami nem szokványos rizsköretet akartam a szombati lazac mellé és ekkor ugrott be spanyol kedvencem, a paella. Otthoni elkészítése viszont kissé hosszadalmas, pedig van speciális paellasütő tálam is. Eszembe jutott, hogy egyszerűbben és gyorsabban is összedobhatnám. Saját kútfőből való a recept - nem néztem sehol utána.

 Egy jénai tálba arborio rizset  szórtam, megsóztam, vízzel felöntöttem, hogy jól ellepje és egy tasak őrölt sáfrányt adtam hozzá. Mikrosütőben lefedve 8 percig főztem, majd megkevertem.

Volt egy tasak olajban eltett tengeri herkentyűm, amit a paellához szántam. /Igazából bármely fagyasztott tenger gyümölcse keverék alkalmas hozzá./

A rizshez adtam a keveréket, belepréseltem még két gerezd fokhagymát, majd még négy percig főztem a mikróban, továbbra is lefedve.

Közben előkészítettem a lazacszeleteket: besóztam, citromlével bespriccceltem, apróra vágott bazsalikom- és petrezselyemlevelekbe hengergettem és egy kis olivaolajjal is meglocsoltam.

A paellát egy nagyobb serpenyőbe öntöttem, néhány félbevágott olivabogyót adtam hozzá és egy kis vízzel fellazítva magasabb hőfokon pirítani kezdtem - a paellát nem kell keverni, hagyni kell az alját enyhén megpirulni, úgy az igazi.

Alig néhány perc kell még neki és már kész is, míg egy autentikus paella elkészítése minimum egy óra...

Közben néhány perc alatt a grillserpenyőben minimális olajon elkészült a lazac is.

És az eredmény:

Határozottan emlékeztetett az eredeti spanyol paellára - de azért alig várom, hogy a helyszínen ismét megkóstolhassam... 

Egy régebbi posztomban már leírtam az autentikus valenciai paella elkészítési módját, össze lehet hasonlítani:

http://lepcsankparty.blog.hu/2014/01/13/valenciai_paella_mitzi_von_kuche

Hemingway kisregénye, Az öreg halász és a tenger lapjairól ismerős a marlin, de eddig még sosem kóstoltam. Most, amikor megláttam a halaspulton, frissen felvágva, úgy éreztem, meg kell vele közelebbről ismerkednem. A két szép, másfél ujjnyi vastag szelet összesen több, mint 50 deka volt.

Enyhén besóztam, borsoztam és citromlével, majd némi olivaolajjal megkenve pácolódni hagytam kb. háromnegyed órát.

Gasztro-irodalmi forrásaimban nem találtam különösebbet az elkészítési módjairól: semmi cicó, grillezni a legjobb... És ekkor a homlokomra csaptam: grillezés, steak - hát akkor fűszervaj! Ezzel kell megbolondítani a marlint!

A teraszon ott zöldell a bazsalikom, nosza, tépjünk néhány levelet, mellé három nagy kapribogyó, két gerezd fokhagyma, meg némi felkockázott vaj - be az aprítógépbe, pár pillanat és már kész is a fűszervaj, csinos tálkába kanalazva mehet a hűtőbe tálalásig.

Grillserpenyőmet jó forróra melegítettem és az olivaolajjal bekent marlin-szeleteket beletettem, mindkét oldalát 3-3 percig sütöttem - ennyi teljesen elegendő, hogy megsüljön, de ne száradjon ki a hal (ami a nagy halak steakjei sütésekor, mint amilyen a tonhal és a kardhal, bizony egykettőre előfordulhat). 

Annyira finom lett a marlin, hogy valami csoda. Nedvdús, enyhe ízű, a fűszervaj remekül passzolt hozzá, egy kis saláta övezte csupán mustáros, citromos, mézes-balzsamecetes, olivaolajos öntettel. Igazi élmény: mindenkinek ajánlom a kipróbálását!

A britek egyik kedvenc desszertje, a crumble, azaz morzsasüti borzasztó egyszerűen elkészíthető desszert, ínycsiklandó végeredménnyel. A gyümölcsön (és szinte bármilyen gyümölcsön) kívül csak pár dolog szükséges hozzá és a legkezdőbb háziasszony/ember is biztos sikert ér el vele.

Ha van otthon például néhány őszibarackunk és esetleg kemény, nem akar megpuhulni, a legjobb felhasználási módja a crumble.

4 dkg lisztet összekeverünk 4 dkg zabpehellyel és 5 dkg barnacukorral. Belemorzsolunk 5 dkg hideg vajat, amíg morzsás állagot kapunk.

Kisebb formákat (8 darab ramequin-formát használtam, 9,5 cm átmérővel) kikenünk vajjal. Az őszibarackokat meghámozzuk.

A kockára vágott barackokat megszórjuk barnacukorral és a formákba kanalazzuk.

A tetejére kerül a szétmorzsolt tészta, még egy kis darabka vaj és már mehet is a 200 fokra előmelegített sütőbe kb. 30 percre.

Az eredmény: ropogós morzsás tészta alatt illatozó karamelles barack - egyszerűen csodás. Melegen, langyosan és hidegen is finom.

A nyári melegben egy-két gombóc fagyi a tetejére és a vendégeinket elkápráztathatjuk ezekkel a guszta sütitálacskákkal, nem is fogják sejteni, milyen egyszerű elkészíteni... 

Itt a padlizsán főszezonja. Ezt a soknevű zöldséget legalább húszféleképpen el lehet készíteni, egyik finomabb, mint a másik. Most a Közel-Keleten népszerű, Ájult imám néven ismert töltött padlizsánt mutatom be, ezúttal hússal töltve.

