Ünnepek környékén elcsábul néha az ember és beszerez drága húsféléket. De előfordul, hogy kimarad a bélszín feje és farka, azaz a legvastagabb és a legvékonyabb része, ugyanis a bélszín középső, egyenletesen vastag részből lehet legjobban steaket vagy Wellingtont készíteni. De mihez kezdjünk a kimaradt darabokkal? Persze, a tatár beefsteak mindig jó ötlet, de időigényes az alapos darálás és/vagy összevágás miatt. Ha valami mást szeretnénk, egyszerűen és gyorsan, készítsünk bélszíncsíkokat hirtelen sütve!

Jó kétkilós pácolt bélszín farkát, fejét kb. 1,5 x 4-5 cm méretű csíkokra vágtam és mustárban megforgatva szobahőn hagytam egy óra hosszáig.

A fagyasztott vargányakockákat egy kis olajon megpirítottam, majd kivettem a serpenyőből.

 Most következtek a bélszíncsíkok a jó felhevített serpenyőben, szó szerint hirtelen kisütve, persze mediumra. Ott kell állni mellette, de mindössze 2 -3 percig, néha kevergetve - rázogatva. Isteni illatok szállnak a konyhában...

 Visszatettem a vargányakockákat - az illatok hatványozódtak.

 Jó, jó, de közben a hasábburgonyát is ki kéne sütni. Ez a párhuzamosság sokszor gondot okozott, de azóta nem, mióta megszereztem Air Fryer-emet, ami az utóbbi idők legjobb konyhai gépe számomra. Olaj nélkül süti meg ugyanis a fagyasztott hasábkrumplit (de a frissen tisztított krumplihoz is csak egy fújásnyi olaj kell). A hőfok és az időzítő segítségével minden egyszerre készül el. 

Isteni falatok a pirított bélszíncsíkok vargányával, ropogós sült krumplival és mindez negyedóra alatt elkészült!

Igazi retro! Érdemes előszedni a feledés homályából ezt a harmonikus ízösszetételű triót. Érdekes, hogy a pirított darát nem szokták vajjal készíteni, pedig minőségi ugrást jelent ízben. A mai vajárak mellett túlzásnak tűnhet, de higgyétek el, megéri, mert vajjal sokkal finomabb.

Elsőként a húslevest tettem fel, szokásom szerint rozsdamentes kuktában: két vastagabb szelet hátszínt és két kisebb szelet sertéskarajt, jó bőven zöldségelve, egy fej hagymát és három gerezd fokhagymát is hozzáadva. Amíg a leves főtt, egy üveg meggybefőttet felforraltam némi őrölt szegfűszeg és fahéj, meg egy pici citromhéj kíséretében.

 A meggymártáshoz én nem a szokásos tejes habarást készítem, hanem egy kis hideg vízben feloldott étkezési keményítővel sűrítem be a felforralt befőttet. Ezután még hagyom pár percig főni mérsékelt tűzön, majd egy kis tejszínnel /kb. fél doboznyi/ teszem bársonyossá a mártást. Ha szükséges, még lehet édesíteni.

Elkészült a finom marhahúsleves, kb. egy óra hosszat volt a kuktában (a marhahús miatt hosszabb ideig kell főzni). Így nézett ki a fedél levétele után.

Kivettem a hússzeleteket és néhány kanál levest mertem rájuk, ki ne száradjanak tálalásig.

Egy másik edénybe szedtem a főtt zöldségeket, a levest pedig leszűrtem. Külön kifőztem a levesbe való tésztát, ezúttal cérnametéltet és leöblítve félretettem.

És akkor jöjjön a poszt lényege: a vajas pirított gríz. Egy vastag aljú edényben 5-6 deka vajat melegítettem és hozzáadtam 6 evőkanál búzadarát. Viszonylag erős tűzön kevergettem, közben olykor még adtam további vajkockákat hozzá.

 A cél, hogy szép világos aranyszínűvé piruljon a gríz, néhány perc kell csak hozzá. Ekkor vizet adok a masszához, elkeverem, majd megint vizet, megsózom és folyamatosan kevergetem pár percig alacsonyabb lángon. Lefedve vár a tálalásig.

 Úgy mellesleg egy kiváló marhahúslvest is feltálalhatunk első fogásként.

