Én már megkaptam a karácsonyi ajándékomat - mégpedig azért, hogy az ünnepre már tudjak készíteni sokféle finomságot. A karácsonyi ajándékom egy szuvidáló készülék és a hozzátartozó vákuumos fóliázógép.

Mivel is lehetne egy gépet kipróbálni, mint egy gyönyörű, 62 dekás hízott kacsamájjal - dobjunk nagyot...

A májat szétnyitottam, az ereket eltávolítottam. Ezúttal nem volt semmiféle előkészület, tejben vagy tokaji borban való áztatás, előfűszerezés, stb. Arra voltam kíváncsi, milyen lesz a máj natúran szuvidolva.

A készüléket feltöltöttem vízzel és 60 Celsius fokra beállítottam (ezt a hőmérsékletet állandóan tartja a gép). A kacsamájat folpackba csavartam, kicsit formáztam, majd a speciális fóliatasakba csúsztattam. A fóliázógép kiszippantotta belőle a levegőt, mad lehegesztette a fóliát.

Beleraktam a szuvidáló kádba és ott két órát töltött 60 fokon, minden egyéb tennivaló nélkül. A szuvidolási idő leteltével egy jéggel és hideg vízzel töltött fazékba merítettem a csomagot, hogy minél hamarabb lehűljön.

Ezután a hűtő 0 Celsius fokos rekeszébe került, hogy jól kifagyjon. Tálalás előtt megmértem, alig 10 dekát veszített a súlyából a kacsamáj, pedig a hagyományos sütés során sokkal több zsír távozik belőle. 

Tálalás előtt egy csipet Maldon-sóval ízesítettem és pár gránátalma-szemmel díszítettem. A sous vide technikának köszönhetően a máj vajpuha és zamatos lett.

Igazi ünnepi étel!

Karácsony táján nem lehet elég sok és sokféle süteményt gyártani. Ezt az amerikai receptet most próbáltam ki (némi változtatással): könnyen elkészíthető és nagyon finom, különleges aprósütemény.

Az ötletet a ropogtatnivalóként az asztalon lévő kesudió adta.

A kesudiót jól ismerjük snack-ként, rágcsálnivalóként - azt is tudjuk, hogy nagyon egészséges. Pedig a trópusokon, magas fákon termő kesu igazából  nem is dióféle. Itt látható a fa gyümölcse, ahol az alsó sötét rész az általunk ismert kesu "dió"), fölötte pedig a kesualma, ami tulajdonképpen a megvastagodott kocsány. A neve indián eredetű, portugál közvetítéssel: caju. (A kép a Wikipediából való.)

 A kekszhez kell másfél csésze pirított kesudió nagyobb darabokra aprítva, ugyanennyi nádcukor, ugyancsak másfél csészényi finomliszt, fél csésze szobahőmérsékletű vaj, 1 tojás, egy csipet só, 1 csomag vaníliás cukor és fél csomag sütőpor. Érdemes a hozzávalókat előre kimérve előkészíteni, így pillanatok alatt összeállítható egy gépi habverővel vagy robotgéppel.

A sorrend: vaj, cukor - géppel keverni, hozzá a vaniliás cukor, tojás, majd - most már kézi erővel keverve - a liszt, sütőpor, só és végül a kesudió. Legalább egy órát tegyük a hűtőbe a tésztát, de egy éjszaka hűtés sem árt neki (hogy tudjunk gazdálkodni a sütőkapacitásunkkal meg az időnkkel).

A hűtőből kivéve a nyers tésztából kanállal kis halmokat szaggatunk egymástól némi távolságra egy sütőpapíros tepsire és 180 fokra előmelegített sütőben 15 - 17 percig sütjük.

Nem bírtam ellenállni az csodás illatoknak, egy darabot még forrón megkóstoltam - isteni. Ropogós, egyszerre sós és édes finomság. De hátra volt még az ünnepi díszítés: csokimázat készítettem két sornyi kocka minőségi étcsokiból (utolsó nagy tábla Valor csokimat beáldozva) és pár deka vajból.

Bevontam a sütemények felét a csokimázzal és megszórtam apró csillogó gyöngyökkel. Hűlni kell hagyni (bár ez nehéz, mert rájárnak).