 Az "Ájult imám" (İmam bayıldı) név a legenda szerint onnan származik, hogy amikor az imám megérezte a felesége által készített étel fenséges illatát és megízlelte, elalélt a gyönyörűségtől. A darált marhahússal töltött változat igazából Karnıyarık néven ismert a keleti Mediterráneum országaiban.

 Ha a piacon vásároljuk a padlizsánt, feszes, fényes héjú, zöld kocsányú, ép példányokat válasszunk, amelyek tapintásra nem túl kemények, sem túl puhák, ezek a frissek - mint itt, a képen.

Az én módszeremmel könnyen-gyorsan elkészül ez az étel. A megmosott tojásgyümölcsöket félbevágom, bekockázom és besózom. Serpenyőben, olivaolajban megkapatom mindkét oldalukat, ez néhány percet vesz csak igénybe.

 Közben előkészítem a tölteléket: olivaolajon megdinsztelem a kockára vágott hagymát és hozzáadok 30-40 deka darált marhahúst. Sóval, borssal és csipetnyi fahéjjal fűszerezem, majd következik egy doboz hámozott paradicsom és még egy pici cukorral ízesítem. Kb. 30 percig fedő alatt párolom a keveréket,

 amelyhez időközben hozzáadom a padlizsánok kanállal kivájt belét is. Vigyázzunk, hogy maradjon legalább egy centi a héj mellett, ne szakadjon el. Végül apróra vágott petrezselyemzöld kerül a lábasba.

 Amikor a töltelék már besűrűsödött, betöltöm a padlizsáncsónakokba. Olivaolajjal kikent sütőtálba fektetem őket, tetejükre egy karika paradicsom kerül és még megspriccelem olajjal. 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöm.

Az ájult imám tálalása mediterrán kuszkusszal és fügével.

Paradicsomi állapotok: nyári vasárnap (bár a hőség inkább pokoli) és egy könnyű és finom pisztráng-ebédet kell előállítanom, de úgy, hogy hamar kész is legyen, ne szenvedjek a konyhában fél délelőtt, ahelyett, hogy az árnyas teraszon pihennék.

Így tehát mediterrán paradicsomos pisztrángot készítettem. A hozzávalók itt láthatók: két szép konyhakész pisztráng, három paradicsom, magozott fekete olajbogyó, kapribogyó (most nagyszemű volt itthon), friss zsályalevelek a piacról, citrom, fokhagyma, só, bors, olivaolaj (a bazsalikom lemaradt a képről).

Nagy ovális jénai tálba helyeztem a megsózott-borsozott pisztángokat egy kevés olivaolajra, hasukba pár szál leveles zsálya és fokhagymagerezd került. A tálat körberaktam vékonyra felkarikázott, enyhén megsózott paradicsommal és az aprított kapribogyóval. 

 Most következtek a fekete olivaszemek felezve, kb.10 darab és néhány apróra vágott bazsalikomlevél. Végül egy felkarikázott citrom tette fel az i-re a pontot. Így várakozott (átmenetileg lefedve) a még hideg sütőben a pisztráng egészen addig, míg a gyomrunk ebédidőt nem jelzett.

Ekkor levettem a fóliát a sütőtálról, meghintettem olivaolajjal a halat és a paradicsomkarikákat és bekapcsoltam a sütő grillfokozatát. Kb.  10 perc múlva megfordítottam a pisztrángokat, hogy a másik felük is kapjon közvetlen hőt. 

Ezalatt gyorsan összeállítottam a zöldsalátát és összekevertem az öntettel, ami mustárt, nagyszemű sót, egy kávéskanál mézet, egy löttyintésnyi barna balzsamecetet és extra virgen olivaolajat tartalmazott.

 Néhány perc munka, semmi izzadás a konyhában és már el is készült a könnyed paradicsomi pisztráng. 

Nagyon menő étel, világszerte divatos, de még magyar neve sincs. Mindenesetre a marha puha stefánia részéből vágott, érlelt, márványos szeleteket nevezik így - mostanában, hála nagy üzletláncainknak, olykor nálunk is kapható. Némi nemzetközi szakirodalmazás után állítottam elő a következő fogást.

A két érlelt flat iron szeletet borsoztam, szobahőmérsékleten hagytam állni egy óra hosszat és csak közvetlenül sütés előtt sóztam picit.

A további hozzávalók láthatók az alábbi képen.

Kockára vágva megfőztem sós vízben három-négy krumplit és felszeleteltem egy nagy édes spanyol hagymát (az eredeti recept lilahagymát írt, de az éppen nem volt itthon).

Serpenyőben, forró olivaolajban kezdtem a steak sütését (később mérsékeltem a hőt) 4 percig, majd a másik oldalát 3 percig.

Kivettem, lefedve melegen tartottam - ez azért fontos, hogy a hő jól eloszoljon a hússzeletekben és porhanyós legyen).

Ugyanabban a serpenyőben, még egy kis vajat hozzáadva sütni kezdtem a főtt krumplikockákat és a hagymakarikákat, ez már csak pár percet vett igénybe. 

 Egy mélyebb üvegtálba öntöttem a hagymás krumplit, meglocsoltam kevéske balzsamecetes olivaolajjal és ráhelyeztem a vékonyra felszeletelt hússzeleteket. A tetejére daraboltam némi kék sajtot.

Nagy kapribogyókkal díszítve tálaltam. A hús omlós és zamatos lett, jól illett hozzá a hagymás krumpli. A kék sajttal kicsit szűkmarkú voltam, legközelebb többet adok hozzá, mert remekül illett a flat iron steak-hez. Érdemes beszerezni, kipróbálni - igazi finomság.