 Ezután jöhet a főfogás, a puhára főtt hátszínszelet a selymes meggymártással és a finom vajas pirított darával.

Összel - télen szívesen fogyasztunk vadhúst. A remek zamatú, sovány, egészséges hús beszerzése általában nem könnyű, ha nincs vadász a családban, baráti körben. Ezért örültem meg, amikor csodás konyhakész, pácolt, kockázott vaddisznócombot kaptam a minap az egyik áruházban - ezt nem lehetett kihagyni...

 A pörköltöt kolbászzsíron dinsztelt hagymával indítottam.

 A hagymát kivettem és a húst pirítottam kevergetve néhány percig. Hozzáadtam 4-5 gerezd fokhagymát, majd vissza a hagymát, egy felkockázott paradicsomot és fél paradicsompaprikát és 15 dkg fagyasztott vargányakockát. Besóztam és borsoztam, pirospaprikát és egy kevés füstölt pirospaprikát is adtam hozzá. Szegfűborsot és vad fűszerkeveréket is kapott, kevés friss zsályát és rozmaringot szórtam még rá, végül jó másfél deci villányi cabernet sauvignon koronázta meg a pörkölt fűszerezését. A kuktában 50 percig készült. Így nézett ki, miután levettem a fedelet.

 A végső ízhatást a svéd vörösáfonya-lekvár állította be - vadaknál érdemes valami pikáns édeskés hangsúlyt adni az ízeknek - ezután már csak néhány percet töltött mérsékelt tűzön az egyre finomabb illatokat kibocsátó vaddisznópörkölt.

  A galuskához három tojáshoz egy pici vizet és egy kiskanál sót adtam, liszttel simára kevertem és forrásban lévő sós vízbe szaggattam. Néhány perc forralás után leszűrtem, hideg vízzel leöblítettem és néhány kanál pörköltszafttal összekevertem.

A tálaláskor még egy kis vörösáfonya-lekvárt kínáltam az isteni vaddisznópörkölt mellé, öt személy lakott jól vele. 

Hozzávalók öt személyre:

1,2 kg vaddisznócomb, két nagy fej vöröshagyma, 4-5 gerezd fokhagyma, kolbászzsír vagy szalonna, egy paradicsom, fél paradicsompaprika, só, bors, paprika, füstölt paprika, vad fűszerkeverék, szegfűbors, rozmaring, zsálya, 15 dkg vargányagomba (fagyasztott), 1.5 - 2 dl minőségi vörösbor, vörösáfonya-lekvár.

Jönnek az őszi névnapok, születésnapok, családi összejövetelek. A kérdésre, hogy milyen tortát süssek, gyakran az a válasz: csokisat! Ez a francia csokitorta két kedves családtagom kívánságára született.

Mindössze öt hozzávaló szükséges hozzá, ezeket összegeztem ezen a képen. Négy tojás (különválasztva a fehérje és sárgája), 8 dkg liszt, 10 dkg cukor (barna és kristálycukor vegyesen), 20 deka vaj és 25 deka jó minőségű étcsokoládé kíméletesen felolvasztva.

Először a tojásfehérjét kemény habbá felvertem a cukor felével, áttettem egy másik edénybe. Most a tojássárgáját raktam a keverőüstbe, egy csipet sóval és a cukorral összekevertem, majd mehetett hozzá az olvasztott csoki - vaj keverék. Együtt kevertem közepes sebességen rövid ideig, de nem sokáig, mert ahogy hűl a vaj-csoki keverék, úgy keményedik. Egy kávéskanál vaniliakivonattal is ízesítettem. 

Most kivettem a keverőüstöt és belevegyítettem a lisztet a keverékbe, jól elkevertem. Végül a felvert tojáshabot rétegeztem bele óvatosan, több részletben. A kapcsos tortaforma aljára sütőpapírt tettem, oldalát kivajaztam- liszteztem és beleöntöttem a keveréket. 

A sütőt előmelegítettem 180 fokra, a tortaformát belehelyeztem és kereken harminc percig sütöttem. 25 perc után már lehet kíváncsiskodni, óvatosan megtapogatni a torta tetejét, mert minden sütő másképpen süt.

 Egy gombóc citromfagyival tálaltam. Egyszerűen isteni lett, tökéletes állagú, intenzíven csokis ízű finomság. Három  perc alatt fogyott el az egész torta...