Szívesen ajánlom ezt a könnyen elkészíthető és különlegesen finom újdonságot.

Hozzávalók:

Másfél csésze pirított kesudió

másfél csésze nádcukor (vagy kristálycukor)

fél csésze vaj

1 tojás

másfél csésze finomliszt

1 csomag vaníliás cukor

csipetnyi só

1/2 csomag sütőpor

A csokimázhoz:

10 dkg étcsokoládé

4 dkg vaj

Egy egyszerű étel, egy olyan "nemtudommileszbelőleavégén", menet közben alakult ebéd.

Szeretek úgy vásárolni, hogy a család aznapi hangulatához igazítom a főzést, na ennek betett a vasárnapi zárvatartás. Szombaton ott állunk a húsospult előtt és nem csak az aznapi, de a másnapi ebédet is ki kellene találnunk. Most is csak azt tudtuk, hogy sertéscombot viszünk, majd lesz belőle valami. Aztán persze, lett.

A húst felszeltem és fokhagymás pácba tettem. Másnap felkockáztam jó kétujjnyi füstöltszalonnát, kis zsíron kisütöttem és kiszedtem egy kis tányérra. Két fej hagymát karikákra vágva szintén megsütöttem a zsíron, majd azt is kiszedtem. A pácban lévő hússzeleteket fehéredésig sütöttem a zsíron, sóztam, borsoztam, csipetnyi majorannát és pár szem borókabogyót adtam hozzá, kis húsleves-alaplével felengedtem és puhára főztem. Ezt követően lesütöttem zsírjára, amennyire engedte anélkül, hogy odakapott volna az alja, majd visszatettem a korábban kideportált füstölt szalonnát és sült hagymát és összesütöttem a hússzeletekkel.

Forgatott krumplival tálaltam, ilyesformán:

 A pácba pedig betettem a következő poszthoz való húst.

Ételrecepteket kombinálni, kitalálni kedvenc szabadidős elfoglaltságom. Most elképzeltem, milyen lenne a banánnal kombinált palacsinta, de nem az a szokványos amerikai fajta, hanem krémesebb, lágyabb...  Mi lenne, ha összehoznánk a klasszikus csúsztatott palacsintával? Ennek a kísérletnek a története látható a posztban.

Először is négy felkarikázott banánt vajon megkaramellizáltam kissé, majd tálra szedtem. Isteni illatok szálltak közben a konyhában...

Összeállítottam a palacsinta tésztáját: felvertem négy tojásfehérjét habbá, a négy sárgáját kikevertem 4 dkg cukorral, és 4 dkg puha vajjal, apránként hozzáadtam 4 dl tejet és 4 dkg lisztet felváltva, végül óvatosan összekevertem a felvert habbal - tehát egyszerűen: mindenből négy kell!  Óriási mennyiség lett, 6-7 személyre is elegendő. 

Pici olajon a kisebbik bevonatos serpenyőmben /24 cm átmérőjű/ megsütöttem a palacsintákat: másfél merőkanálnyi tésztát tettem a serpenyőbe, tehát jó vastagra hagytam és csak az egyik oldalát sütöttem meg aranyszínűre, majd egy mélyebb jénai edénybe csúsztattam. (Ez elég nehéz volt, tányérra könnyebben sikerült volna csúsztatni - de voltak még szándékaim az edénnyel.)

A palacsinta krémes felét megszórtam vaniliás cukorral, 5-6 banánkarikát rétegeztem rá és már készülhetett is a következő palacsinta. Hat - hét darab vastag palacsintát sütöttem, az utolsót megfordítva tettem a halom tetejére (persze elég tökéletlenül sikerült, mert kijöttem a gyakorlatból).

Egy kis karamellet készítettem három evőkanál kristálycukorból, egy kevés vajjal kevertem és a palacsintatorta tetejére szétoszlattam. Ezután 180 fokra forrósított sütőbe tettem kb. 15 percre - csodálatosan finom és krémes lett: a konyha sült banán és vanília illatával telt meg. A banán extra ízt adott a csúsztatott palacsintának.  A kísérlet tehát sikerült (minél hamarabbi ismétlést kértek) - érdemes kipróbálni!

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Ott mosolygott rám a két gyönyörű lazacpisztráng a halaspultról szombat délelőtt és már tudtam, ez lesz ebédre. Aztán a zöldséges részlegen megláttam az édesköményt és a terv rögtön összeállt a fejemben...

Zsákmányommal büszkén hazatérve a halakat megmostam, besóztam, citromlével meghintettem, majd az édesköményt vettem kezelésbe. Sajnos, csak kevés ánizskapor volt a tetején, de azt gondosan félretettem.

Itt meg kell említenem... eszembe jutott a híres indiai származású művész: Anish Kapoor, akinek modern installációs kiállítását láttam a bilbaoi Guggenheim Múzeumban pár éve. Érdekes névegyezés...  

Szóval, az édeskömény belső kemény részét kivágtam és szeletekre bontottam. Így kerültek a lazacpisztrángok hasába, egy kevéske citromos halfűszer kíséretében.

 Egy löttyintésnyi olivaolajra fektettem a halakat, hasukban az édesköménnyel, a maradékot és két felvágott paradicsomot, meg még néhány karika citromot is köréjük raktam. Megsóztam, olivaolajjal meglocsoltam a tetejét is és a légkeveréses grillfokozatra állított sütőbe tettem a jénai tálat.

Egy pillanatkép a sütőből: körülbelül 10 percet grilleztem, majd megfordítottam a halakat és újabb 8 perc múlva el is készültek (elég nagy halak voltak, kb. 45 dekások).

És a tálalás: néhány burgundi csigával, balzsamecetes-olivaolajos öntetes salátával körítve, mellé egy könnyű Thummerer fehérbort kínálva. Gyönyörű rózsaszínű húsú, gyakorlatilag szálkamentes, nagyon finom, enyhe ízű, kitűnő állagú volt a lazacpisztráng.

Végül az említett bilbaoi Guggenheim Múzeum futurisztikus épülete, előtte az Anish Kapoor kiállítás plakátja.

Télen melegen, nyáron hidegen egyformán jólesik az üdítő, pikánsan savanykás zöldbableves. Ez a mostani fagyasztott babból készült, mégpedig zöld színűből. Tettem bele többféle zöldséget is és nem a szokásos tejfölös habarással készült.

Egyáltalán nem  szoktam használni ételízesítőket, a Na-glutamát és a sok só és tartósítószer ízéhez sokan hozzászoktak, de érdemes mellőzni, a friss és a szárított zöldfűszerekkel természetes ízeket tudunk az ételekbe varázsolni.

A képen a hozzávalók, kockára vágott sárgarépa, petrezselyemgyökér, kevéske zeller és karalábé, zeller- és petrezselyemlevél, hagyma és fokhagyma, valamit a kisebb darabokra vágott zöldbab, 40 dekányi.        

Fél evőkanálnyi vajon kissé megpirítom a sárgarépát, ez nagyon jó ízt ad majd a levesnek, ezután jöhet a többi zöldség és együtt pirítom addig, míg megérzem az illatát.

Hozzáadom a zöldbabot, megszórom egy evőkanál liszttel, egy leheletnyi pirospaprikával (nem célunk a piros szín), és felengedem vízzel, majd jól összekeverem.

 Most jöhet az ízesítés: a levesbe kerül a zeller- és petrezselyemlevél, a hagyma és egy gerezd fokhagyma egészben, só és bors. Megszórom tárkonnyal - most csak szárított volt itthon, de a tárkony jól bírja a szárítást, intenzív illata jól érezhető és némileg savanykás íze remekül passzol a zöldbableveshez.

Kis lángon addig főzöm, míg a zöldségek megpuhulnak. Ekkor kiveszek néhány kanál levest egy kis edénybe és jól összekeverem egy-másfél evőkanál tejföllel, majd a leveshez öntöm és jó összeforralom. Végül az ízhatás finomhangolása következik: én egy-két kávéskanál ecetet és fél-egy evőkanál cukrot is adok  a leveshez, kicsit utána is sózom - de ez természetesen ízlés kérdése, érdemes kóstolgatni.

Apróra vágott petrezselyemzölddel és tárkonnyal meghintve tálalom.

A liba igazi ünnepi étel, de ősszel és télen szerencsére sok az ünnep, lehet libát sütni többször is. Márton-nappal indul a liba szezonja és tart egészen tavaszig. A hagyomány szerint aki Márton napján ludat nem ehetik, egész évben éhezik. Erről szó sem lehet, így egy finom és könnyű, gyümölcsös libacomb-kombinációt mutatunk be.