 Hozzávalók: 25 dkg jó minőségű étcsokoládé, 20 dkg vaj, 4 tojás, 10 dkg kristálycukor, 8 dkg finomliszt, csipet só, vaniliakivonat (vagy vaniliás cukor).

Ó, milyen előkelően hangzik: csőben sült... Pedig egyszerűen csak a sütőben sütött ételeket nevezik ilyen fennkölten az étlapokon (lásd még gratinírozott). Akkor készítsünk ilyen hangzatos nevű ételt, ami igazából egyszerű, költséghatékony és nagyon finom.

A friss karfiol most nagy választékban és olcsón kapható a piacokon. Érdemes fogyasztani, mert finom, kalóriaszegény, ugyanakkor laktató és mert még mindig kevesebb zöldséget fogyasztunk, mint kellene az egészségesebb életmódhoz.

A karfiolt rózsáira szedve jól megmosom. A csirkecombokat kettévágom, megtisztítom a zsíros részektől és megmosom. Sózva, befűszerezve (grill és provanszi fűszerkeveréket használtam) étolajon átpirítom.

 Egy nagyméretű tepsit alufóliával kibélelek, erre kerülnek az elősütött csirkecomb-darabok és a karfiolrózsák. Aláöntöm a sütőzsiradékot és még annyi vizet, hogy félig ellepje.

180 fokra előmelegített sütőben a tepsit alufóliával lefedve sütöm-párolom egy óra hosszat. 

Összekeverek egy nagy doboz tejfölt egy tojással, két gerezd zúzott fokhagymával és 10 dkg reszelt keményebb típusú sajttal - éppen Bergkäse, azaz hegyi sajt volt itthon, majd a sütőből kivett tepsibe öntöm. Újra visszateszem sülni, de most már fólia nélkül kb. 20 percre.

 Az utolsó percekben még megszórom egy kis frissen reszelt parmezánsajttal is.

 Egy picit átkapcsolok grill-funkcióra a pirítás kedvéért.

Körítés nem szükséges mellé, mert a karfiol a sajtos-tejfölös mártással harmonikusan illeszkedik a puha csirkecombhoz. Igazán kevés fáradsággal elkészíthető és nagyon finom a karfiolos csirkecomb csőben sütve.

Hozzávalók 5 személyre: 

4 nagy egész csirkecomb

1 közepes méretű karfiol

1 nagy doboz tejföl, 20%-os

1 tojás

2 gerezd fokhagyma

10 dkg reszelt keményebb típusú sajt (pl edami)

étolaj

só, bors, fűszerek

 Nem is olyan régen, még a nagy nyári hőség idején történt. Ilyenkor az ember minél korábban igyekszik elkészíteni az ebédet/vacsorát és a lehető legkevesebb időt tölteni a főzéssel. Ezúttal mindössze egy fél szelet sült lazac volt a kiindulási alap egy könnyű tésztához.

 Miközben a vizet forraltam a durumlisztból készült olasz tagliatelléhez, azaz a szélesmetélthez, egy kevés olivaolajon megdinszteltem egy fél fej hagymát, majd hozzáadtam az apróra darabolt lazacot. Ízesítettem egy gerezd zúzott fokhagymával, fél teáskanál összevágott kapribogyóval és egy kis provanszi fűszerkeverékkel. Két-három perc alatt átmelegítettem, ennyi bőven elég neki.

A többszínű tésztát rákanalaztam a serpenyőben lévő lazacra.

Összeforgattam egy kis natúr vajkrémmel és citromlevet csepegtettem rá. A tészta főzőlevéből egy-két kanálnyival hígítottam a mártást.

 Tálalás előtt apróra vágott bazsalikomlevélkékkel hintettem meg a tésztát és pár csepp citromlével. Frissítően könnyű és finom lett. Azóta már többször is elkészítettem - nem kell ehhez kánikula...

Lajos pár héttel Aranka halála után elkezdte elpakolni az asszony dolgait, amik félbehagyott-árván, a váratlan halál miatt hirtelen megszakadt hétköznapi élet mementóiként néztek vele farkasszemet nap mint nap.