A birsalma csak szezonálisan kapható és ahogy látom, évről évre kevesebb és egyre drágább a piacokon. (Mi is próbálkozunk a kertben egy birsalmafával, de eddig még csak a virágzásig jutott el...) Szilva ilyenkor viszont már csak import van. 

A két hízott libacombot - összesen egy kiló volt - enyhén besóztam, borsoztam. A birsalmát meghámoztam, felaprítottam (nem könnyű munka...) és citromos vízbe raktam, hogy ne barnuljon meg.

A megmosott szilvaszemeket megfeleztem, kimagoztam. Ennyi volt összesen az előkészület - igazán kibírható.

Kedvenc öntöttvas edényembe kevéske libazsírt tettem, erre kerültek a combok, tetejükre egy szál rozmaring, és körülraktam őket a birssel és a szilvával. Nyakonöntöttem egy kis tokaji furminttal - a tokaji nagy barátja a lúdnak - és egy kis vízzel, mellédobtam még két gerezd fokhagymát feldarabolva.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a tálat lefedve betettem a sütőbe, majd félóránként ránéztem.

Időközben a rizset megpároltam - szintén egy kis libazsírral, egy gerezd fokhagymával, pár szál petrezselyemzölddel együtt és kiszaggattam egy tepsi sajtos pogácsát is. Mehetett a tepsi a sütőbe a libacombok mellé 30 percre.

Másfél órai párolás-sütés után elég puhának ítéltem a libacombokat, már csak a pirítás volt hátra.

 Néhány perc a grillfokozaton és már meg is pirultak. Kiemeltem a libacombokat és a gyümölcsdarabokat egy pici méz hozzáadásával rövid ideig még átforgattam.

Következhetett a tálalás. Azért még egy kis birsalmakompótot készítettem külön is - csak mert annyira szeretjük...

A pogácsa receptje:

40 dkg liszt, 10 dkg reszelt keménysajt (ez manchego juhsajt volt), 20 dkg vaj, 1 tojás, egy nagy doboz kaukázusi kefír fele + 1 evőkanál tejföl, egy kávéskanál só. Összegyúrni, kinyújtani, kiszaggatni, a tetejét egy egész felvert tojással megkenni + reszelt parmezánsajttal megszórni. 180 fokos sütőben kb. 30 percig kell sütni. 

 A vargánya az itthoni gombák királynője. Mindig öröm, ha a piacon frisset lehet kapni.

A vargánya csodás íze mindent feldob, szűzpecsenyével pedig igazán remek párosítás. Ez az étel néhány perc alatt elkészül, közben isteni illatok terjengenek...

Két szép szűzpecsenye-derekat körülbelül másfél ujjnyi vastag szeletekre vágtam. Nem klopfoltam, csak a tenyeremmel picit megnyomkodtam.

Kockára vágott sós szalonnát pirítottam, a zsírján megkapattam a besózott, borsozott szűzérméket, majd kivettem és melegen tartottam őket.

A zsiradékba tettem a megmosott és nagyobb darabokra vágott vargányát és közepes lángon, kevéske víz hozzáadásával párolni kezdtem, egy csipet só és felaprított rozmaringlevelek társaságában. /Hagyma nem szerepel a receptemben, mert úgy szeretem, ha a nemes gomba íze érvényesül./

Pár perc múltán visszatettem a hússzeleteket és fedő alatt pároltam őket néhány percig. Még rányomtam ízesítésül egy gerezd fokhagymát.

Amikor a gomba megpuhult  - pár perc az egész - egy fél doboz tejszínt adtam a raguhoz és még néhány percig összefőztem. A tejszín éppen a megfelelőre sűrítette be a mártást, nem kellett semmi mást hozzáadni.

Krumplikrokettel tálaltam - valóban imádnivalóan finom volt.

Íme, az őszi gyümölcsök és a sertés legfinomabb részének házasítása. A szűzpecsenyét legtöbbször kirántjuk érme formájában, ami nagyon finom és puha, láttam már összefonva megsütni, szokták párosítani gombával, mártásokkal, ám én most egy gyümölcsös variánst gondoltam ki. 