Egy fehér mappa hevert a legalsó fiókban, Lajos kivette, kinyitotta. Látta, receptek, erre mély sóhajjal behajtotta a mappa fedelét. Színes kép esett ki belőle. A férfi megnézte és elmosolyodott. Szerelmeslevél, ez volt a sütemény neve, az újságból kivágott recept alatt ott volt a tészta képe.

Meggyes szerelmeslevél

25 dkg lisztet egy fél sütőporral elkeverek, 20 dkg vajat elmorzsolok vele, majd három tojás sárgáját hozzáütök és gyorsan összegyúrom.  Gombócokat formázok belőle és lefóliázva hűtőbe teszem. Egy meggybefőtt levét leszűröm, a meggyet kis fűszerrel és cukorral összepárolok, pici keményítővel (vagy pudingporral) és a befőtt levével összeforralom.

Ha a meggytöltelék kihűlt, a tésztát vékonyra nyújtom, négyzeteket vágok belőle, megtöltöm a tésztát és mint egy kibontott boríték, olyanra hajtogatom.  Cukros tejfölös tojással megkenem és forró sütőben kisütöm.

Kézzel írott megjegyzés a kép alatt: tejszínt porcukorral, citrom levével és reszelt citromhéjjal habbá verek, ezt tálalom hozzá.

Lajos emlékezett, milyen boldog arccal, dudorászva sütötte Aranka egy tavaszi szombat délelőtt. Kipirulva sürgött-forgott a konyhában, közben a rádióban a régi sláger szólt: Egy rózsaszál szebben beszél… Az asszony olyan volt a konyhaablakon beszűrődő áprilisi fényben, mint valami angyal. Angyalkám, mosolygott szomorúan Lajos. Ahogy vissza akarta tenni a receptet a többi közé, érezte, még egy lap hozzá van tűzve. Egy kézzel írott rövid kis üzenet volt. Így kezdődött: Aranka, kedves! Lajos rácsodálkozott. Az asszonyt rajta – és a hivatalos ügyintézéseken kívül – mindenki Babinak szólította. Ezt a nevet választotta magának, sokan nem is ismerték az igazi nevét, olyannyira, hogy Lajos húsz éve nem is hallotta, hogy bárki Arankának szólította volna.

Továbbolvasott: „Aranka, kedves! Mivel annyira ízlett neked a minap a süteményem, itt adom a receptet, remélem örülsz ennek a suta kis szerelmeslevélnek. B.”

Lajos elfehéredett. Vajon csak ő érzi úgy, hogy a szavakon átsüt a cinkos összekacsintás? És ha tényleg így van, vajon B. csak egy vicces kedvű barátnő, vagy egy titkos hódoló?

B. mint Balázs, B. mint Boldizsár, B. mint…és ekkor Lajosban szörnyű gyanú ébredt: B. mint Béla?!

Lajos öntött magának egy felest a tavaly főzetett szilvapálinkából, könny szökött a szemébe. Eszébe jutott, mikor Aranka közömbös arccal odavetette, hogy a szomszéd Béla isteni pároltkáposztáját kóstolva ő is kedvet kapott hozzá, a másnapi disznótoroshoz csináljon egy nagy lábosnyit, birsalmával, lilahagymával. Lajos hümmögött, megszokta már az asszony bolondériáit, Bélát meg nem is vette férfiszámba, csak egy nagyszájú, de valójában lelkileg megnyomorodott papucsnak tartotta. Most hirtelen új értelmet nyertek a konyhaablakon keresztüli, főzés közbeni kacarászások, a receptcserék, a kóstolóba küldött túrósrétesek.

Lajos lelkét elkezdte rágni a kétségbeesett féltékenység. És nem volt mit tenni: már sem Bélát, sem az asszonyt nem vonhatta kérdőre. Ránézett a receptre: Szerelmeslevél.

Hirtelen elhatározással felkapta a kulcscsomóját és kilépett az ajtón.

A III. lépcsőház 2. ajtó mögött Béla felesége éppen sminkelt. 10 perc csúszásban volt, már vártak rá. Csengettek, megszaladt a kezében a fekete szemceruza. Sziszegve-szitkozódva ment az ajtóhoz. Csodálkozva vonta fel a szemöldökét: a szomszéd lépcsőházban lakó Lajos állt az ajtó előtt, kezében egy fehér mappával.

• Ismeri ezt a süteményt? –kérdezte a férfi.
• Persze, Béla gyakran sütötte mostanában, a gyerekek szerették – felelte Andrea.
• Azt hiszem, szeretők voltak – mondta Lajos és belépett a lakásba a kikerekedett szemű nő mellett.

   

                                                                                       Folyt.köv.? :) 

A rakott egytálételek igen hálásak a háziasszony számára: mindent bele a jénai tálba és mehet be a sütőbe, aztán már csak készen ki kell venni. A különböző alapanyagok egymásra hatása, együtt való sütése magasabb ízharmóniát hoz létre. Ennek példája ez a gombás-sajtos-paradicsomos csirkemell.

Itt láthatók az alapanyagok (három fő részére): másfél csirkemell, 25 dkg csiperkegomba, egy fej hagyma, pár gerezd fokhagyma, aromásabb keménysajt - ez francia Tomme de Montagne volt és parmezánsajt.

 A megmosott, vastagabb szeletekre vágott csirkemellet besóztam, fűszereztem, liszttel megszórtam és egy ágacska rozmaring kíséretében olajon rövid ideig átpirítottam.

 A nagyobb darabokra vágott gombát olaj és vaj keverékében megdinsztelt hagymán pirítottam néhány percig, só, bors, pici kakukkfű és két gerezd zúzott fokhagyma hozzáadásával. Közben a hússzeleteket leraktam egy tálban, mindegyik kapott egy karika paradicsomot is.

A megpirított  gombát ráhalmoztam a paradicsomos hússzeletekre, ráöntöttem a sütőzsiradékot,

végül az időközben megreszelt sajt - parmezánsajt keverék került a tetejére. Egy-két vajdarabkát még becsúsztattam oldalra.

  180 fokra előmelegített sütőben 30 - 35 perc kellett neki, hogy szépen megpiruljon és jól összeérjenek az ízek. Jól sikerülhetett a gomba, sajt és csirke találkozása, mert finom illatok szállongtak. 

 Párolt rizset készítettem hozzá. Finom és nem nehéz étel.

Ez egy eléggé különleges, szinte kétdimenziós hal. Már korábban is sütöttem lepényhalat,  emlékszem, mennyit kínlódtam vele, most viszont filé formájában kaptam - hát így azért sokkal könnyebb dolga van az embernek... Elég kicsi filék voltak, összesen 40 deka. Először besóztam, citromlével meghintettem,

 utána fokhagymát préseltem és citromhéjat reszeltem a halakra. Eléggé intenzív illatuk van, aminek jót tesz a pácolás. Lefedve állt egy óra hosszat.

Papírtörlőn leszárítottam, majd óvatosan lisztbe forgattam a filéket. 

 Vaj és étolaj keverékében megsütöttem: kb. három perc az egyik oldalán és óvatos fordítás után a másik oldalán is.

 A tálalás petrezselymes rizzsel és zöldsalátával.

 Közeleg az ősz, itt a szőlőszezon. Eszembe ötlött a szőlőmártás, amit elképzeltem, mégpedig egy finom libacomb mellé. A liba, de a kacsa társaságához is remekül passzolnak a gyümölcsök, így nem olyan nehezek ezek az ételek. Lássuk, milyen lett a liba szőlővel.

A két méretes libacomb sütésével kezdtem: öntöttvas edényben sózva, frissen őrölt grillfűszerkeverékkel fűszerezve, néhány apró paradicsomot és két rozmaringágat mellédobva és némi vizet aláöntve előbb pároltam, lefedve kb. 1 óra 20 perc hosszat, majd a fedőt levéve még további 20 percet sütöttem.

A szép nagyszemű szőlőt megmostam, leszemeztem, félbevágtam és kimagvaltam. 

 Egy kis vajat melegítettem, belecsorgattam egy evőkanál akácmézet és már mentek is a lábasba a szőlőszemek. Pár percig melegítettem, utána egy kis fehérbort (olaszrizlinget) mutattam nekik.

 Pár perc forralás után egy kevés vízben elkevert étkezési keményítő következett, amely pillanatok alatt besűrítette a mártást.

 Megsültek a libacombok (a végén egy kis mézzel is áthúztam őket).

 A tálalás: a libacomb és a szőlőmártás mellé krumplipüré is készült. Remekül harmonizáltak az ízek: a liba zsírosságát jól kompenzálta az édes-savanykás szőlőmártás.