Milyen szépen mutat az édes muskotályos szőlő mellett a savanykás piros alma! Biztosan finom lesz a szűzpecsenyével együtt sütve-párolva.

Az első lépésben serpenyőben, vaj és olaj keverékében megkapattam az egészben hagyott (lehártyázott, megmosott és leszárított) szűzpecsenye minden oldalát, majd egy porcelán sütőtálba fektettem.

Két meghámozott almát cikkekre vágtam és a forró zsiradékban enyhén karamellizálni kezdtem. Hozzáadtam a kettévágott szőlőszemeket is, cirka a fürt harmadát. Nagy szemek voltak, meg így a magokat is kivehettem.

Pár perces pirítás után máris finom illatok áradtak - ezért is fontos a vaj használata-, majd az egészet a sütőtálban várakozó hús két oldalára öntöttem, a zsiradékkal együtt. A szűzpecsenyét megsóztam, borsot tekertem rá és pár rozmaringlevélkét is szórtam rá. Így mehetett a 180 fokra előmelegített sütőbe, alufóliával lefedve. 

Azaz, ki ne felejtsem, egy kis bort is aláöntöttem, mégpedig pannonhalmi apátsági Tricollist, hogy a pároláshoz elegendő folyadék legyen - meg az íze is hozzájáruljon a sikerhez.

Helyzetkép a sütőből. 20 perc után megfordítottam a húst és ismét lefedve folytattam a párolást. Alul egy krumplis tortilla melegszik, ezt gondoltam ki körítésnek (nem saját készítésű), de krokett vagy krumpipüré is jó mellé. Még öt perc és már kész is.

Puha és finom, a hús nem száradt ki a kíméletes párolásnak köszönhetően (átsütve kérték).  Gyümölcsraguként adtam a gyümölcsöket a hús mellé, pikáns lett az ízhatás. A gyümölcsös pecsenylével megöntözgettük a húst (az ételfotó után). A tortilla meg telitalálat volt körítés gyanánt.

Ideális hétvégi ebéd: rövid munka, kevés mosatlan, nem hétköznapi ízek. 

Új, őszi variációm a borítékolt lazacra. Rendszeresen szoktam készíteni, különböző változatokban, mivel rövid időbe telik az összeállítása és komplett ételt kapunk: hal + zöldség + körítés. Senki sem szeret hétvégén a tűzhely mellett rostokolni, a sütő végzi a dolgát és pazar a végeredmény.

Itt láthatók az őszi hozzávalók a "saumon en papillote"-hoz, hogy a francia nevét is említsem e finomságnak. Három szép 20 dekás lazacfilé a derekából, padlizsán, csiperkegomba, paradicsom, vaj, rozmaring, plusz még a képen nem szereplő krumpli.

Egy ív sütőpapírt kiterítek, a közepére két kis kockányi vajat teszek, erre jön a hal, amit előzetesen természetesen besóztam, borsoztam és citromlével meghintettem, majd kétoldalt pár karika krumpli. Ráteszem a padlizsánkarikákat besózva, majd néhány karika paradicsom következik: ők ketten nagyon jó barátok. A lazac alsó és felső végéhez a kettévágott gombafejeket rakom. Koronaként a lazacra egy ágacska rozmaring kerül, még egy laza sózás, végül fokhagymás fűszervaj-kockákkal fejezzük be az építkezést.

Most következik az én régi trükköm, az összehajtogatott zacskó rögzítése tűzőgéppel. Kis helyet hagyok a keletkező gőznek. 

Az alábbi kép azért szerepel, mert a zacskóra tett jelöléssel pontosan tudjuk, melyik kinek készül. Nálunk van, aki nagy padlizsánrajongó, más pedig nem szereti a paradicsomot - így kinek-kinek ízlése szerint lehet a csomagocskákat összeállítani.

30 - 40 percet töltenek a csomagocskák a 180 fokra előmelegített sütőben. Tálaláskor mindenki maga bonthatja fel, hogy megnézze, mit rejt a borítékja. A zöldségekkel tálalt lazac mellé már csak egy kis madársaláta kerül vinaigrette-tel.

Facebook-on is megtalálhatók vagyunk, lehet keresni és lájkolni a Lepcsánkparty-t!